Néhány faj, amelyik eredeti élőhelyén hozzászokott a forrósághoz

A leveleikért termesztett növényekben az a közös vonás, hogy mind imádják a forróságot, némelyik gyakrabban megszomjazik, a többi viszont még a szárazsággal is egész jól boldogul. Érdemes ezeket a növényeket a hazai kertekbe is beköltöztetni, mert e fajok nem fognak meglepődni a nyári forróságkor sem. Még ha a klímaváltozás sok kedvezőtlen újdonságot hozott is a kiskerttulajdonosok és növényeik életébe.

Az enyhe telek miatt a kártevők nem ritkulnak meg annyira, mint korábban, amikor hosszabb, fagyos időszakok jellemezték a telet. A késő tavaszi fagyok egyre gyakoribbak, és a nyári aszályos időszakok is, amelyeket néha hihetetlen nagy mennyiségű, rövid idő alatt lehulló csapadékos napok tarkítanak.

Az így lezúduló víz sokszor több kárt csinál, mint hasznot. Közeledve a nyárhoz érkeznek majd a forró napok, ami sok növényt akkor is megvisel, hogyha rendszeresen öntözzük. A légköri aszály a légkör tartós, nagyfokú nedvességtartalom-csökkenése, amely a növényi vízellátásban zavart okoz, még megfelelő talajnedvesség esetén is.

A leveles zöldségek nagyon fontos szerepet töltenek be táplálkozásunkban, szükség lenne sokkal gyakoribb fogyasztásukra. Ezek a növények nagymértékben megkönnyítik a dolgunkat, mert dacolva a melegekkel egész nyáron és késő őszig ellátnak minket finom, zsenge levelekkel. Érdemes kipróbálni másokat is a spenóton kívül is, amely köztudottan nem szereti a meleget.

Új-zélandi spenót (Tetragonia tetragonoides)

A kristályvirágfélék családjába tartozó növény meglehetősen melegigényes, amihez fokozott vízigénnyel is társul. Szabad földbe csak a fagyosszentek után vessük, mert nagyon fagyérzékeny. A levélfejlődésre a fény kevéssé van hatással, de a virágzáshoz kulcsfontosságú. Ha magot is szeretnénk gyűjteni, napos helyre tervezzük, de még így sincs rá garancia, hogy a termések időben, a fagyok beállta előtt beérnek. Levelei, hajtásai késő őszig a spenóthoz hasonlóan használhatók.

Malabár spenót (Basella alba, B. rubra)

Zöld és bordó levelű faja is van. Trópusi származásából fakadóan rendkívül melegigényes, jól tűri a hőséget. Fényigénye magas, szereti a közvetlen napsütést. Április közepétől végleges helyére vethető, palántázni nem szükséges. Hagyhatjuk a földön futni, ami praktikus abból a szempontból, hogy takarja a talajt és csökkenti a párolgást, de támrendszerre is futtatható.

Huzamosabb ideig tartó kánikula esetén néha ajánlott megöntözni, de egyébként vastag bőrszövete és magas nyálkatartalma segíti átvészelni a csapadékban szegény, szárazabb időszakokat is. Leveleit levesekbe, főzelékekbe, salátákba tehetjük.

Kövér porcsin (Portulaca oleracea)

Ázsiai származású és szinte az egész világon elterjedt kozmopolita faj, amit tág tűrésű „jellemének” köszönhet. A talajjal szemben nagyon toleráns, szereti a tűző napos helyet, melegkedvelő. Nálunk csak a meleg idő beállta után kezd csírázni, aztán türelmesen kitart a fagyok érkeztéig.

Szakaszosan vethető. Szétterülő párnája a túlnyomórészt homokos területeken összefogja és takarja a talajt, sőt még fitoremediációs hatása is van. Magjai gyorsan beérnek. Termesztett változata a török salátaként ismert Portulaca oleracea var. sativa felálló hajtásrendszerű, magasabb, mint „földönfutó mostohatestvére”, ami gyomként is megjelenik helyenként. Levelét salátákba és turmixokba tehetjük, levesbe főzhetjük, párolt zöldségek közé dobhatjuk, illetve fermentálható, savanyítható.

