Nóniusz és társai – nemzeti kinccsé nyilvánították a lófajtáinkat

A világ köztudatában a magyar mint lovas nemzet él, lovashagyományunk  1000 éves múltra tekint vissza, így nem véletlen, hogy megőrzésükre és fennmaradásukra külön figyelmet kell fordítani. A Magyar Országgyűlés szeretett lófajtáinkat is nemzeti kinccsé nyilvánította. Így védettséget érdemelt ki a Nóniusz, Gidrán, a Furioso, a Kisbéri félvér, a Magyar lipicai, a Shagya-arab, a Hucul és a Magyar hidegvérű.

Bábolna, Kisbér, Szilvásvárad, Hortobágy, Mezőhegyes, és még sorolhatnánk az ismerősen csengő, messze földön híres méneseket, ahova a világ minden részéből turisták százai jönnek megcsodálni páratlan szépségüket. 

Világhírű magyar lótenyésztés

Hagyományos lófajtáink, amelyeket hosszú évek gondos tenyésztői munkája során hoztak létre állami méneseinkben, a mai napig megállják a helyüket. Lótenyésztésünk évszázados múltú, méneseink neve, híre ma is ismerősen cseng a lovas világban, hiszen kevés olyan ország rendelkezik ennyi kiváló lófajtával, mint Magyarország – írja a lovasok.hu című szakportál.

Egy kis hippológia

Hippológusaink szerint három nagy áramlat alakította az eredeti magyar lovat, amelyet őseink Ázsiából hoztak magukkal. A honfoglaló magyarok lovai, a régészeti leletek alapján, kisméretű, fürge, nagy teherbírású lovak voltak. Lótenyésztésünk négy nagy korszakra osztható fel, 889-1526-ig az eredeti magyar ló korszaka, 1526-1700-ig a keleti ló korszaka, 1700-1814-ig a spanyol ló korszaka és az 1814-től a mai napig folyamatosan tartó angol ló korszaka. Ezeket szem előtt tartva, nézzük lófajtáinkat.

1. Shagya-arab

Az arab sejk ékességének leszármazottja, Bábolna büszkesége. Meleg vérmérsékletű, gyönyörű arab ló, amelynek intelligenciája és nagy teherbírása is a világ élvonalába emeli. A fajta névadó ménje Shagya Senior 1836-ban Szíriából került Bábolnára. A shagya-arabot 1978-ban ismerte el külön fajtaként az Arab Lovat Tenyésztők Világszövetsége. Ma sokszor távlovagló versenyeken mutatkozik meg páratlan kitartása, de nemcsak hátaslóként, fogatban is megállja a helyét.

2. Kisbéri félvér

Egykori bátor katonalovunk, ma kiváló és tehetséges sportlovunk. A Komárom megyei Kisbéren alapították a ménest 1853-ban I. Ferenc József rendelete alapján katonai célokra. Intelligenciája és könnyű kezelhetősége révén a mai kisbéri minden tekintetben megfelel a modern sportlovak kívánalmainak, kitűnő eredményeket lehet vele elérni díjugratásban, lovastusában, fogathajtásban és díjlovaglásban is.

3. Nóniusz

A katonaságot megjárt, később pedig mezőgazdasági szolgálatot teljesítő hatalmas szívű, nagy rámájú lófajtánk. Eredete a XIX. századra nyúlik vissza, amikor még az Osztrák-Magyar Monarchia, köztük Magyarország ménesei látták el az európai hadseregeket. A fajtát Nonius Senior alapította, származásában angol telivér és normandiai vérvonalakat egyesített, a napóleoni háborúk egyik hadizsákmányaként került Magyarországra 1813-ban.

A háborúk elmúltával szerepe átalakult, és széles körben elterjedt, alföldi igáslóként teljesített nap, mint nap a mezőgazdaságban. Intelligencia, barátságosság és nyugalom jellemzi, nagy teherbírása mellett. Ma elsősorban igáslóként, de fogatban, nyereg alatt is hasznosítják. Két tájfajta: nagyobb, általában fekete színű mezőhegyesi, valamint a szikárabb, általában pej hortobágyi nóniusz.

