Oltott zöldségpalánta: Mikor éri meg a pluszköltség a kiskertben?

Korábban a kiskertek zömében saját gyökéren nevelt zöldségeket ültettünk, de ma már egyre több helyen találkozhatunk oltott palántákkal is. Az oltás során két palánta “egyesítésével” hozunk létre egy erősebb növényt: egy betegségekre és stresszhatásokra ellenálló alany gyökerét összenövesztjük a nemes fajta hajtásaival. Ez a megoldás ugyan növeli a szaporítóanyag-költséget, ám hosszú távon számos előnyt kínál a kertész számára.

Mely zöldségeknél alkalmazzák leggyakrabban az oltást?

Magyarországon elsősorban hat kultúránál terjedt el az oltott palánták használata: paprika, görög- és sárgadinnye, kígyóuborka, paradicsom és tojásgyümölcs. Ezeknél a növényeknél az oltás lehetővé teszi, hogy a talajfertőtlenítő metil-bromid betiltása után is folytathassuk az ismétlődő termesztést mind az üvegházakban, mind a szabadföldön, anélkül hogy a talaj kórokozói visszatérnének.

Erőteljesebb gyökérrendszer, gyorsabb fejlődés

Az oltott növények egyik legszembeötlőbb tulajdonsága az erősebb, mélyebben hatoló gyökérzet. Ennek köszönhetően hatékonyabban veszik fel a vizet és tápanyagokat, gyorsabban indulnak fejlődésnek, és jobban viselik a hideget, a szárazságot vagy az ápolási munkák okozta stresszt. A talajból terjedő betegségekkel szembeni ellenállóság (például fonálféreg, fuzárium) szintén az alanynak köszönhető, így a palánták korábban kiültethetők, és kevesebb veszteséggel zárul a szezon.

Alany–nemes kompatibilitás

Az oltás sikere nagymértékben függ az alany és a nemes fajták közötti rokonságtól. Minél közelebb állnak egymáshoz rendszertanilag, annál biztosabb a szállítónyalábok összenövése. A görögdinnyéknél például lopótökre vagy vad görögdinnyére oltanak, míg a sárgadinnyéknél többnyire interspecifikus tökök (Cucurbita maxima × C. moschata) szolgálnak alanyként, mivel ezek jó fonálféreg- és fuzárium-ellenállóságot, valamint erőteljes gyökérnövekedést biztosítanak.

Gyökérzöldségek és talajelőkészítés

Bár a gyökérzöldségek – mint a sárgarépa vagy a cékla – jól érzik magukat a laza, mulcsozott talajban, ha a kert területe korábban tömörödött volt, érdemes vetés előtt sekély lazítást végezni kézi kapa vagy kultivátor segítségével. Ezután vékony mulcsvastagság (szalma, komposzt) megőrzi a nedvességet és visszatartja a gyomokat, miközben a talajélet — a gombák, baktériumok és földigiliszták — zavartalanul munkálkodik.

Előnyök és hátrányok

Az oltott palánták termelési előnyei közé tartozik a nagyobb termésbiztonság, a stressztűrés és a korábban elérhető hozam. Ugyanakkor több ráfordítást igényel a szaporítóanyag előállítása: két növény nevelése és maga az oltási művelet is költségnövelő. A kapálás csak indokolt esetben, sekélyen alkalmazandó, hogy ne sérüljön meg a védő mulcsréteg, mely a talaj nedvességtartalmát és hőszabályozását is segíti.

Oltás a paradicsomnál és a hajtatásban

A paradicsom oltása ma már rutineljárás a palántanevelő üzemekben: különböző Solanum-alanyokra ültetik rá a húsos gyümölcsű nemes fajtákat. Az erős alanytól gyorsabb kezdeti növekedés, jobb stressztűrés és magasabb terméshozam várható, ami a több hónapos üvegházi hajtatás során jól megtérül. Bár az oltott palánta ára akár kétszerese is lehet a saját gyökerűének, a hosszabb termesztési idő és a biztonságosabb termelés ellensúlyozza a kezdeti többletköltséget.

A jövő: munkamegtakarítás és fenntarthatóság

A zöldségoltványok elterjedését a növekvő munkaerőköltség és munkaerőhiány is ösztönzi. Bár a kézi oltás naponta legfeljebb 800–1000 palánta előállítását teszi lehetővé, új oltórobotok fejlesztése zajlik, amelyek azonban még nem minden fajta esetén alkalmazhatók. A kertészek végső célja, hogy kevesebb növénytelepítéssel magasabb hozamot érjenek el, miközben óvják a talaj egészségét és hosszú távon fenntartható termesztési rendszert alakítanak ki.

(Forrás: agrarszektor.hu)