Nem ismerjük eléggé a proteázok kínálta előnyöket!

Nem ismerjük annyira a proteázok képességeit, mint kellene. Ez volt a fő üzenete annak az előadásnak, amelyet Dr. Ludovic Lahaye tartott a Kanadai Takarmányozási Szövetség legutóbbi konferenciáján. A takarmány-adalékanyagok e csoportját ezért alaposan meg kell vizsgálni, hogy ne vesszen kárba a bennük  – vagy a természetes úton előállított  proteázokban – rejlő lehetőség.

„A takarmányköltségek emelkednek, és szerencsére számos stratégiát alkalmazhatunk arra, hogy a költségeket a lehető legnagyobb mértékben csökkentsük” – magyarázta Dr. Lahaye, a kanadai Québecben található Jefo alkalmazott tudományos kutatásokkal foglalkozó részlegének (K+F) igazgatója.

„Jobban meg tudjuk határozni az állatállományunk igényeit, és precíziós takarmányozást alkalmazhatunk. Jobb munkát végezhetünk a takarmánygyártásban, hogy növeljük az emészthetőséget és így tovább. Megpróbálhatunk olcsóbb nyersanyagokat használni. De arra is törekednünk kell, hogy teljes mértékben megértsük az olyan adalékanyagokat, mint például az enzimek, és teljes mértékben kihasználjuk őket.”

Növeli a fehérje emészthetőségét

A piacon lévő különböző típusú enzimek közül a proteázok növelik a takarmányok fehérjeemészthetőségét, és így lehetővé teszik a gazdák számára, hogy pénzt takarítsanak meg azáltal, hogy csökkentik a fő fehérjeösszetevőket, mint például a szójalisztet a baromfiadagban.

A proteázok környezetvédelmi szempontból is nagyobb figyelmet kaptak az elmúlt években. Lahaye elmagyarázta, hogy „az aminosavak jobb emészthetősége a proteázok használata révén azt is jelenti, hogy az állati hulladékban kevesebb nitrogén ürül. A proteázok hasznosak lehetnek a nyersanyagfehérje változékonyságának ellensúlyozására is. Ez mind jót tesz a fenntarthatóságnak”.

Kevésbé ismert előnyök

Míg a takarmányok aminosav-emészthetőségének növeléséből fakadó alapvető előnyök jól ismertek, Dr. Lahaye elmagyarázta, hogy vannak más, kevésbé ismert előnyök is. A proteázokkal kapcsolatban vannak olyan előítéletek is, amelyekkel foglalkozni kell ahhoz, hogy a használatukból a lehető legnagyobb előnyök származzanak.

„Ahelyett, hogy kizárólag a proteázoknak a takarmány emészthetőségét javító képességét vennénk figyelembe – ami kétségtelenül lehetővé teszi számunkra, hogy pénzt takarítsunk meg a visszanyerő mátrixok használata és a fehérjebevitel későbbi csökkentése révén –, előnyös lenne jobban megértenünk és feltárnunk a proteázok teljes tulajdonságait és az azokkal kapcsolatos előnyöket, valamint a hatásmechanizmusukat” – mondta.

„Az előítéletek között szerepel az a tény, hogy az exogén proteázok zavarhatják más exogén enzimek működését. Valójában a proteázokat más enzimekkel (mint például fitázokkal vagy xilanázokkal) kombinálva lehet és kell használni. Kombinált alkalmazásuk feltételeit azonban esetről esetre kell értékelni, mivel a takarmányok formázása és az enzimek hozzájárulásának figyelembevétele sokféleképpen történhet.”

Hozzátette: „a proteázok emellett ellenállhatnak a táplálkozásellenes tényezőknek, segíthetnek a mikrobióta modulálásában, részt vehetnek a gyomor-bélrendszer jobb egészségében, és összességében javíthatják az emésztést. Mindez jóval túlmutat a proteázok fő hagyományos felhasználásán, hogy lehetővé tegye a formulázási költségek egyszerű csökkentését, és pozitívan befolyásolja az állatok egészségét és a környezetet, miközben a takarmányozási iparágat a precíziós bélrendszeri táplálás következő korszakába vezetjük.”

