Miért létfontosságú a szelén a sertések számára, és hogyan javíthat a hozamokon?

A szelénhiány, valamint a sertések csökkent növekedése és szaporodási teljesítménye között szoros összefüggés áll fenn. Ezért az állatok szelénigényének kielégítése az optimális termelési hatékonyság, a termelői jövedelmezőség és a fogyasztók tápláló fehérjeforrással való ellátásának egyik kulcstényezője.

A szelén, amely alapvető fontosságú nyomelem, antioxidánsként működik. A sertésekben elpusztítja a peroxidokat, mielőtt azok károsíthatnák a sejtmembránokat. Ez csökkenti a lipidmembránok épségének fenntartásához szükséges E-vitamin mennyiségét.

A szelén több antioxidáns enzimnek, köztük a glutation-peroxidáznak is alkotóeleme, amely véd az oxidatív károsodástól. A glutation-peroxidáz fontos szerepet játszik a redoxkontrollban is, vagyis abban a folyamatban, amelynek során az oxidánsok és antioxidánsok egyensúlyba kerülnek a sejtekkel a sejtreakciók szabályozása és az egészséges működés fenntartása érdekében. A szelén szükséges a DNS-javításhoz és a vírusfertőzésekkel szembeni ellenálláshoz, valamint fokozza az immunválaszt, a szaporodást és a növekedést.

Különbségek a szervetlen és a szerves szelén között

A természetben a szelén szerves és szervetlen formában található meg. A szervetlen szelén szelenit, szelenát és szelenid, valamint fémes formában is előfordul. Ezzel szemben a szerves szelént főként szelenometioninként (SeMet) tartalmazzák a takarmányok, gabonák és olajos magvakból készült ételek. Az állatok a szelént főként SeMet formájában kapják, és így jobban alkalmazkodnak a szelén felhasználásához ebben a természetes vagy szerves formában.

A növények a talajból a szelént szelenit vagy szelenát formájában veszik fel, majd szelenoaminosavakat szintetizálnak, beleértve a SeMetet, amely a gabonaszemekben lévő szelén mintegy 50%-át teszi ki. A talaj szelénkoncentrációja jelentősen változik, ami befolyásolja a növények számára való hozzáférhetőségét.

Savanyú talaj-pH vagy alacsony talajszellőzés esetén a szelén oldhatatlan komplexeket képezhet a vas-hidroxiddal, és rosszul hozzáférhetővé válik. Következésképpen az állati takarmány-összetevők szeléntartalma is változik. Az étrendi szelénpótlás hatékony eszköz a szelénhiány leküzdésére és a haszonállatok, köztük a kocák magas termelési és szaporodási teljesítményének fenntartására.

Jobban felszívódik a szerves szelén

Az elmúlt 50 évben használt legfontosabb szelénpótlás a szelenit és a szelenát volt, mindkettő a szelén szervetlen formája. Ezeknek a szervetlen formáknak vannak korlátaik, például a magas toxicitás, a más ásványi anyagokkal való kölcsönhatás, a tejbe, húsba és tojásba való átvitel alacsony hatékonysága, valamint a szervezetben lévő szeléntartalékok kialakításának és fenntartásának képtelensége.

A szerves szelén, mint például a SeMet, a szervetlen szelénhez képest jobban felszívódik, és megmarad a szervezetben. A szerves szelén lehetővé teszi az állatok számára, hogy szeléntartalékokat képezzenek, és tartsanak fenn a szövetekben, javítja az antioxidánsok állapotát és védekezését, valamint biztosítja a szelén hatékony szállítását az anyától a magzathoz és az újonnan született malachoz a méhlepényen, a kolosztrumon és a tejen keresztül.

Nem minden szerves szelén egyforma

A szelén szervetlen és szerves formái közötti különbségek széles körben ismertek. A szerves szeléntermékek között azonban jelentős különbségek lehetnek a toxicitás, a stabilitás és a hatékonyság tekintetében is.

A szelén élesztőn belüli felosztása az előállítás módjától függően eltérő, ami olyan paramétereket befolyásol, mint az eltarthatóság, a biológiai hozzáférhetőség és a biológiai hatékonyság. A szerves szelén-élesztőforrások magas szintű, igazolt stabilitást mutattak premixben, összetett takarmányban és pelletálás után, bár további forrásfüggő különbségeket is megfigyeltek közöttük.

A szelénpótlás jelentősége a nevelési időszakban

Az elválasztás utáni időszak kritikus a sertéstenyésztésben, mivel a malacok olyan stresszfaktoroknak vannak kitéve, amelyek kedveznek a kórokozó baktériumok fejlődésének az emésztőrendszerben, ez pedig növekedési lemaradáshoz és hasmenéshez vezet. A szerves szelén megfelelő pótlása minimálisra csökkentheti az elválasztás utáni problémákat, mivel védi a malac szervezetét a szabad gyökök által okozott sejtkárosodástól, amely ebben az időszakban a malac étrendjének és környezetének változásai miatt megnövekszik.

Tanulmányok kimutatták, hogy a szervetlen szelén szerves szelénnel való helyettesítése növelheti a szelén felszívódását és biológiai aktivitását. A kutatások szerint egy 21 napos, elválasztott, gyakorlatias táppal etetett malacnak körülbelül 2 hétig 0,5 ppm kiegészítő szelénre van szüksége, ami az elválasztás utáni 5. hétre 0,35 ppm-re csökkenthető. Az Egyesült Államokban a megengedett maximális szelénkiegészítés 0,3 ppm. Egy nagyméretű koca- és kocakísérletben a 0,3 ppm Sel-Plex-szel –  egy élesztő alapú, szelénnel dúsított technológiával – kiegészített kocák malacainak körében a kocakísérleti fázisban kevesebb elhullást és selejtezést tapasztaltak.

A szelénpótlásra vonatkozó követelmények

A különböző élettani funkciók fenntartásához szükséges szelén mennyisége jelentősen eltérhet. Például az erős immunfunkció fenntartásához általában nagyobb szelénszükséglet szükséges, mint a növekedéshez és karbantartáshoz szükséges mennyiség. Ez különösen fontos a nevelősertések esetében, amelyek számos stresszorral és kihívással találkoznak.

Az egyéb antioxidánsok és prooxidánsok szintje a takarmányban változhat, és mivel a szelén az antioxidáns védekezés alapvető része, a szelénigénye a takarmánytól függően eltérő lehet.

A sertések szelénszükségletére vonatkozó jelenlegi ajánlások 0,15 és 0,3 ppm között mozognak, de kereskedelmi körülmények között a stressz szintjétől függően magasabb is lehet a szelénszükséglet.

(Forrás: allaboutfeed.net)