Minden csepp számít: az öntözés jövője a mezőgazdaságban

A víz olyan természeti erőforrás, melynek mindenki számára elérhetőnek kellene lennie. A közüzemi vízellátási megoldások és a jogszabályok eddig lehetővé tették az iparágak számára, hogy a vízhiányos témát nagyrészt lesöpörjék a radarjukról. Azonban a népesség növekedésével, a gazdasági aktivitás növekedésével és az éghajlatváltozással, amely befolyásolja az időjárási mintákat, már nem engedhetjük meg magunknak édesvízforrásaink túlzott kiaknázását – helyette új, fenntartható gyakorlatokat kell kidolgozni és bevezetni. A Pipelife öntözési megoldásokkal foglalkozó szakértői, Konstantinos Akritanakis és Dusan Jankovic, megosztják a tudásukat az európai mezőgazdaság vízhasználatának jelenlegi helyzetéről és az ágazat jövőjéről alkotott elképzeléseiket.

A víz dilemma: tudunk-e kevesebbet használni és fejlődni egyszerre?

A mezőgazdasági ágazat fejlődése nemcsak a megnövekedett vízfogyasztásért felelős, hanem nagymértékben függ az édesvíz elérhetőségétől is. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint az Európai Unió vízkivételének 24%-áért a mezőgazdasági szektor a felelős. Az öntözést azért alkalmazzák, hogy megvédjék a növényeket a rendszertelen csapadéktól, valamint javítsák a terméshozamot és a betakarítás minőségét.

A mezőgazdasági termékek iránti globális kereslet gyorsan növekszik, és 2028-ra várhatóan 15%-kal nő. Ezzel párhuzamosan az EU megújuló vízkészletei apadnak.

Az öntözési technológiák fejlesztésével és a helyszíni vízgazdálkodással jelentős vízmegtakarítás érhető el – biztosítva a közösségek élelmezésbiztonságát, miközben megvédjük vízforrásainkat a túlzott kitermeléstől. A becslések azt mutatják, hogy a kitermelt vízmennyiség akár 43%-a is megtakarítható lenne a hatékonyabb öntözési rendszerekre és eljárásokra való átállással, a tisztított szennyvíz újrafelhasználásával és a szárazságtűrő növények termesztésével.

Hogyan tehetjük fenntarthatóbbá a mezőgazdaságot?

Tagadhatatlan, hogy az agrárszektor nagyarányú átalakítása az EU-n belül jelentős beruházásokat igényel. Eddig lassú volt a fejlődés.  

Konstantinos Akritanakis, a Pipelife öntözési megoldásaival foglalkozó kutatás-fejlesztési projektmenedzser kifejti: „Az olyan országokban, mint Szerbia, Görögország, Bulgária és mások, amelyek ki vannak téve a vízhiánynak, a víz még mindig megfizethető. “Jelenleg sokkal olcsóbb egy kutat fúrni, mint a víz újrafelhasználását szolgáló rendszerbe fektetni. Ezért a gazdálkodók szívesebben fúrnak kutakat vagy más közeli vízforrást használnak, ami minimális költségekkel járna.”

A Pipelife évek óta fejleszt és népszerűsít olyan megoldásokat, amelyek csökkentik a vízfogyasztást, mint például a szennyvízkezelés, a mikroöntözés és az esővíz összegyűjtése. Folyamatban van a kutatás, hogyan lehetne kombinálni és adaptálni ezeket a megoldásokat a mezőgazdaság számára, miközben minimalizálják a gazdálkodók költségeit.  

Az esővíz-gyűjtés szélesebb körű alkalmazása az egyik lehetőség, különösen azokban a régiókban, ahol az intenzív csapadékos időszakokat aszályos időszakok követik.

Dusan Jankovic, a Pipelife öntözőrendszerekkel foglalkozó üzletfejlesztési igazgatója így nyilatkozott: „Növekedett azon projektek száma, ahol a Pipelife visszatartó és csillapító rekeszrendszereit például esővíz összegyűjtésére használják a tetőről lakástulajdonosok.  Ezt követően a tárolt vizet az udvar vagy a kert öntözésére használják. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk ügyfeleinktől, és hasonló víz-újrafelhasználási rendszereken dolgozunk, amelyeket a mezőgazdaságban üvegházakban és szántóföldeken alkalmazhatunk.”

Mezőgazdasági és vízügyi kezdeményezések: várható változások

Az Európai Auditorok által 2021-ben készített jelentés feltárta, hogy az öntözési projektekre nyújtott uniós finanszírozás jelenleg gyenge biztosítékokkal rendelkezik a nem fenntartható vízhasználat ellen. Ezenkívül a vidékfejlesztési programok ritkán támogatták a vízvisszatartási intézkedéseket és a víz újrafelhasználási infrastruktúráját.

A helyzet azonban valószínűleg változni fog, mivel a jövőben gyakoribb aszályok várhatók – különösen Dél- és Délnyugat-Európában.

“Változások következnek. A víz drágább lesz, mint ma, a kutak fúrása pedig azért, mert a talajvízszint évről évre süllyed. Emellett a kutak szivattyúi és egyéb berendezések is drágábbak lesznek. Ezért a víz-újrafelhasználási rendszerekbe való befektetés vonzóbbá fog válni” – mondja Jankovic.

Egyrészt a jövőben várhatóan bevezetik a mezőgazdasági vízhasználat díját és/vagy a vízvédelmi szabályok be nem tartása miatti szankciókat. Másrészt a fenntartható mezőgazdasági vízhasználatot célzó beruházások átfogóbb pénzügyi támogatása és az erőforrás-takarékos gyakorlatok átvétele is várható. Ezért kulcsfontosságú a gazdálkodók tájékoztatása és támogatása a rendelkezésre álló új technológiák adaptálásában.

„Olyan megoldásokat alkothatunk, amelyek gondoskodnak a szántóföldi vízelvezetésről, az esővízgyűjtésről és a víz újrafelhasználásáról víztakarékos precíziós öntözési módszerekkel kombinálva. Üvegházakhoz is tervezhetünk tetőtéri esővízgyűjtő rendszereket, amelyek a felesleges vizet egy földalatti víztároló rendszerbe vezetik későbbi felhasználás céljából. Számításaink szerint így akár az öntözéshez szükséges víz 50%-át is meg lehetne takarítani” – kommentálja Akritanakis. "Tisztában vagyunk vele, hogy ez a jövő rendszere, de azzal is tisztában vagyunk, hogy a változást már ma el kell kezdeni."

(x)