Kanada példát mutat: Félúton a tejtermelés nettó zéró kibocsátása felé

Az észak-amerikai tejiparban a kibocsátáscsökkentési stratégiák lendületét a közvélemény nyomása által vezérelt „kötelességtudatos” vidéki gondolkodásmód határozza meg. Bár még sokat kell tanulni, és sok akadályt kell leküzdeni, a konstruktív módszerek döntő előrelépést jelentenek.

Az észak-amerikai székhelyű tejipari tevékenységek elkerülhetetlenül üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátását eredményezik három különböző forrásból, függetlenül a megelőző gondoskodás szintjétől. Az ilyen források közé tartozik a kérődzők bélsárfermentációjából származó metánkibocsátás, a trágyagödrök és lagúnák anaerob bomlása, a műtrágya alkalmazásából, a szerves talajművelésből és a növényi maradványok bomlásából származó dinitrogén-oxid-kibocsátás.

Takarmány-adalékanyagok beépítésével

Mivel a legtöbb tejipari kibocsátás az állatokból és a trágyatárolásból származik, az ágazat hatalmas erőfeszítéseket tett a csökkentési módszerek kidolgozására, beleértve a szarvasmarhák tartásának javítását, a takarmányváltozatok elérhetőségét és újabban a kifejezetten a bélrendszeri kibocsátások csökkentésére tervezett takarmány-adalékanyagok beépítését.

Egyes üzemek a trágyatárolás és -kezelés megoldására az anaerob emésztők (AD) felé fordulnak. A trágyát összegyűjtik, és ezekbe az emésztőkbe helyezik, amelyek a metánt biogázzá alakítják.

Törekvés a fejlesztésre

Doug Reinemann, a UW-Madison biológiai rendszerekkel foglalkozó professzora szerint a gazdaságok sűrűn lakott területekhez való közelsége ösztönözte a külső érdeklődést a tejipari ellenőrzések iránt, mivel a nemkívánatos szagok az átlagos városlakók számára kiemelkedő problémát jelentenek.

„A közvélemény megítélése és a lakott települések közelében folytatott tejtermelés társadalmi engedélye továbbra is arra ösztönzi a gazdákat, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel” – mondja Reinemann. „Természetesen ez a helytől függ, de ezek a nyomások valósak, és ösztönözni fogják az ellenőrzéseket, beleértve a több anaerob emésztőberendezés bevezetését is.”

Trágya helyett zöld energia

Szerinte az AD-k alkalmazása a leghatékonyabb módszer a tárolási kibocsátások csökkentésére és a biogázból történő villamosenergia-termelésre. Ez a technológia lényegében kiküszöböli a trágyát mint forrást, miközben zöld energiát termel.

Reinemann megjegyzi, hogy a trágyából származó metán a gazdaságok üvegházhatásúgáz-kibocsátásának nagyjából egynegyedét teszi ki, amit az AD-rendszerrel ki lehet küszöbölni. A megújuló energia előállítása során akár egyharmadot is lefaraghat egy emésztő.

Jelenleg Wisconsinban van a legtöbb AD-berendezés az összes állam közül. 20 évvel ezelőtt a biogázzal termelt villamos energiára zöldenergia-árak voltak elérhetőek. Ez az ország legtöbb részén már nem lehetséges, ami akadályozza az AD-üzemek elterjedését. Reinemann becslése szerint az amerikai tejüzemeknek jelenleg csak 5-10%-a üzemeltet emésztőt.

„Hatalmas hatást gyakorolnak, de az elfogadás hiányának fő oka az, hogy gazdaságilag nem megvalósítható egy kis tejüzemben, különösen, ha a legeltetés a takarmánygazdálkodási rendszer része” – mondja.

További előnye, hogy az emésztőberendezések javítják a trágya tápanyag-gazdálkodását, mivel a szilárd anyagokat elválasztják a folyadékoktól, így a tápanyagokat könnyebben oda lehet juttatni, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, ami a növénytermesztésből származó N2O-kibocsátás csökkentésével jár.

Reinemann hozzáteszi, hogy az emésztőberendezések bevezetését leginkább a kormányok energiapolitikája befolyásolja. A közelgő szövetségi választások valószínűleg hatással lesznek erre a helyzetre.