Spenótfa (Atriplex hortensis)

Márciustól augusztusig szakaszosan vethető. A könnyű, homokos, jó vízelvezetésű talajokat részesíti előnyben. Hatalmas a fényigénye, szeret a napon sütkérezni, árnyékban inkább csak elvegetálgat. A talajjal szemben nem túl igényes, de hálás, ha humuszban gazdag, nitrogéndús helyre kerül.

A műtrágyával azonban csínján kell bánni, mert erőteljesen felhalmozhatja a levelekben. Csapadékhiány esetén érdemes locsolni, mert öntözéssel több és zsengébb levéltömeget kapunk. Két-, négyméteresre is megnőhet. Vörös és rózsaszín változattal is találkozhatunk, viszont ha nem szeretnénk, hogy összekereszteződjenek, érdemes térben vagy időben elkülöníteni őket.

Termése kerek lependék, amelyről sikeresen újraveti magát, ezért a későbbiekben már egészen kora tavasszal számíthatunk a feltűnésére. A kerti laboda nyersen vagy főzve fogyasztható leveleket szolgáltat. Igénytelenségén és rövid tenyészidején túl mellette szól még, hogy oxálsavtartalma alacsonyabb, mint a spenótnak, ásványi anyagokban pedig gazdagabb. Tisztítja a vesét, segít a méregtelenítésben, védi a szem és a kardiovaszkuláris rendszer egészségét. Antioxidánsai támogatják a szervezet szabad gyökök elleni védekezését.

Parajlibatop (Chenopodium bonus-henricus)

A disznóparéjfélék családjába, azon belül is a libatopformák alcsaládjába tartozik. Évelő, viszonylag apró termetű, lassú növekedésű. Kifejezetten meleg- és fénykedvelő növény, a szárazságot is elviseli. Ám, ha enni is szeretnénk belőle, érdemes időnként meglocsolni, mivel egyébként eléggé satnya és gyorsan elöregedő lesz a levélzete. Az ókortól fogva, a spenót elterjedése előtt rendszeresen fogyasztották, kedvelt főzeléknövény volt.

Mángold (Beta vulgaris ssp. vulgaris var. cicla)

Levéllemezéért, illetve levélnyeléért tartjuk. Mivel melegigényes, vetését nyugodtan halogassuk, április közepe-vége a legkedvezőbb erre. Fényigénye óriási, az árnyékot következetesen nem tűri. Termékeny, nyirkos talajon fejlődik a legszebben, sok vizet igényel. Télre a helyén maradhat, így a következő évben is tudunk róla leveleket gyűjteni. Fogyaszthatjuk nyersen vagy főzve. A nyelek és a levelek erei szívósabbak, hosszabb hőközlést igényelnek, a levél sokkal gyorsabban elkészül.

Sarkantyúka (Tropaeolum majus)

A Peruból származó sarkantyúka a XVI. században került Spanyolországba, majd meghódította egész Európát. Törpe (20-30 cm), kúszó (3-4 méteres), csüngő és tarka levelű fajtája (T. majus 'Alaska') is van. Nedves, jó vízelvezetésű, középkötött talajon, napos vagy félárnyékos helyen él szívesen.

A fagyveszély elmúltával helybe vethető. Júniustól a fagyokig hozza sárga, narancs, piros, illetve bordó színű, trombita alakú virágait. A nyár folyamán meghökkentően dús levéltengerrel képes beborítani a rendelkezésére álló területet. Zsázsára emlékeztető ízű, C-vitaminban és ásványi anyagokban gazdag zsenge levelei, szára (apróra vágva) nyersen fogyaszthatók, nyári saláták és turmixitalok izgalmas összetevői.

Moringa (Moringa oleifera)

Forró égövi növényként termesztése során leginkább melegre, napfényre és csupán némi vízre van szüksége. Akinek van rá lehetősége, még a tél folyamán elkezdheti a palántanevelést, de május közepe táján már helybe is vethető. Jó vízelvezetésű, laza talajban, meleg, napos helyen szeret lenni. Eleinte még ajánlott rendszeresen (kb. 2 naponta) locsolni, idősebb korában viszont már elég jól tűri a szárazságot.

Rendkívül gyorsan növekszik, néhány hónap alatt több métert nő. Tartható egynyáriként, ha van rá lehetőség, teleltethető fagymentes helyen. Leveleit és éretlen terméseit fogyaszthatjuk nyersen vagy főzve.

(Forrás: Agrárszektor)