Másfél évtizede vizsgálják az erdei szalonka életmódját a MATE kutatói

A Magyar Agár- és Élettudományi Egyetem kutatóinak erdei szalonkával (Scolopax rusticola) kapcsolatos kutatásai 2009-ben kezdődtek, a tudományos tevékenység pedig a mai napig tart. A MATE-VTI Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék munkatársai legutóbbi publikációjukban a MATE-KÖTI Talajtani Tanszék kutatóival közösen számoltak be a fajjal kapcsolatos legfrissebb tudnivalókról.

A barnás-sárgás foltos, rejtőszínű tollruhával rendelkező, mindössze 300 gramm tömegű madár természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők és a cserjések, ugyanakkor előfordul nyílt, mezőgazdasági területeken, vetéseken és legelőkön is – írta a MATE közleménye.

Az utóbbi területeket különösen szereti, hiszen ez fő zsákmányának, a gilisztának is kedvelt előfordulási területe. Érdekesség, hogy bár az erdei szalonka alapvetően erdőben élő madár, nevével ellentétben éjszaka rendszeresen felkeresi a legelőket és gyepeket, a giliszták nagyobb mennyiségű előfordulása miatt.

A madár élőhelyhasználatáról még mindig viszonylag kevés információ áll a szakértők rendelkezésére, ezért a MATE kutatói azt vizsgálták, hogy az erdei szalonkák éjszakai előfordulása különbözik-e két szomszédos, hasonló növényzetű legelő között, és hogy a szalonkaészlelések térbeli mintázatának táblán belüli eltérései összefüggésben vannak-e a földigiliszta-sűrűséggel és a fő talajjellemzőkkel.

Két jelölt szalonka GPS-nyomkövetési adatait és közvetlen megfigyelési adatokat használtak fel, hogy tanulmányozzák a madarak előfordulási mintázatát tavaszi és őszi időszakban. Ezen mintázatokat hasonlították össze a terepi mintavételezéssel nyert finomléptékű talajjellemzőkkel és a földigiliszták számával – közölték.

A szalonkavizsgálatok eredményei

A kutatók eredményei megerősítették, hogy a nagyobb földigilisztasűrűséggel rendelkező táblát gyakrabban látogatták a szalonkák, és ez az összefüggés a táblán belüli szinten is hasonlóan megfigyelhető volt. Az eredményeik azt mutatják, hogy a szalonkák több térbeli skálán választják ki a táplálkozóhelyeiket a táblák között és a táblákon belül is. Mivel a földigiliszta-sűrűség és a talajparaméterek jó indikátorai a szalonka táplálkozó élőhelyének, e változók mérése - legalábbis durva léptékben - segíthet a faj számára fontos élőhelyek azonosításában és kezelésének tervezésében - írták.