Nélkülük gyakorlatilag nem lenne élet a Földön

Egy 2016-os IPBES jelentés szerint az emberek által fogyasztott élelmiszerek egyharmada a beporzófajok tevékenységének köszönhető. A világ élelmiszerellátásának 90 százalékát adó 100 fő termény közül 70 esetében a méhek és más rovarok, illetve állatok beporzása alapvető szerepet játszik. A rovarbeporzás gazdasági értékét évente 235-577 milliárd dollárra becsülik világszerte. A legfontosabb gabonafélék 75 százaléka, és a vadon élő növények közel 90 százaléka beporzást igényel.

Átlagosan minden három falat ételből egyet a beporzó rovaroknak köszönhetünk. Érdekes megfigyelés, hogy a beporzást igénylő termékek általában drágábbak, mint azok, amelyeknek nincs szükségük erre a folyamatra.

Beporzás, de hogyan?

A beporzás többféleképpen is végbemehet: szél, rovarok és más állatok révén, de egyre többet hallani a mesterséges beporzás szükségességéről is. A beporzás során a virágpor, azaz a pollen, átkerül a virág portokjából a bibére. A nyitvatermők esetében a virágpor közvetlenül a magkezdeményhez jut, míg a zárvatermőknél a pollen a termő bibéjére kerül, ahonnan a pollentömlőn keresztül éri el a magkezdeményt. Ehhez a folyamathoz szükség van a fent említett „segítőkre”.

Ha ez a folyamat ugyanazon a növényen belül zajlik le, az önbeporzásnak nevezik, amikor is a saját portokjából származó virágpor a saját bibéjére kerül. A beporzás lényege, hogy a virágpor a növény hímivarszervéről a női ivarszervre jusson. A természet különleges és hatékony rendszere révén a méhek, miközben a nektárhoz jutnak, áthaladnak a bibén, majd tovább szállva a virágpor a következő virág ragacsos bibéjére tapad. Egy háziméh egyetlen kirepülés során akár két-háromszáz virágot is meglátogathat. Azoknál a növényeknél, amelyeknél nincsenek nektáriumok és szirmok, mint például a dió vagy a mogyoró esetében, a szél végzi a beporzást.

Mi a helyzet a poszméhekkel?

A háziméhek mellett az egyik leghatékonyabb beporzók a poszméhek csapatából kerülnek ki. Ennek az oka az, hogy méretes testüket sűrű szőrök fedik, erre a virágokon tartózkodva nagymennyiségű virágpor ragad, amely a következő virágra repülve annak bibéjén is marad. Nemcsak a testükön szállítanak pollent, hanem a lábaikon lévő pollenkosárban is. Ezekben fuvarozzák a virágport a kolóniák fészkébe, ahol az méheknek életfázisuk kezdeti szakaszában nagyon sok pollenre van szükségük. A családban együtt élnek a kifejlett poszméhek, peték, lárvák és a bábok is. Azért, hogy az utódok egészségesen fejlődjenek, rengeteg nektárra és virágporra van szükségük.

Meg kell óvni a méheket!

Habár az emberi szem számára nem érzékelhető, hogy melyek azok a növények, amelyek be vannak porozva és melyek azok, amelyek nem, a méhek ezt meg tudják különböztetni, és jó eséllyel a még be nem porzott virágokat látogatják meg. Hiszen ezek illatra és kinézetre is „vonzóbbak” a számukra. A kinyílt virágok ideális esetben, megfelelő klimatikus viszonyok mellett nagyjából 8-12 napig alkalmasak arra, hogy megtermékenyüljenek. Ellenben a napjainkban is meglehetősen száraz és meleg időjárás nem kedvez a virágok életben maradásához, így a hervadás miatt így az esetleges beporzás ideje is jelentősen megrövidül.

Többek között ezért is kiemelkedően fontos, hogy a jelenlegi helyzetet már ne rontsuk tovább, és kiemelt figyelmet fordítsunk a méhek megóvására. Pontosan ez az oka annak, hogy szükséges kicsit jobban megismerni ezeket a különleges élőlényeket.

Minden, amit a méhekről tudni érdemes

Mint ismeretes, a méhek kolóniákban élnek. Úgynevezett euszociális vagy államalkotó fajokként. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb egyed feladja a saját szaporodását a többiek javára, és aktívan támogatja azt. Azok a nőstények, akik nem szaporodnak, lesznek a dolgozók, akik aktívan dolgoznak azon, hogy a kaptár rendben tartása, védelme rzökkenőmentesen menjen, illetve legyen elegendő táplálék az utódoknak. A hímek az úgynevezett herék, akiknek az a feladatuk, hogy megtermékenyítsék a királynőt, ők dolguk végeztével kikerülnek a kaptárból. A dolgozók nagyjából 6-8 hétig életképesek az anya pedig nagyjából két évig élhet. Elképesztő az a rendszer, amit bevezettek annak érdekében, hogy flottul menjenek a dolgok. A kaptárakat a téli időszak beállta előtt kitisztítják. Majd saját testük melegével fűtik fel azt.

Az egyensúlyt a szaporodásbiológia nagyszerűen fenntartja, hiszen a párzást követően a hím ivarszerve beleszakad az anyába, így a here elpusztul. Mivel a párosodási ciklus során a királynő több herével is kapcsoltba lép, az örökítőanyagot elraktározza és ezzel termékenyíti meg később a petéket. Mivel a királynő is elpusztul egyszer, így a dolgozók kénytelenek újat „létrehozni”. Ezt az egyedet kikelésétől kezdve csak méhpempővel etetik, ez járul hozzá, hogy biztosítva legyen az a fehérje, ami később szikanyagként szolgál a lerakott petéknek. A többi dolgozóálca csak életének első három napjában kap méhpempőt táplálékul, ez az ő „védőoltásuk”, hiszen ezeken keresztül jutnak el szervezetükbe az egyes patogének fehérjedarabjai, kiváltva így egy immunválaszt, biztosítva a különféle betegségekkel kapcsolatos ellenállóképességet.

De mi az a méhpempő?

A méhpempő egy rendkívül értékes anyag, amely fehérjéket, zsírokat, vitaminokat, cukrokat, enzimeket és számos egyéb hasznos összetevőt tartalmaz. Ez a sárgásfehér, tejszerű anyag a méhek garatmirigyeiben termelődik, és mesterséges kinyerése igen bonyolult folyamat. A méhpempő előállításakor eltávolítják a méhcsaládból a királynőt, és anyabölcső-kezdeményeket helyeznek el, amelyekből három nap múlva eltávolítják az álcát. Nemcsak a kinyerés, hanem a méhpempő tartósítása is nehéz feladat, mivel a tartósítatlan anyag gyorsan elveszíti jótékony hatásait. Ennek elkerülésére alkalmazzák a liofilizálást, vagyis a fagyasztva szárítást. E folyamat során a lefagyasztott anyagból vákuum segítségével távolítják el a vízmolekulákat, így a víz szilárd halmazállapotból közvetlenül légneművé válik, azaz szublimál.

A méhek világa rendkívül érdekes, és számos kutatás foglalkozik életritmusukkal és szociális viselkedésükkel. Egy dolog azonban biztos: a méhek odaadó és szorgos munkája nélkül az élet a Földön szinte elképzelhetetlen lenne.

(Forrás: agrarszektor.hu)