4. Furioso-north star (mezőhegyesi félvér)

A Furioso-north star és a Nóniusz sok mindenben hasonlóságot mutat, ez nem véletlen. Hiszen tenyésztésében ugyanazok a szakemberek vettek részt mindkét lófajtánk esetében és fénykoruk is a 19. századra tehető. A fajta kialakulása a Furioso Senior nevű pej angol telivér nevéhez köthető, majd az Angliából behozott fekete North Star Seniorral folytatódott. Élénk vérmérséklete, jó alkalmazkodó képessége és embercentrikussága révén sokoldalúan hasznosítható, nagy szervezeti szilárdság jellemzi. Lovastornában, díjugratásban, fogathajtásban és military versenyekben is kiválóan megállja a helyét, de páratlan természete révén a terápiás lovagoltatásban és a lovasturizmusban is előszeretettel alkalmazzák.

5. Lipicai

A barokk szépség megtestesítője. Tenyésztésének fő célja az volt, hogy az osztrák császári udvartartás és a nemesség hintói előtt páratlan szépségű, impozáns megjelenésű lovak kerüljenek. Károly főherceg ehhez és a ménes megalapításához kilenc tiszta spanyolvérű mént és huszonnégy kancát hozatott. A lipicai fajta tenyésztése Ausztriában, Magyarországon, de Romániában, Csehországban és Szlovákiában is aktívan folyik a mai napig. A lipicai ló szorosan összeforrt a Bécsi Spanyol Lovasiskolával, ahol előadások révén tekinthetjük meg ámulatba ejtő mozgásukat, intelligenciájukat. Manapság mind fogatban, mind hátaslóként használják, Lázár Zoltán 2004-ben egyéniben és csapatban is négyesfogathajtó világbajnok lett lipicai fogatával.

6. Gidrán

Huszáraink gyors és attraktív megjelenésű lova, ma már a lovastusa versenyeken villantja meg tehetségét. A fajta kialakulása egy Egyiptomból származó arab mén Gidrán Senior nevéhez köthető. Első pillanattól kezdve hátaslónak tenyésztették. Sajnos a világháborúk hatalmas károkat okoztak ebben a ménesünkben is, a kimenekítést követően csak 28 kanca került vissza országunkba Nyugatról. A fajta újjászületésében kisbéri félvér és arab mének vettek részt, így kapott az egész fajta anglo-arab jelleget.

7. Mezőhegyesi sportló

A magyar hunter, a díjugratás bajnoka. A mezőhegyesi sportló nem tekint vissza olyan hosszú múltra, mint eddig felsorolt lófajtáink, kialakítására csak az 1950-es években került sor. A Mezőhegyesi Ménes 1962-es új alapítólevelében fektette le célként egy olyan páratlan díjugrató ló megalkotását, amelyik a nemzetközi színtéren is fel tudja venni a versenyt. Jó megjelenésűek, intelligensek, könnyen kezelhetőek, tanulékonyak és általában jó ugróképesség jellemzi őket. Az évek folyamán számos egyed külföldre került, míg más részük beleolvadt a magyar sportló fajtájába. Jelenleg 50 alatti egyedszámú kancaállomány biztosítja a fajta fennmaradását, de a mai magyar sportlovak szívében még mindig ott dobog a mezőhegyesi bajnok felmenők öröksége.

8. Hucul

A Kárpátok hegyi pónija. Bár aprócska lábai vannak, annál stabilabban járja a veszélyes, kavicsos, szűk kis hegyi ösvényeket a nehéz csomagokkal. A fajta az egyik legősibb Európában, háziasítása a kozákok és a tatárok nevéhez kötődik. Egyre szélesebb körben hasznosítják, elsősorban fogatban, de kiváló hátasló is. Barátságos és bátor természete miatt a gyermekek lovagoltatásában is kiválóan alkalmazható.

9. Magyar hidegvérű és a muraközi ló

Hidegvérű lófajtáink táborába a magyar hidegvérű és a muraközi ló sorolható, mely utóbbit önálló fajtaként csak 1972-ben ismerték el. Régen a katonaságban, majd a mezőgazdaságban vettek részt igáslóként, a nagy teherbírás, a barátságosság és a könnyű kezelhetőség révén vált hű társává a mindennapi munka során a dolgos embereknek.