A kihalás széléről újra a csúcson a sertések Rolls Royce-a, a mangalica

A mangalica zsírjának és húsának fogyasztása ismét divatossá vált, ami rendkívül kedvező hatással volt ennek az őshonos magyar sertésfajtának a fennmaradására. Egykor a kihalás szélére sodródott ez a különleges állat, amely ma már nemzeti kincsként szerepel Magyarország védett tenyésztett fajainak sorában. Bár számos tévhit és hiedelem kering a mangalicával kapcsolatban, egy dolog biztos: a külterjes tartásban nevelt mangalica húsa az egyik legízletesebb, amit ma elérhetünk, és ezt nemcsak a magyar fogyasztók, hanem a spanyol piac is felismerte.

A mangalica a Magyarországon őshonos, eredetvédett sertésfajták közé tartozik, amelynek eredetéhez érdemes visszatekinteni a múltba. A 18-19. században minden régiónak megvoltak a sajátos sertésfajtái, amelyek a helyi igényekhez és körülményekhez igazodtak. Ezek közé tartozott például a Kárpátokban a hegyi tüskés, Erdélyben a báznai, az Alföldön a szalontai, míg a Dunántúlon a bakonyi sertés. Az alföldi szalontai és a dunántúli bakonyi fajta keveredése vezetett a mangalica kialakulásához, amelyet a 19. században szerb sertésekkel is kereszteztek, hogy tovább javítsák az állomány genetikai tulajdonságait.

A mangalica a kezdetektől fogva extenzív, ridegtartásra alkalmas fajtának bizonyult, amely lassú növekedésű ugyan, de rendkívül ellenálló, és kiválóan alkalmazkodik a külterjes tartási körülményekhez. Ez a tartási mód magában foglalta a kondák makkoltatását, amely nemcsak az állatok takarmányozásában játszott szerepet, hanem a mangalica zsírjának összetételét is kedvezően befolyásolta. A makkoltatás révén a zsír nagyobb arányban tartalmazott többszörösen telítetlen zsírsavakat, ami a mangalicazsírt egészségesebb alternatívává tette a hagyományos sertészsírhoz képest.

A fajta története azonban nem volt mentes a nehézségektől. A 19. század végére a mangalica állománya jelentősen visszaesett az erdők pusztulása, a zsírsertések iránti kereslet csökkenése, valamint a sertéspestisjárvány miatt. Az egykor több mint négymilliós populáció az 1960-as évek elejére mindössze 1000 egyedre csökkent, majd 1991-re a fajta teljesen a kihalás szélére került, alig 200 tenyészállattal.

Azonban a mangalica megmentésére tett erőfeszítések sikerrel jártak. Az elkötelezett tenyésztők és szakemberek munkájának eredményeként az állomány az ezredfordulóra növekedni kezdett, és mára több ezer tenyészállat található az országban. Az Országgyűlés határozata alapján a mangalica nemzeti kincsnek számít, és az országban működő tenyészetek szigorú ellenőrzés alatt állnak.

Ma a mangalica húsa és zsírja iránti kereslet nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi piacokon is növekszik. A spanyol Serrano sonka egyik alapanyaga is a mangalica, amelyet magas minőségben, hagyományos receptúrák alapján dolgoznak fel. A tenyésztés és a termelés folyamatosan bővül, bár a minőségi követelmények miatt az állomány növelése lassabb ütemben halad.

Egészségügyi szempontból a mangalica zsírja különösen értékes. Omega-3 zsírsavakban és antioxidánsokban gazdag, ami egészségesebb alternatívát nyújt a hagyományos sertészsíroknál. Bár tévhit, hogy a mangalica zsírjának koleszterintartalma alacsonyabb volna, a különbség valójában a tartási módokban és a hús magasabb zsírtartalmában rejlik, amely puhábbá és szaftosabbá teszi a mangalicahúst az elkészítés során.

A mangalica sikertörténete egyben a magyar agrárium elhivatottságának és kitartásának példája is. Ez a különleges fajta ma már nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi konyhákban is egyre nagyobb elismerést arat.

(Forrás: agrarszektor.hu)