Inspirációt keresve észak felé néznek

Az amerikai határtól északra fekvő tejüzemek már régóta befektetnek a gazdaságon belüli fenntarthatósági gyakorlatokba a jövőjük és a környezet érdekében a Dairy Farmers of Canada (DFC) elnöke, David Wiens szerint.

„Az évek során nagy lépéseket tettünk a kibocsátás, a földterület és a víz mennyiségének csökkentése terén, amely minden egyes liter tej előállításához szükséges, köszönhetően a mezőgazdasági technológia fejlődésének és az ágazat elkötelezettségének a folyamatos fejlesztés iránt” – mondja Wiens. „A tejelő tehenek Kanada teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csak mintegy 1%-át teszik ki, és egy liter kanadai tej szén-dioxid-kibocsátása kevesebb mint a fele a globális átlagnak.”

Az állománygazdálkodás, a genetika, a takarmányozás és a kényelem terén bevezetett innovációknak köszönhetően a kanadai tejipar hatékonyabbá vált, és ez segít csökkenteni a környezeti lábnyomot.

„A modern tejelő tehenek takarmánya táplálóbb, és gyakran kifejezetten az emésztés fokozása érdekében állítják össze, ami segít a takarmányozás hatékonyságának és a tejtermelésnek a növelésében” – mondja Wiens. „Emellett csökkenti az állatok által a kérődzés során természetes módon kibocsátott metánnal kapcsolatos üvegházhatású gázokat is.”

A takarmányozáson túl a kanadai üzemek számos ellenőrzési gyakorlatot alkalmaznak. Az olyan innovációk, mint a GPS-képes intelligens traktorok, a gazdaságon belüli adatgyűjtő eszközök, a robotgépek és más csúcstechnológiás berendezések támogatják a fenntartható és hatékony tejtermelést. A vetésforgó, a trágyakezelés, a takarónövények és a csökkentett talajművelés szintén hozzájárulnak ehhez.

Metánból biogáz

Emellett a kanadai tejüzemek biodigesztorokat építenek be, hogy a trágyatároló metánt újrahasznosítható energiává, például biogázzá és megújuló földgázzá alakítsák, és a trágya melléktermékét (emésztőgázt) természetes trágyaként használják.

Hasonlóképpen, a genetika felgyorsítja a fenntartható és legjobb gazdálkodási gyakorlatokat. A szarvasmarhák éghajlati ellenállóképességre való tenyésztése és környezeti hatásuk csökkentése létfontosságú lehetőséget kínál a csökkentésre. A University of Guelph Resilient Dairy Genome Project a DFC támogatásával kutatja és értékeli az új genomikai értékeléseket a takarmánytakarékosabb, a hőstresszel szemben ellenállóbb és termékenyebb tehenek azonosítása érdekében.

A metánhatékonyság genetikai értékelése

A metánhatékonyság genetikai értékelése a genetikai fejlesztések egyik legújabb példája. Ez a világ első hivatalos genetikai értékelése, amely segít a termelőknek a csökkentett metánkibocsátás kiválasztásában a teljesítményszintek befolyásolása nélkül.

„A gazdálkodók megélhetése a földön múlik, és a fenntartható gyakorlatok segítenek fenntartani a jövőjüket” – mondja Wiens. „Büszkék arra, hogy gondozzák teheneiket, és folyamatosan szakértőkkel dolgoznak együtt, hogy a legjobb döntéseket hozzák meg az állatállományuk életmódját és táplálkozását, egészségét és az átörökített tulajdonságokat illetően. Ez növeli a termelékenységet, és kevesebb erőforrást igényel a tejtermelés, miközben a kibocsátással is foglalkozik.”

A táplálkozás és a technológia fokozza a csökkentést

Ermias Kebreab, a UC Davis Mezőgazdasági és Környezettudományi Főiskola dékánhelyettese úgy véli, hogy táplálkozási szempontból a táplálkozás önmagában nem jelent megoldást, mivel a lehetséges csökkentések csak 10-15%-os nagyságrendet érnek el.

„A 40-60%-os nagy lökést csak adalékanyagokkal lehet elérni, és ezért sokan ezeket tekintik a következő nagy dolognak” – mondja Kebreab.

