Miért hasznos a biológiai sokféleség védelme a gazdáknak?

Az Ökológiai Gazdálkodók Európai Szövetsége legújabb jelentése az ökológiai gazdálkodás Európa biodiverzitásának megőrzésében betöltött szerepét emeli ki. Azt javasolja az EU tagállamainak, hogy teljes mértékben használják ki az „eco-schemes” (ökológiai rendszerek, magyar támogatási rendszerben: agroökológiai alapprogramok), valamint az agrár-környezetgazdálkodási programok által biztosított lehetőségeket a KAP Stratégiai Terveikben. Így maximalizálhatják az ökológiai gazdálkodás hozzájárulását az EU Biodiverzitás Stratégia, illetve az új Közös Agrárpolitika célkitűzéseinek eléréséhez.

A különböző kutatásoknak köszönhetően napjainkra már jelentős mennyiségű bizonyíték gyűlt össze az ökológiai gazdálkodás biodiverzitásra gyakorolt pozitív hatásairól - írta az ÖMKi. A legtöbb tanulmány a mérsékelt égövi szántóföldi gazdálkodást vizsgálta, de egyre több kutatás foglalkozik a gyepgazdálkodással, a kertészettel, illetve a mediterrán területeken történő olívatermesztéssel és egyéb rendszerekkel. 

A vizsgálatokból az alábbi általános következtetéseket vonták le: 

• Az ökológiai gazdálkodás a biológiai sokféleség előfordulását és a fajgazdagságot is növeli a különböző élőhelyeken, illetve gazdálkodási rendszereken belül a hasonló konvencionális gazdálkodási rendszerekkel összevetve. 
• Szántóföldi gazdálkodás esetén a növényfajok biodiverzitása a táblán (a termesztett növények között) és a táblaszegélyeken is nőtt. Az ökológiai rendszerekben 20-95 százalékkal több fajt, illetve akár 150 százalékos egyedszám-növekedést regisztráltak (a legnagyobb különbségek a táblákon belül adódtak).
• Az ökológiai gazdálkodás a talajmikrobák diverzitására, valamint a rovar- és madárpopulációkra is pozitív hatást gyakorolt. A különböző tanulmányok eredményeit alapul véve a szántóföldeken a rovarfajok száma átlagosan 23 százalékkal, míg a beporzóké 30 százalékkal nőtt.
• Az állandó gyepterületeken a vizsgálatok kisebb mértékű javulást mutattak ki a növények, valamint a talajlakó mikrobák diverzitását illetően, mert ott a konvencionális művelésmódok is kevésbé intenzívek. 
• A néhány telepített fajból álló ideiglenes gyep, füveshere- vagy lucerna területeken több vadon élő növényfaj jelenik meg, és a virágzó pillangósokkal megfelelő művelésmód esetén sok beporzónak kedvezhetünk. Ráadásul a vetésforgóba kerülő szerves anyag kedvező hatást gyakorol a talajmikrobák diverzitására, valamint a földigilisztákra is. 
• A szántóföldi növénytermesztéshez hasonlóan a diverzitás növekedése a kertészeti rendszerekben is a táblákon belül jelenik meg, a gyümölcstermesztési rendszerek esetében ez az aljnövényzetben is jelentős, amely a rovarevő madárfajoknak kedvez. 
• Eddig viszonylag kevés tanulmány foglalkozott a mediterrán területeken zajló olíva- és szőlőtermesztéssel, amelyek közül néhány bizonyos előnyökre mutatott rá, kiemelve a tájképpel összefüggő tényezők fontosságát. 

Az eredmények általánosságban alátámasztják az Európai Unió Ökológiai Akciótervének kijelentését, amely szerint az ökológiai gazdálkodás átlagosan 30 százalékkal növeli a biodiverzitást.

Hirdetés

Az ökológiai gazdálkodás következtében létrejövő biodiverzitás-növekedés részben az ökológiai szabályozás által tiltott gyakorlatok (pl. szintetikus nitrogén műtrágyák, gyomirtók, a legtöbb rovarirtó és gombaölő szer használata) elmaradásának, részben pedig az ökológiai gazdálkodók által a kiváltásukra alkalmazott agroökológiai gyakorlatok eredménye. 

Az agrokémiai szerek teljes mellőzése, illetve használatuk jelentős csökkentése a biodiverzitás növelését támogatja az ökológiai gazdálkodás során az alábbiak elkerülésével, valamint csökkentésével: 

• Gyomirtók és rovarirtók közvetlen toxikus hatásai a nem célszervezetekre;  
• Gyomirtó- és rovarirtó-használat közvetett hatásai a rovarok, a madarak és az egyéb élőlények táplálékforrásaira, illetve élőhelyére;  
• A túlzott tápanyagbevitel hatásai a talajökoszisztémára, beleértve a szerves anyag elvesztését, a nitrogénhasználat okozta talajsavanyodást, valamint a mikorrhiza foszfáthasználat miatti pusztulását; 
• A nitrátkimosódás és a mezőgazdasági területek foszfátvesztesége által okozott hatások a vízi ökoszisztémákban;  
• A nitrogénfelhalmozódás miatti hatások (beleértve az állattartásból származó ammóniát), amelyek az érzékeny élőhelyeket és az alacsony nitráttűrőképességű fajokat érintik;  
• Bizonyos féreghajtó szerek állati ürüléket hasznosító rovarokra gyakorolt hatásai; 
• Az éghajlatváltozás biodiverzitásra gyakorolt hatásai, amelyek a mezőgazdasági inputok felhasználásához és előállításához köthető kibocsátásokból, valamint a talaj szénveszteségéből származnak. 

