Regeneratív talajművelés: a takarás, a gombák és a fertőzéscsökkentés

A regeneratív alapelvek fontos talajvédelmi eleme a talaj páncélja, a talajtakarás. A talajtakarás elsődleges szolgáltatása a felszín védelme a talajéletre negatív hatású környezeti jelenségek ellen, mint az erős szél, forró napsütés, a csapó eső, amelyek hozzájárulnak a talajromláshoz. A felszínen hagyott mulcs csökkenti a talajfelszín hőmérsékletét, lassítja a párolgást, megakadályozza a felszín cserepesedését. Megfelelő takarási vastagság esetén jelentősen csökkenti az egynyári gyomok megjelenését, és élőhelyet biztosít a kártevőszabályozásban szerepet játszó rovaroknak is.

A talajtakarást szántóföldi környezetben elsősorban a növényi szármaradványok felszínen hagyásával tudjuk biztosítani. A kontextus itt is fontos, mert az dönti el, lehetséges-e a szármaradványok biztosítása, milyen mennyiségben és minőségben - írta a Mezőhír oldalán Kökény Attila, a regeneratív gazdálkodás egyik hazai szakértője.

Talajvédelemre fel

Az istállózó állattartást folytatóknál általában hátrányos helyzetből indul a talajvédelem, mert bálázásra kerül a szalma az alom biztosítására. Ennek visszajuttatása speciális, gombás túlsúlyú oltóanyaggal kezelt, komposztált trágya formájában célszerű. Aztán pedig az aerob érlelés után, ha életben gazdag talajt szeretnénk építeni - fogalmazott a szakértő. A kis prizmás komposztálás előnye, hogy az érett komposztból a szokásos trágyamennyiség felének-harmadának a kijuttatása is elegendő. A komposztált trágyát akár a gabona- vagy takarónövényállományba is ki lehet juttatni, lehetőség szerint ősszel, valamint semmiféle beművelést vagy szántást nem igényel, ezért a forgatás nélküli komposztálás a trágyakezelési költségeket is csökkentheti - írta Kökény Attila.

A regeneratív gazdálkodás feladatai időrendben

A szármaradványok a nyár közepétől jelenthetnek feladatot. Alapesetben vegyünk egy még egy talajművelést alkalmazó területet, ahol valamilyen kalászos gabonát termesztünk. No-till és sávművelés esetében már nem nyúlunk a mulcshoz. Ám amíg az átállási folyamatban talajművelés zajlik, addig valamilyen módon érdemes talajba keverni sekélyen a szármaradványokat - írta.

Helyes technológiával a gabona aratása szalmaszecskázó berendezéssel ellátott kombájnnal történik, amely egyenletesen szecskázza a szárat, és teríti a vágóasztal teljes szélességében. Az egyenletes aprítás és terítés nagyon fontos egyrészt a teljes takarás, másrészt a következő talajművelés szempontjából. Az egyenetlenül terített szármaradványok megnehezíthetik a sekély művelést, megakadályozzák a pontos vetést és az egyöntetű kelést, ezért fontos a szalmaterítés pontos beállítása.

A tarlóápolás célja és a sekély művelés

A tarló ápolásának célja a kapillárisok megszakításán kívül az elszórt magvak kelésre késztetése és a szármaradványok talajkontaktjának biztosítása. Ezt el lehet végezni sekélyen is. Sőt, nagyobb eséllyel kapunk több csírázó magot a felszínen sekély, mint mélyebb művelés után. Az aprított szármaradványokat ezért ultra sekély, maximum 5 centiméter mélységű műveléssel javasolt kezelni, azonnal a kombájn után haladva, elsősorban azért, hogy minél kevesebb nedvességet veszítsen a talaj. 

A tarlóápolásban a szalmaborona végzi a legsekélyebb munkát, valamivel mélyebben dolgozik a nagy hullámos tárcsalapokkal szerelt (Vortex, Crosscutter stb.) tárcsás borona, és a széles lúdtalpkapákkal szerelt mulcskultivátor jöhet még szóba, talajtípustól és felszíni tömörödéstől függően választva ki az eszközt.

A nedvesség megőrzése

A porréteg határán pedig kicsapódik a talajból feláramló nedvesség, kelésre késztetve a gyommagokat és az árvakelést. Egy mélyebb műveléssel azonban a teljes művelési mélységben veszítjük el a talajnedvességet. Ez utána nagy eséllyel nem pótlódik őszig, így az árvakelések és gyomok nem egy esetben majd egyszerre kelnek a takarónövényekkel, a gyomkontroll elősegítése helyett inkább megnehezítve a dolgunkat.

A sekély műveléssel kezdhetünk el létrehozni egy szerves anyagban gazdagabb és biológiai aktivitásban legerősebb réteget is, a talaj legfelső 5 centiméterében, amely segít a kötöttebb talajok felszíni tömörödésének csökkentésében és talaj szerves szén-tartalmának a növekedésében is. Ennek hatására tud már hazai termelő is 60–70 közötti Arany-féle kötöttségű talajokon sávművelésssel és no-till technológiával sikeresen termelni.

Miért ne szántsuk le mélyebbre a szármaradványt?

