Odafigyeléssel, felkészültséggel ilyenkor is csodákra képes a metszőolló

A gyümölcsfák metszése ősz végétől tavaszig, bármely fagymentes napon elvégezhető, és számos előnnyel jár. A lomb nélküli időszakban sokkal könnyebb átlátni a korona formáját, mint nyáron, így pontosabban alakíthatjuk ki a kívánt szerkezetet. A fák ilyenkor nem rendelkeznek aktív nedvkeringéssel, ami jelentősen csökkenti a fertőzések terjedésének kockázatát. Metszés után kén- és réztartalmú lemosó permetezéssel fertőtleníthetjük a sebeket, tovább mérsékelve a betegségek és kártevők veszélyét.

A metszés egyik legfontosabb célja a gyümölcsfák koronaformájának kialakítása és fenntartása. Egy jól ápolt fa kisebb helyet foglal, szellősebb, és jobban ellenáll a betegségeknek. A túl sűrű korona nem engedi át a napfényt, és a levegő sem járja át megfelelően, ami kedvez a baktériumos és gombás fertőzéseknek. A szellősebb ágstruktúra viszont gyorsabb száradást tesz lehetővé, így a csapadék után a levelek és a gyümölcsök hamarabb megszáradnak, csökkentve a fertőzési kockázatot.

A metszés időzítése és technikái

A metszés optimális időpontja az őszi-téli időszak, azonban a tavaszhoz közelebbi időpont előnyösebb, mivel ilyenkor már láthatjuk az esetlegesen visszafagyott részeket, amelyeket eltávolíthatunk. Az elhanyagolt fák idővel alulról felkopaszodnak, túl nagyra nőnek, és nehezen kezelhetők lesznek, például permetezés vagy szüretelés során. Ezért fontos a korona magasságának és formájának rendszeres karbantartása, hogy a fa statikailag stabil, szellős és termékeny maradjon.

A metszés során érdemes figyelni a rügyek irányára: a metszés alatti rügyből nő majd az új hajtás, amely később vesszővé, ággá alakul. Ha kifelé álló rügyet hagyunk meg, a fa koronája szellősebb lesz, míg a befelé néző rügyek sűrűbb ágrendszert eredményeznek.

A koronaformák és a fajtaigények

Minden gyümölcsfának megvan a maga ideális koronaformája, amelyet a fajta növekedési szokásai és termékenységi igényei határoznak meg. Az őszibarack esetében például a katlankorona az optimális, ahol a vezérágat eltávolítva egy szellős, szélesen elágazó struktúrát alakítunk ki. Ez a forma különösen előnyös, mivel az őszibarack sok növényvédelmi kezelést igényel, és a ritkás ágak között könnyebb a permetezés.

Az alma, körte és kajszi fáknál vezérágat is hagyunk, de csak olyan magasságig, amely mellett az ápolás még kényelmesen megoldható. A cseresznye és a meggy kevesebb metszést igényel, de a moníliás fertőzött ágak eltávolítása itt is alapvető fontosságú. A dió és a gesztenye esetében magas koronaformát érdemes kialakítani, amely alatt helyet hagyhatunk kerti pihenők vagy asztalok számára.

Alapelvek a metszéshez

Az alacsonyabb koronamagasság megkönnyíti a gondozást, míg a magasabb koronájú fák árnyékot biztosítanak, de nehezebben kezelhetők. Az újonnan ültetett fák esetében mi magunk határozhatjuk meg a korona kiindulási magasságát a suháng visszametszésével. Idősebb, elhanyagolt fák esetében a cél a fajra jellemző forma visszaállítása, amely biztosítja a fa termőegyensúlyát: kevesebb, de nagyobb és jobb minőségű gyümölcsöt hoz.

A metszést évente érdemes elvégezni, mert a kisebb, rendszeres beavatkozások hatékonyabbak, mint a ritkán végzett, drasztikus visszavágások. Az utóbbi esetben a fa túlzottan megújul, elveszítve a termőrügyeinek nagy részét, ami akár több évnyi terméskiesést is eredményezhet.

Permetezés és további tanácsok

Metszés után kén- és réztartalmú lemosó permetezéssel fertőtlenítsük a metszési sebeket, az ágakat és a törzset. Permetezzük a fa környezetét is, hogy megelőzzük a talajon telelő kártevők és betegségek visszafertőzését. A metszés során alakított szellős koronaforma és a megfelelő védekezés garantálja a gyümölcsfák egészségét és hosszú távú termékenységét.

(Forrás: agrarszektor.hu)