Kihasználatlan piaci ziccer - tízszer nagyobb mennyiségre lenne kereslet ebből a gyümölcsből

Az elmúlt években jelentős figyelmet kapott a hazai gesztenyetermelés, de sajnos az iparág teljesítménye messze elmarad a várakozásoktól. Magyarországon csupán a hazai kereslet tizedét tudják előállítani, annak ellenére, hogy egykor nagy volumenű termesztés volt a cél. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) által szervezett szelídgesztenye fajtavizsgálati bemutatón ez a probléma is szóba került, különös tekintettel a termőterületek és fajták kihívásaira. A Pölöskei Fajtakísérleti Állomáson megrendezett eseményen Szili Ferenc állomásvezető köszöntötte az érdeklődőket, bemutatva a fajtagyűjteményt, amelynek fókuszában a szelídgesztenye állt.

A bemutatón különféle szelídgesztenye-fajtákat kóstolhattak és értékelhettek a jelenlévők, ám a fajtaválasztás korántsem egyszerű. Egyik sem felel meg teljes mértékben minden szempontnak: a klimatikus változásokhoz való alkalmazkodás, a megbízható termés és a feldolgozóipar igényeinek való megfelelés mind kihívást jelentenek. Dr. Szani Zsolt, a Nébih Mezőgazdasági Genetikai Erőforrások Igazgatóságának munkatársa ismertette, hogy a közelmúltban nagy mennyiségben telepített Bouche de Bétizac fajta nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Bár termése korai és nagy méretű, ízvilága és a betegségekkel szembeni ellenállóképessége nem kielégítő.

Telepítési nehézségek és kihívások

A Bouche de Bétizac fajta, például, nem áll ellen a gombás betegségeknek, ami gyorsan tönkreteheti az ültetvényeket. Emellett a nemes és az alany közötti inkompatibilitás is problémát okoz, ami akár 6-8 éves korig bármikor előfordulhat. A kéregrák és a fitoftóra gombafertőzés további veszélyt jelentenek. Az ázsiai fajták esetében a nemesítők próbálnak olyan hibrideket előállítani, amelyek jobban tűrik az éghajlatváltozást és ellenállnak a betegségeknek. Ugyanakkor ezeknek a fajtáknak a terméshúsa sárgás színű, ami nem kedvező a gesztenyepüré gyártásához.

Ígéretes fajták és a hazai termelés helyzete

A bemutatón említették a Nemeshetési korai nevű fajtát, amelyet egyre több figyelem övez, mivel jól tűri a kéregrákot és a gubacsdarázs károsítását is elkerüli. Egyed Károly, a Sarkpont Zrt. vezérigazgatója egy saját szelekcióját, a Vóta 21-et is bemutatta, amely késői érésű és kiváló alapanyag a gesztenyepüré előállításához.

Egy érdekes megoldást mutattak be Görögországban, ahol a kéregrák leküzdésére hipovirulens gombatörzseket alkalmaztak. Ez a módszer hatékonyan megfékezte a kéregrák terjedését, és megelőzte a fák pusztulását. Az ilyen innovációk jelentős előrelépést hozhatnak a gesztenyetermelés fenntarthatóságában.

Növekvő piaci kereslet és kihasználatlan potenciál

Jelenleg Magyarországon mindössze 250 hektáron termesztenek szelídgesztenyét, amelyből évente 400-500 tonnát takarítanak be, szemben a 2000-2500 tonnányi importtal. A hazai feldolgozóipar évente 4000 tonnányi gesztenyéből állít elő élelmiszert, mintegy 11-12 millió euró értékben, így a hazai termelés jelentősen elmarad a piaci igényektől. Magyarország különböző régióiban, például Vas, Zala és Somogy vármegyékben találhatók gesztenyetermő területek, ahol a talaj savas kémhatása megfelelő a gesztenye számára.

Az 1950-es években indult gesztenyenemesítési programnak köszönhetően ma is a magyar fajták képezik a hazai kínálat gerincét. Azonban a kéregrák és a rendszerváltás utáni telepítési nehézségek miatt a termőterületek nagymértékben csökkentek. Pedig a magyar élelmiszeripar jelentős hozzáadott értékkel képes lenne a gesztenyéből készült termékek előállítására, ha több hazai alapanyag állna rendelkezésre.

Telepítési hibák és nemesítési lehetőségek

A bemutatón Sztankovszky Péter növényvédelmi szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy a gesztenyeültetvények telepítésekor gyakran elkövetett hibák, mint a nem megfelelő tápanyagellátás és fajtaválasztás, hosszú távon csökkenthetik a termés mennyiségét és minőségét. A megfelelő fajta kiválasztása és a talajvédelem kulcsfontosságú a sikeres termesztés érdekében.