Lúdágazat: a járványokon kívül a legnagyobb csapást az égbe szökő takarmányárak jelentik

A hazai víziszárnyas-ágazat folyamatosan küzd a talpon maradásért. A termelékenységet befolyásolta a madárinfluenza-járvány, emellett a koronavírus-világjárványhoz kapcsolódó korlátozások is visszavetették a lúdágazat termelését.

A húshasznú és a hízott liba fogyasztásában is érezhető a kereslet csökkenése. A háztáji termelés visszaszorulóban van, a ludakat a helyi piacokon tudják értékesíteni élő vagy vágott formában. A vágóüzemek árualapját előállító termelők akár több ezer madarat is tartanak, de számukra az integrátorral való megállapodás a célszerű az értékesítés érdekében.

A lúdágazatban mintegy 8 meghatározó integrátor fogja össze és irányítja a termelést. A végtermék szempontjából vágóbaromfinál különbséget kell tenni a hús- és a hízott hasznosítású szárnyasok között. A húshasznosítási iránynál figyelembe kell venni a külföldi konkurenciát is, például a vágott áru piacán a lengyel kínálatot – mutat rá a lúdágazat sajátos viszonyaira a Kistermelők Lapja írása nyomán a magyarmezogazdasag.hu.

A hízott libamáj piacai

Magyarország a legnagyobb hízottlibamáj-előállító. Mivel Izraelben betiltották a töméses hizlalást, a kóser libamáj-előállítás nagyobb részben Magyarországra tevődött át, így a hízott áru tekintetében mind a hús, mind pedig a máj jelentős exportcikke lett az országnak.

A legtöbb libahúst német nyelvterületre, az uniós országokon belül elsősorban Németországba, Ausztriába, Svájcba exportáljuk.

A libamájat francia nyelvterületen rendelik a legnagyobb mennyiségben, ezenkívül még Japán is jelentős piaca a magyar libamájnak.

Távol-Keletre, elsősorban Kínába pedig az európai fogyasztásban nem jellemző fejet, lábat, libanyelvet és nyakat szállítjuk.

Önkéntes tagság

A Lúdszövetség tagsága önkéntes, azonban szinte kivétel nélkül tagja az összes feldolgozóüzem, nagy- és kistermelők, a keltetőüzemek és tenyésztő vállalkozások jó része. A teljes termékpálya szereplői megtalálhatók a szervezeten belül. Amennyiben valaki támogatást akar igényelni, ahhoz szükséges egy szakmai szervezethez való tartozás. A Lúdszövetség szolgáltatja az információt az állam és a hatóság részére, kérésükre a kártalanítási értéket is a terméktanács határozza meg. Tehát pontos adatok állnak rendelkezésükre az ágazat helyzetéről.

Tavaly a madárinfluenza-járvány hónapokra megbénította a gazdaságot azzal, megsemmisítették az állomány nagy részét.

Az ágazatnak nagy segítséget jelent az állatjóléti támogatás, amely 2007 óta működik. Ezt az utolsó fillérig a magyar költségvetésből finanszírozzák – az EU jóváhagyásával és a terméktanács javaslata szerint. Ennek alapján kiderül, hogy milyen jogcímeken, mennyi támogatásban részesülhetnek a lúdtartók.

Húslibatartás és integrátorok

A termelő által beszállított madarakat mindenképpen ellenőrzött, minősített vágóhídon kell levágni. Az ágazatban akad olyan termelő is, aki rendelkezik a kritériumoknak megfelelő vágóhíddal, emellett keltetővel és törzsállománnyal, illetve takarmánykeverővel és megfelelő nevelőfelülettel is.

A vágóhidak meghatározzák a mennyiséget, sok esetben a nagy integrátor adja a napos libát és a tápot is. A kistermelő saját telepén felneveli a madarakat, majd az integrátor előre meghatározott árakon visszaveszi azokat.

2020-ban veszteséges volt az ágazat

A járványokon kívül a legnagyobb csapást az égbe szökő takarmányárak jelentik a lúdágazatnak. A megemelkedett ár miatt magas lett az előállítási költség, és sajnos a vevők nem fizetnek annyit, hogy rentábilis legyen a termelés és az értékesítés aránya. 2020-ban egyértelműen veszteséges volt az ágazat, ami hosszú távon fenntarthatatlan a termelők tartalékainak apadásával.

Jelenleg kifejezetten alacsony az élő liba ára, már-már hasonlatos a sertéshúshoz, az egyik integrátor példáu majdnem a duplájáért veszi át élősúlyban számolva.

Minden ágazatra érvényes, hogy az tud a piacon megmaradni, aki exportra termel, versenyképes terméket állít elő nemcsak Magyarországon, hanem EU-ban és a világpiacon is, és a fajlagos előállítási költsége egyre alacsonyabb az automatizációnak köszönhetően. Aki nem áldoz a fejlesztésre, az biztosan lemarad, és nem tud versenyképes áron termelni. Ezt többnyire saját erőből kell megoldani. A kockázat közös mind integrátori, mind termelői és beszállítói oldalon.