Az anyagcsere hatékonysága és így tovább

Bár ez a terület további kutatást igényel, Dr. Lahaye arra is felhívta a figyelmet, hogy míg a proteázok a takarmányban lévő fehérjéken dolgoznak, valószínűleg az emésztőszervekben lévő endogén fehérjéken is kifejtik hatásukat. Ez lehetővé teszi az állatok által az emésztés során termelt endogén anyagok jobb visszaszívását, és mint ilyen, javítja az anyagcsere hatékonyságát, ahelyett, hogy ez az endogén anyag elveszne a trágyában.

Ezenkívül gyakran megfigyelhető, hogy a bélnyálkahártya jobb állapotban marad proteázok használatával. Dr. Lahaye szerint a fehérjeemésztés kemény folyamat, amely hatással lehet a nyálkahártyára. Ez azt jelenti, hogy amikor a proteázok lehetővé teszik a takarmány fehérjeszintjének csökkentését, és valószínűleg elősegítik az endogén fehérjék körforgásának jobb hatékonyságát, a proteázok biztosan hozzájárulnak a jobb gyomor-bélrendszeri egészséghez és így a hatékonysághoz.

A bél egészsége sertéseknél és baromfinál

„A bél az állat motorja, és nagyon fontos, hogy amennyire csak tudjuk, megvédjük” – jegyezte meg. „Mint ilyen, azt tapasztaltuk, hogy a proteáz pozitív hatással volt a hasmenés csökkentésére a malacok elválasztása során. Betegség szempontjából a Montreali Egyetem legújabb tanulmányai azt mutatják, hogy a proteázhasználat csökkentheti a kampilobaktériumok számát a csirkebélben.

Segít a hőstresszben

Dr. Lahaye hozzátette, hogy a proteázok hőstressz idején is pozitív hatással vannak. „Az endogén enzimek aktivitása csökken, amikor az állat hőstressznek van kitéve, és így az emészthetőség csökken" – magyarázta.

Pénzmegtakarítási mód, nem többletköltség

A specifikus proteázfunkciókat tekintve számos proteáztermék van jelenleg a piacon, és a gazdáknak bölcsen kell választaniuk a maximális előnyök elérése érdekében. Vagyis Dr. Lahaye arra kéri a gazdákat, hogy a proteáztermékek vásárlását pénzmegtakarítási módnak tekintsék, ahelyett, hogy a vásárlást olyan kiadásnak tekintenék, amely segít csökkenteni a bevitt fehérjeköltségeket.

A megfelelő proteáz kiválasztása

Ez azt jelenti, hogy a proteázokkal kapcsolatos döntések meghozatalakor a megvásárolt exogén proteázoknak nem szabad átfedésben lenniük a kérdéses állat által már termelt proteázokkal, hanem kiegészíthetik azokat.

„Például a vásárolt proteázoknak ellen kell állniuk a természetes proteázgátlóknak, mint például a Kunitz-tripszin inhibitornak” – magyarázta Dr. Lahaye. Amint azt kanadai és indiai kutatók egy nemrégiben megjelent tanulmányukban megerősítik, a szójában gyakran találhatók proteázgátlók, amelyeket a takarmány hőkezelése nem inaktivál könnyen a diszulfidhidak jelenléte miatt.

A proteázvásárlás során az sem köztudott, hogy az exogén proteázok többre képesek, mint az endogén proteázok. Ez azt jelenti, hogy a természetes proteázok által elért szeleteken kívül egy vagy több helyen is hidrolizálhatják a fehérjéket. „Ezért, ha az endogén enzimek képességeit adjuk hozzá, az azt jelenti, hogy javítjuk a tápanyagok általános emészthetőségét” – szögezte le Dr. Lahaye.

Ezen túlmenően azt tanácsolja az állattenyésztőknek, hogy a proteázvásárlási döntéseket is a valóság, és ne az elméleti lehetőség alapján vegyék figyelembe.

„Azt értem, hogy az enzimeken végzett in vitro (laboratóriumi) tesztek (amelyeket gyakran az enzimek képességeinek vagy lehetőségeinek felmérésére használnak) nem feltétlenül reprezentálják azok tényleges in vivo (állatokon, kísérletekkel igazolt) funkcionalitását” – magyarázza Dr. Lahaye. „Ami a kémcsőben történik, gyakran egészen más, mint az, amivel az enzimek szembesülnek az állatok beleiben. Ezért az adalékanyag kiválasztásának elsődlegesen az in vivo körülmények közötti értékelésen kell alapulnia, amely bemutatja, hogy mit várnak el az adalékanyagtól: többlet profitot, egészségesebb és fenntarthatóbb állatokkal.”

(Forrás: allaboutfeed.net)