Kecskefarm és kiváló minőségű sajt lett a válások utáni újrakezdés eredménye

Tudás, tapasztalat és pénz nélkül vágtak bele tíz éve a tejhasznú kecsketartásba és a tejfeldolgozásba – mesélte Drávai László, a csóri Drávai Családi Gazdaság alapítója. Drávai László villanyszerelőként végzett, de dolgozott szakápolóként és nyomdai koordinátorként is. Felesége, Zsuzsi közgazdász. Postavezető volt, amikor megismerkedtek. Közvetlenül válás után mindketten a tökéletes újrakezdést remélték a kapcsolattól. Lacinak akkor már volt két kecskéje.

„Mondta a szomszéd, hogy kell-e kecske, 9000 forint. Gondoltam, annyim van. Nem is tudom megfejni, de majd megmutatja, azonban ő sem tudta, mivel gidák voltak alatta. Addig a macska volt nálunk az egyetlen háziállat, de akadt egy tehenes ember, aki – miután kikacagta magát – megmutatta az első mozdulatokat.

Egyik kecske jött a másik után

Egy kecske azonban nem kecske, őrületbe kergetett a mekegésével. Kellett vennem egy másikat. Azután jött egy kisállatmentő, hogy napi két liter kecsketej kellene az őzgidájának. Megnéztem a Jófogáson, napokon belül vettem még egy kecskét. Így jött egyik lépés a másik után. A gazdaságunk minden évben fejlődik picit, akár covid van, akár aszály” – meséli a kezdeteket László.

A kapcsolatuk kezdetén ötszáz forintos problémáik voltak, de a szerelem sok mindenen átsegítette őket. A jókedvet, a pozitív hozzáállást, a természetbe és az „égiekbe” vetett hitüket sosem veszítették el. Néhány éve úgy tűnt, fel kell számolniuk a gazdaságot, mert a tulajdonos eladásra kínálta a használatba kapott tanyájukat.

Huszonhét összeszokott, jól tejelő kecskét és három tehenet kellett volna eladniuk, de végül visszamondták az ingatlanüzletet, nekik pedig sikerült megegyezni a részletfizetésben.

A mintegy kéthektáros tanyát, amihez egy távolabbi, közel kéthektáros legelő is tartozik, a nagyon segítőkész csóri polgármestertől „lízingelik”. A legelőt a kisüzemek fejlesztésére kiírt ötmilliós pályázatból szeretnék bekeríteni. Terveik között szerepel, hogy húshasznú marhát vagy kecskét tartanának rajta.

22 anyából, 9 gidából és egy bakból áll a nyáj

A 22 anyából, 9 gidából és egy bakból álló tincses parlagi kecskenyáj kellemes benyomást tesz az udvaron. Igaz, elkezdődött a párzási időszak, Frufru, a tenyészbak meglehetősen zilált, a lányok pedig egymással is dörgölőznek, puszilkodnak, szóval, túláradnak az érzelmek. A csapatban mindenkinek saját neve és története van. Penge például nem a legélesebb kés a fiókban. Harminc perc alatt ötször ütötte meg a villanypásztor, mire rájött, hogy mire való. Kézifék, a vezér­anya úgy került ide, hogy előző éjjel két gidáját megette a róka. Traumatizáltan, dep­ressziósan érkezett az elkülönítőbe, sem enni, sem inni, sem fejni nem lehetett.

Mára annyira rendbe jött, hogy minden fejést puszikkal köszön meg.

A vitákba nem szabad beleszólni, mert az állatok annál agresszívebben fognak viselkedni, ha nem lesz közöttük a gazda. Baba, a jersey „minitehén” egy elkerített részen kérődzik, de amikor megérkezik valaki, ő is feláll, és kíváncsian a kerítés széléig jön. A magas zsír- és szárazanyag-tartalom miatt a tejének nagyon jó a sajtkihozatala.

Estig nem ehetnek

A kecskéket félintenzíven tartják. A legelés mellett fejés idején 80-80 deka szemestakarmányt (kukoricát), este pedig lucernaszénát kapnak. A tejhozam és a jó beltartalom érdekében a délelőtti legelés után estig nem ehetnek, hogy eléggé éhesek legyenek az állatok, és minden szükséges tápanyagot a kellő mennyiségben vigyenek be.

A tejhozam nagyon változó. Az átlagosan 8 hónapos laktációs időszakban általában kétszer fordul elő, hogy a fejős kecskék kedvetlenné válnak, megváltozik a viselkedésük, és a 2-3 literes hozamuk 1-1,5 literre csökken. Ha ezt egy-két héten belül nem sikerül megfordítani, arra az évre már el lehet felejteni a fejésüket. Ilyenkor több figyelmet szentelnek az anyának, több simogatást, más takarmányt kap.

Az idei az első év, hogy megtartottak a gidákból, mert pénzügyileg már megengedhetik maguknak.

Ha valamelyik állat megbetegszik, nem gyógyszereznek, de elkülönítik a többitől. Egyrészt, hogy ne bántsák a többiek, másrészt, hogy megelőzzék az állatok közötti esetleges fertőzést. Felfúvódásra még nem volt példa, de a hasmenés miatt sok volt az elhullás. Egy sümegi állatorvos tanácsára, aki parlagi kecskéket tart, szódabikarbónás vízzel kezelik a hasmenést, és kitapasztalták, hogy a megelőzésben a megfelelő takarmányváltásnak is fontos szerepe van. Első alkalommal csak egy marékkal adnak az új takarmányból, és a legelőre is figyelemmel hajtanak, hogy ne savasodjon el az állatok bendője.