A 3-NOP-ot, a legismertebb metáncsökkentő adalékanyagot nemrégiben engedélyezték az Egyesült Államokban és Kanadában. A jogtulajdonos Elanco hatalmas technológiai bevezetési tapasztalatát fogja felhasználni a gyors piaci hatás biztosítása érdekében.

A tengeri moszat szintén ígéretes, de még a kutatási és kísérleti szakaszban van.

„A tengeri moszat némi kihívást jelentett a termesztésben” – mondja. „Még sokat kell tanulnunk a biztonságos termesztésről és tárolásról. A UC Davisben végzett munkánk azt mutatja, hogy akár 80%-os hatékonyságot is elérhetünk. Ha biztonságosnak találjuk az állatok, az emberek és a bolygó számára, akkor a megoldás része lesz.”

A CRISPR-hez hasonló genomszerkesztési technológiák hasonlóan biztatóak. Egy 7 éves UC Davis-kísérlet a korai szakaszban vizsgálja a képességeit. 

„Megpróbáljuk jobban megérteni a mikrobiomot, és azonosítani, hogy mit tudunk megváltoztatni és pontosan megcélozni” - mondja Kebreab. „Megvannak az eszközeink, de többet kell megtudnunk, mielőtt alkalmaznánk őket, és megállapítanánk, hogy ez egy életképes megoldás-e.”

Ösztönzők és piaci válaszok

Kebreab egyetért azzal, hogy az állattenyésztés környezeti hatásaira irányuló közvéleményi nyomás minden törekvés legfontosabb hajtóereje. Ahogy egyre több ösztönzőt kínálnak a megállapított célszámok eléréséhez, a mezőgazdasági közösség a fenntarthatóság kiépítésére fog törekedni, biztosítva, hogy a gazdálkodás ne károsítsa a környezetet. Jelenleg számos szereplő igyekszik teljesíteni a párizsi éghajlatváltozási megállapodásban vállalt kötelezettségeit.

Úgy véli, hogy bizonyos befolyások a választott pártoktól és tisztviselőktől származnak majd, de a legtöbbet a piacok döntenek, mivel számos nagyvállalat, például a Danone, a Nestle, a Starbucks és a McDonalds már nyilvánosan elkötelezte magát a kibocsátáscsökkentés mellett.

„Nem hiszem, hogy most már van mód a visszalépésre anélkül, hogy figyelmen kívül hagynák kötelezettségvállalásaikat és negatív reakciót váltanának ki” – mondja Kebreab. „Egyszerűen kénytelenek lesznek továbblépni.”

Elmagyarázza, hogy a kutatási és kísérleti beruházások eddig hiányoztak, bár ez javulóban van. Az olyan szervezetek, mint a Global Methane Hub, a Gates Alapítvány és a megnövekedett USDA kormányzati finanszírozás pozitív változást jelentenek.

A jövőbe tekintve

Reinemann a jövőre nézve további csökkentéseket irányoz elő, bár nem képzeli, hogy valaha is elérjük a nettó nullát. Úgy látja, hogy az anaerob emésztőberendezések egyre elterjedtebbé válnak, különösen a nagyobb gazdaságokban.

„A tejipar hatékonysága, beleértve a kibocsátás szabályozását is, erősödött” – mondja Reinemann. „Ez valószínűleg folytatódni fog, mivel úgy gondolom, hogy az automatizálással, a mesterséges intelligenciával és a nagy adatokkal egy mezőgazdasági technológiai forradalom küszöbén állunk.”

Kebreab úgy véli, hogy a világszerte kifejlesztett technológiák segítségével az iparági megoldások a 25-50%-os csökkentés közelében lesznek, ami óriási dolog.

„Erre a kérdésre nincs csodafegyver, de az iparág jövője fényes” – mondja Kebreab. „Különböző módszereket kell majd alkalmaznunk, ahogy a körülmények megkövetelik, az egyes területek és régiók eltérő megoldásokkal rendelkeznek, de a jó irányba haladunk. Sok ilyen tényező üzleti döntés, de ez gyorsabban történik, mint korábban. Sok függ a világ kormányainak befektetéseitől és gazdasági ösztönzőitől.”

(Forrás: allaboutfeed.net)