Majdnem kipusztult Magyarországon a 2024-es év madara

A kerecsensólyom kontinentális szinten is kiemelkedő természeti érték. Az Európai Unióban élő állományának több mint 60 százaléka Magyarországon fészkel, és világszinten a kárpát-medencei az egyetlen bizonyítottan stabil, enyhén növekvő állománya a fajnak. Megőrzésében a hazai természetvédelem felelőssége óriási, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület már az 1974-es megalakulása óta kiemelt figyelmet fordít erre a fajra, ezért is lett a 2024-es “Év madara” kiírás győztese.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület írta meg, hogy a kerecsensólyom nagy termetű, széles szárnyú, az egerészölyvhöz hasonló méretű és színezetű madár, Eurázsiában csak az északi sólyom nagyobb nála. Alapvetően ázsiai elterjedésű madár, ezen belül is elsősorban Kína, Mongólia és Kazahsztán területén él. Az európai állomány zöme Magyarországon és Ukrajnában található. Nyílt, pusztai élőhelyigényű fajként talajon élő, közepes termetű rágcsálókra (ürgék, hörcsögök, földimókusok stb.) specializálódott ragadozó, de képes kisebb, egér termetű fajokat is elejteni. Ezek hiányában – klasszikus sólyomként viselkedve – gond nélkül átvált a repülő madarak, főként a seregély és galamb mérettartományú fajok zsákmányolására.

A sólyomféle rokonság többi tagjához hasonlóan fészket nem épít. A sziklafalak párkányain holló fészkét, vagy fészkemaradványát használja, illetve a csupasz párkány törmelékes talajába alakít ki a tojó egy sekély mélyedést a tojásoknak. Fás élőhelyeken pedig más közepes és nagy testű madarak, elsősorban ölyvek és sasok üres fészkeibe költözik be. Évente egyszer költ. Elterjedési területének túlnyomó részén vonuló, a déli és a közép-európai fészkelő állomány állandó. A fiókák utóbbi területeken is nagy területekre kóborolhatnak el, illetve klasszikus vonuló viselkedést is mutathatnak.

Magyar megmentés

Világállományát 1990-ben 17400-28800, 2013-ban 6100-14900 párra becsülték, Európában ennek csak töredéke, mintegy 5 százaléka él. Magyarországról az 1980-as években majdnem eltűnt, akkor az ismert kerecsensólyom-párok száma alig 100 volt. Az akkor kezdődő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által koordinált természetvédelmi munkának köszönhetően napjainkban ez a szám már 150 pár körül alakul.

Potenciális solymászmadárként a tojások és a fiókák kiszedése, a felnőtt madarak befogása is állománycsökkentő tényező volt a múlt század második felében. A sziklai fészkelőhelyek esetében az MME éveken át sikeresen alkalmazta az önkéntesekkel végzett fészekőrzést. Ugyancsak fontos lépés volt az ürge védetté nyilváníttatása, majd a rágcsálók visszatelepítése az egykori élőhelyeikre. Napjainkban a hazai állomány több mint kétharmada a nagyfeszültségű hálózat fém traverzeire telepített „örök” élettartamú alumínium költőládákban, a nyestektől és az emberektől is védetten költ - írták.