Nagy előnye a „bácsinak” a kora, mert saját kezűleg is meg lehet javítani

Laci a széna- és szalmaszárító szérű alatt bemutatja  „bácsit”, a gazdaság nélkülözhetetlen munkaerejét. Az 1963-ban Ausztriában gyártott traktort a kisgazdaságok számára fejlesztették ki. Helyt áll az udvarban és a néhány hektár betakarításában is. Nagy előnye a kora, mert saját kezűleg is meg lehet javítani. Az ömlesztett szálastakarmányt a szintén használtan vett Hamster rendfelszedő pótkocsival takarítja be. „Ha tudok kisebb kerteket bérelni a környéken, nem kell bálázót rendelni – akkora mennyiségért nem is jönne –, össze lehet szedni vele, itthon pedig leteríti maga mögött.”

A sajtkészítő műhelyt és az árusító helyet saját kezűleg alakították ki egy régi épületből.

Használt hűtőkkel és sütőkkel rendezték be, amelyeket Laci filléres okos eszközzel, szabályzó elektronikával egészített ki, hogy a kellő időben és ideig a megfelelő hőfokú kezelést biztosítsák.

Zsuzsi kockáról kockára nézte végig a filmet

Mivel nem volt pénzük tanfolyamra, a termékeket maguk kísérletezték ki. Rettentő sok rossz recept után találtak rá Kiss Ferenc sajtkészítő videójára a neten, aki elmagyarázta a folyamat biológiai, kémiai hátterét is. Zsuzsi kockáról kockára nézte végig a filmet, így készült el az első sajt, amit már el lehetett adni.

Szerinte a kezdő sajtkészítő „ne akarja rögtön megváltani a világot!” Csináljon először egy kis gomolyát, aztán haladjon lépésről lépésre. Zsuzsi nem kultúrákkal, hanem a tej biológiája alapján, hagyományos módon, nagyon sok kézi munkával készíti a sajtokat és joghurtokat. Kitapasztalta, hogyan lehet a tejet jó minőségben tartani és az élettartamát meghosszabbítani. „Amikor átöntöm egyik edényből a másikba, már tudom, hogy mi lesz belőle, de ezzel a tudással nem lehet kétszer ugyanazt előállítani, legfeljebb csak hasonlót. Ugyanis mindennap nem lesz ugyanaz a páratartalom, nem süt ugyanúgy a nap, nem eszi ugyanazt a jószág.”

Termékeik nyolcvan százaléka már a saját nevüket viseli

A szekszárdi merlot-ban érlelt „Drávai vörös” például számtalan sikertelen próbálkozás után született. „Egyik éjjel felriadtam: Ó, de hülye vagyok, hát az alvadékba kell betenni a bort!” – meséli a ráeszmélés pillanatát Zsuzsi.

A székesfehérvári termelői piacon vasárnapra mindig kiürül a pultjuk, és alig érik utol a vásárlói igényeket. Ez rengeteg kísérlet, türelem, sok-sok – kezdetben hajnaltól késő estig tartó – munkaóra eredménye. Zsuzsi mégis szerencsésnek érzi magát. A lánya azt mondta neki, most, hogy rátalált a hobbijára, már nem kell többé dolgoznia.

Sváb családban nőtt fel, megtanulta, hogy mindent hasznosítani kell, a lepotyogott gyümölcsnek is van értelme. A tanyán és a falusi házban termelt gyümölcsből és zöldségekből lekvárt, befőttet, leveket, szárított fűszereket készít, ezeket szintén eladják a piacon. Könyvelőként tudja, hogy „a számok nem hazudnak”, és nem bízza a véletlenre a termékfejlesztést.

Egy-egy új sajt kifejlesztésének három irányból fog neki, és minden momentumról percről percre részletes feljegyzéseket készít.

„Valakinek az átlagembereket is ki kell szolgálnia”

„Egy-egy sajt annyi érintést és figyelmet kap, ahány napos” – mondja. Ennek ellenére nem szeretnék túlságosan drágán árulni a termékeiket. Zsuzsi szerint „valakinek az átlagembereket is ki kell szolgálnia”.

Jelenleg már teljes egészében a kecskékből élnek, de másfél évbe telt, mire nem csak a tankolásra volt elég a bevétel. „Meg lehetett élni 22 ezer forintból – mondják nevetve –, de előfordult, hogy negyven percet gyalogoltunk be a faluba.”

A vevőkörük nagyon gyorsan nőtt, és egyre többször hallották tőlük: „Milyen jó, hogy vannak!” „Nem egy tartós betegségben szenvedő, daganatos, allergiás, bélbetegséggel, laktózintoleranciával élő lesz jobban a termékeinktől” – meséli Laci. „Egyszer egy idős agronómus – ahogy ő mondta, növénydoktor – jött el a fákat megmetszeni, és megkóstolta a kecskejoghurtot. Azután elkezdte rendszeresen enni, és az évek óta tartó gyomorfájása megszűnt. Ezek azok a fizetségek, amiket forintban nem lehet kifejezni. Mi nem profitot akarunk termelni, hanem teremteni valamit, amivel önmagunknak vagy másoknak segítünk.”