A magyarázat a szántóföldi műveléssel érintett területek ökológiájában és a talaj táplálékhálózatában található. A termékeny mezőgazdasági talajok biomasszájában optimális esetben 1:1 arányban jelennek meg a gombák és baktériumok, amelyek akár 10–12 tonna élő tömeget is kitehetnek hektáronként egy termékeny talajban. A szántott földekben ez a mennyiség és arány azonban sokkal rosszabb, mert a szárlebontó funkcióval is rendelkező gombafajok és a növények természetes tápanyagellátásában kulcsszerepet játszó mikorrhizafajok érzékenyek a talajművelésre és a vegyszerekre, de elsősorban a talajművelés okozta zavaró hatásokra - írta Kökény Attila.

A gombák jelentősége és haszna a talajban

A gombák azonban a mikrobiális ökológia fontos részét képezik, és – egyszerűsítve – két csoportjuk nyújt nagy segítséget a növénytermesztésben.

A növények 80-90 százaléka szimbiotikus kapcsolatban él a mikorrhiza gombákkal, amelyek sokszorosára terjesztik ki a gyökérszőrök tápanyagfelvevő felületét. A gombafonalak 4–6 mikrométeres szálai behálózzák a talajt, és a növény által termelt folyékony szénért, a cukorért cserében segítik a növényt a foszfor, nitrogén, mikroelemek és víz megszerzésében. Ezek a gombák is a bolygatatlan talajokban tudnak kiterjedt hálózatot létrehozni.

A szaprotróf gombák többsége a lignint, a hemicellulózt, a cellulózt és a nehezen emészthető szerves talajanyagokat bontja. A szárbontás nagy részéért felelős gombák a 7-8-as pH-érték alatti és enyhén savanyú talajokban dominálnak. Ezek a gombák lebontják a szerves maradványokat, így a számos különböző típusú mikroba megkezdheti a bontást és a növényi maradványok hasznosítható tápanyaggá történő feldolgozását.

Vízvisszatartás, talajlakók és baktériumok

Ezenkívül a gombák alkotta hifahálózatok részt vesznek a talaj vízstabil aggregátumainak képzésében, ami fontos a vízvisszatartás és a talajerózióval szembeni ellenállás szempontjából. A szaprotróf gombák továbbá nagy hatással vannak más talajlakókra, például a baktériumokkal való kompetitív vagy mutualista kölcsönhatások révén, valamint a gombafaló talajélet táplálékaként jelentős szerepet játszanak a szén- és nitrogénkörforgásban.

A gombák az enyhén savanyú körülményeket, a kevéssé zavart talajokat, az évelő növényeket, a gyökérváladékokat és a szerves maradványok magas szén-nitrogén (C:N) arányú és lassabb körforgású, rendkívül stabil formáit kedvelik. A baktériumok dominálnak viszont az erősen zavart ökoszisztémákban, ahol gyors a tápanyag-újrahasznosítás, alacsony a C:N arány, az egynyári növényeket és a növényen kívüli külső tápanyag-utánpótlást kedvelik. Ezért a művelt talajok baktériumaránya jóval magasabb, amely tulajdonság pedig az úttörő növények, legtöbbször gyomok előfordulásának kedvez - írta a szakember.

A gombákat segítve gazdálkodni

Egy másik rendkívül fontos ökológiai szempont a gombák számára megfelelő környezet létrehozására, hogy a gombák által feltárt és megkapott szén nem vész el a talajból, hanem a gombafonalakban elraktározódik, és a talajban felhalmozódik. 

A járomspórás gombák például az egyszerű cukrokat bontják, de a legtöbb gomba a nehezebben vagy nehezen lebomló, magas cellulóz-, hemicellulóz-, lignin- vagy sejtfaltartalmú szerves maradványokat bontja. E bomlás melléktermékeinek egy része humusszá alakulhat, és évezredekig a talajban maradhat. Ezenkívül a talajok szervesszén-tartalmának közel 30 százaléka a mikorrhizák gombafonalából származó glikopreoteinből, a glomalinból áll.

Amikor sekélyen keverjük csak be a talajfelszínbe a szecskázott szalmát, az oxigénben gazdag réteg segíti a hasznos gombáink felszaporodását és működését, ellentétben azzal, amikor a levegőtlen mélységekbe kerül beforgatásra a szármaradvány. 

Az utóbbi megoldás elraktározza a fuzáriumfertőzött szármaradványokat a talajban, amelyek utána a következő talajművelésnél spórák milliárdjaival fertőzik meg a haszonnövényeket. A sekély talajmunka érintetlenül hagyja a mélyebb rétegeket és a bennük kialakuló természetes szerkezetet, amely évről évre hozzájárul a természetes termékenység kialakulásához. 

A talaj morzsalékos szerkezetét a továbbiakban az élő növények gyökérzete és a rizoszférában élő gombák és baktériumok fogják kialakítani. Ezért igyekszünk a tarlóhántás után, augusztus első két hetében takarónövény-keverékeket vetni a tavaszi kapásnövények elé - írta Kökény Attila.

A regeneratív gazdálkodás gyakorlatát bemutató sorozat első része itt érhető el, a másodikat pedig itt lehet elolvasni.