A felsorolt inputok többségének teljes elhagyásából származó előnyök messze meghaladják azokat, amelyeket az inputfelhasználás hatékonyságának 10-20 százalékos növelésétől várnak a konvencionális rendszerekben.

Természetesen az inputfelhasználás csökkenésével a hozamok is alacsonyabbak maradnak, így a kibocsátási egységenkénti előnyök alacsonyabbak lehetnek, mint a felhasznált területegységre vetített értékek.  

Azonban az előnyök nem csupán az elkerült gyakorlatokból, illetve inputokból származnak.

A legfontosabb biodiverzitást növelő gyakorlatok az alábbiak: 

• Vegyes gazdálkodási rendszerek, amelyek integrálják a termesztett növényeket, a fákat és az állatállományt;  
• Változatosabb és összetettebb vetésforgók, illetve növénytermesztési rendszerek;  
• Pillangós növények a biológiai nitrogénmegkötés érdekében, amelyek megfelelő művelésmód esetén segítik a beporzókat;  
• Heterogén növényi szaporító anyagok (fajtakeverékek, populációk és tájfajták), amelyek a genetikai sokféleségen keresztül segítik a kártevők és kórokozók szabályozását;
• Vetett menedékhelyek, illetve egyéb tájképelemek a természetes ragadozók számára (passzív biológiai kártevőszabályozás);
• Kisebb táblaméretek, amelyek hozzájárulnak az összetettebb és mozaikosabb tájképhez; 
• Fák és sövények búvóhelyet, erózióvédelmet és termőképesség-szabályozást biztosító komplex aljnövényzettel; 
• A termesztett növények vetésidejének változtatása a gyomszabályozás, valamint a mezőgazdasági területeken élő madarak érdekében;  
• Szerves anyag, ugaroltatás és zöldtrágya a talajtermékenység fokozására, amely energiában gazdag szénforrásokat biztosít a talajökoszisztémák fenntartásához; 
• Csökkentett talajművelés és művelésmélység a talajok védelme érdekében; 
• Változatos fajkeverékek, amelyek pillangósokat, gyógynövényeket és újfajta takarmánynövényeket tartalmaznak a gyepterületeken; 
• Talajra alapozott állattartási rendszerek legeltetéssel és alacsonyabb állatsűrűséggel a gyepterületek biodiverzitásának növelése érdekében.  

A hagyományos gazdálkodásban is alkalmazhatóak a megoldások

Habár egyik alkalmazott gyakorlat sem kizárólag az ökológiai gazdálkodókra jellemző, a különböző biodiverzitást növelő megoldások rendszerszemléletű kombinálásával szinergiák alakíthatóak ki a nagyobb hatás elérése érdekében. Az ökológiai gazdálkodási gyakorlatok, valamint a biodiverzitást növelő hatásuk jól szemléltetik, hogy a területhasználat megosztása miként lehet építő jellegű alternatívája az intenzív, kizárólag termesztésre koncentráló, alacsony biodiverzitást eredményező, a területet a természettől elfoglaló mezőgazdasági termeléssel szemben. 

Az Európai Unió ambiciózus célja, a mezőgazdasági területek 25 százalékos átállása ökológiai termesztésre 2030-ig, az európai Zöld Megállapodásban foglalt „Farm to fork” („Termelőtől a fogyasztóig”), valamint Biodiverzitás Stratégiája részeként. Ennek megvalósítása egyben a rovarirtó-, a műtrágya- és az antibiotikum-használat csökkentésére irányuló célok, valamint a természeti területek helyreállításával kapcsolatos célkitűzések eléréséhez is hozzájárul.  

Támogatás és programok Magyarországon

Hazánkban májusban kezdődött az új Nemzeti Biodiverzitás Stratégia kidolgozása. Ez a következő évtizedre vonatkozó fő célkitűzéseket, és a hozzá kapcsolódó intézkedéseket határozza meg annak érdekében, hogy Magyarország élővilágának meglévő változatossága hosszú távon is fennmaradjon.  

2022-től pedig új ökológiai támogatás indul, aminek kiemelt célja, hogy minél több gazdálkodó tudjon részt venni a támogatási programban és növekedjen a bevont területek aránya. 

Ezen felül folyamatban van a Nemzeti Öko Akcióterv előkészítése, melynek társadalmasításra bocsátásáról az ÖMKi hírt fog adni. 

A felhívás eredeti linkjén részletesen, témakörönként lehet bővebb információt találni az ökológiai gazdálkodás és a biodiverzitás összefüggéseiről.   

Forrás: https://read.organicseurope.bio/publication/organic-farming-and-biodiversity/