Merre tovább magyar szarvasmarha-tenyésztés

Az elmúlt évtizedekben a magyar szarvasmarha-tenyésztés jelentős változásokon ment keresztül, amelyben a holstein-fríz fajta térnyerése meghatározó szerepet játszott. Az Agrárszektor interjút készített Wagenhoffer Zsomborral, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatójával, aki egyben az Állatorvostudományi Egyetem Állattenyésztési Intézetének címzetes egyetemi tanára. A beszélgetés során szó esett arról, hogy mely szarvasmarhafajtákat részesítik előnyben a magyar gazdák, valamint hogyan alakult át a tenyésztési stratégia az elmúlt évtizedek során.

A tejtermelés területén a holstein-fríz dominanciája megkérdőjelezhetetlen, míg a hústermelésben főként francia és brit fajták, például a limousin, a charolais és az angus játsszák a főszerepet. Ugyanakkor a hagyományos magyar fajták, mint a magyartarka és a magyar szürkemarha, továbbra is jelen vannak az ágazatban. Az interjúból kiderült, hogy a termelési szempontok mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a fenntarthatóság, az innováció és az állatjólét is.

Az ágazat szakosodása és a fajtaszerkezet változása

A mai magyar szarvasmarha-állomány szerkezete nagyjából ötvenéves múltra tekint vissza. 1972-ben a kormány döntése értelmében külön kellett választani a tej- és hústermelést, ami jelentős változásokat hozott az ágazatban. Addig a kettős hasznosítású magyartarka volt a domináns fajta, azonban az egyhasznú fajták – tej- és húsmarhák – termelési mutatói jobb eredményeket hoztak, így a magyartarka állomány jelentős részét átkeresztezték.

Napjainkban Magyarországon 11 tenyésztőegyesület működik, amelyek összesen 18 különböző szarvasmarhafajtát tenyésztenek. A tejtermelésben a holstein-fríz továbbra is egyeduralkodó, míg a húsmarhák között a limousin, a magyartarka, a charolais és az angus a legnépszerűbb. A magyar szürkemarhát főként génmegőrzési céllal tenyésztik, állománya az elmúlt 25 évben jelentős növekedést mutatott.

A holstein-fríz sikertörténete

A holstein-fríz szarvasmarha magyarországi tenyésztése kiemelkedő eredményeket hozott. Az 1970-es évektől kezdve a hazai szakemberek tudatos szelekcióval és genetikai fejlesztésekkel segítették elő a fajta fejlődését. Az utóbbi húsz évben a tejtermelési mutatók jelentősen javultak, ami részben a 2017-ben bevezetett Hungenom programnak köszönhető, amely genomvizsgálatokra épülő tenyészértékbecslést alkalmaz.

A magyar holstein-fríz állomány genetikai fejlesztése olyan sikeres, hogy más országok, például Kazahsztán is a magyar modell alapján kívánják fejleszteni saját tejtermelésüket. A tejtermelésben elért fejlődés számszerűsítve is kimutatható: míg 2001-ben egy holstein-fríz tehén átlagosan 7380 kg tejet termelt 3,73% zsír- és 3,26% fehérjetartalommal, addig 2023-ra ez az érték 10 850 kg-ra emelkedett, a zsír- és fehérjetartalom enyhe növekedésével.

Fenntarthatósági szempontok és az állatjólét szerepe

Az elmúlt években a tejtermelési prioritások is átalakultak. Korábban a tejhozam maximalizálása volt az elsődleges cél, azonban ma már egyre nagyobb figyelmet fordítanak a fenntarthatóságra és az állatjólétre. A tejtermelő tehenek hasznos élettartama viszonylag rövid, jelenleg átlagosan 2,2 laktációs ciklust érnek meg, miközben más országokban ez az érték jellemzően 2,3–2,7 ciklus között mozog. A cél, hogy ezt az értéket 2,5–2,6 ciklusra növeljék, ami hosszabb élettartamot és jobb jövedelmezőséget eredményezne.

A magyar szürkemarha és a génmegőrzés jelentősége

A magyar szürkemarha történelmi szerepe kiemelkedő, hiszen évszázadokon át jelentős exportbevételt biztosított az országnak. Az 1960-as években majdnem eltűnt a központi irányítás intézkedései miatt, de elkötelezett tenyésztők – köztük Bodó Imre – megmentették a fajtát. Ma már újra virágkorát éli, és 2003-ban Nemzeti Kinccsé, 2015-ben pedig Hungarikummá nyilvánították. A fajta megőrzését az állam is támogatja, elsősorban génmegőrzési célokkal.

A globalizáció hatása és a takarmányozás változása

A modern szarvasmarha-tenyésztésben a globalizáció egyre nagyobb szerepet játszik. Napjainkban már nem alakulnak ki helyi tájfajták, mivel a tenyésztési módszerek egységesedtek, és a technológiai fejlődés lehetővé teszi a legjobb genetikai állományok globális elérhetőségét.

A takarmányozásban is jelentős változások figyelhetők meg. A klímaváltozás miatt a silókukorica szerepe csökkenő tendenciát mutat, mivel az egyre gyakoribb hőstressz és csapadékhiány hátráltatja a növény fejlődését. A tejtermelők ennek megfelelően alternatív takarmányozási stratégiákat keresnek, hogy biztosítsák állataik megfelelő táplálékellátását.

Összegzésként elmondható, hogy a magyar szarvasmarha-tenyésztés az elmúlt ötven évben jelentős fejlődésen ment keresztül, amelyben a fajtaszelekció, a fenntarthatóság és a modern genetikai módszerek egyaránt kulcsszerepet játszanak. Az ágazat kihívásokkal teli jövője mellett a folyamatos fejlesztések és innovációk biztosíthatják a hosszú távú versenyképességet.

(Forrás: agrarszektor.hu)