Kaktuszok hódítják meg az alföldi tanyavilágot

A hazai láp- és homokvidékeket egyre gyakrabban hódítják meg a mediterrán tájakról származó növények: a Szeged környéki homokhátságon már évtizedek óta megél a dísznövényként behurcolt heverő medvetalpkaktusz (Opuntia humifusa), idén pedig az ásotthalmi tanyavilág egy előkertjében is rábukkantak egy több száz tőből álló ültetvényre. Bár a tulajdonos valószínűleg eredetileg kertészeti céllal telepítette a töveket, a szakemberek óvatosságra intenek: ezek a kemény levegőjű, tűrésben verhetetlen kaktuszok könnyen kiszabadulnak a kertekből és a környező termőhelyekre is átterjednek, ahol visszaszorítják az őshonos fajokat.

A homokhátsági invázió háttere

A medvetalpkaktusz az 1950‑es években került Európába, majd dísznövényként gyors népszerűségre tett szert a fagyállósága és mutatós, sárga virágai miatt. Az Alföld homokos, száraz dombjain azonban hamar kiteljesedett: mínusz 20 °C‑ig védett, napon lágyan burjánzó tövét állatok – rókák, nyulak – eszik meg, így a magok természetes úton, több kilométerre is eljutnak a szél- és állatok segítségével. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és az MTA Ökológiai Kutatóközpont évek óta követi nyomon a kaktuszok előfordulását: Kelemen András­­ - a Kaktuszok a természetben Facebook-oldal alapítójának térképe - szerint Magyarországon immár több mint 70 helyszínen bukkantak fel elszabadult tövek, köztük a Tisza‑menti tanyavilágban is.

Ökológiai és gazdasági kockázatok

Az inváziós kaktuszok erőteljes gyökérzettel kapaszkodnak a talajba, kiszorítva a homoki puszták ritka őshonos fajait – parlagi kankalint, homoki árvalányhajat vagy az Aggteleki-karszt ritka orchideáit. A szemkápráztató formájú tövek ráadásul nehézkessé teszik a mezőgazdasági gépek és a gyalogos közlekedés számára hagyott utakat, valamint a természetjárók és lovasok útvonalait is korlátozhatják. A helyi gazdák és önkormányzatok ezért tömeges kivágásokra kényszerülnek, ami komoly költség- és munkaerő‑igényt jelent.

Közösségi megoldások és terepi akciók

Mivel a kaktuszok kordában tartása nem oldható meg pusztán állami beavatkozással, a természetvédelmi szervezetek a lakosság bevonását szorgalmazzák. A Kiskunsági Nemzeti Park a „Kaktuszmentő Napok” keretében önkéntes gyűjtéseket szervez, ahol bárki hazaviheti a befogott töveket – természetesen megfelelő engedéllyel –, konyhai cserepes növényként vagy akár komposztálásra. A helyi tanyákon élők, turisztikai szolgáltatók és erdészetek közös akciókkal, oktatással és jelzéseket tartalmazó applikációkkal koordinálják a felvégzést, így próbálják megvédeni a természeti és kulturális értékeket.

„Pálmafák és banánültetvények a kaktuszok között”

Nemcsak kaktuszokkal, hanem a melegedő éghajlat hatására egyre több pálma- és banánfával is találkozni Szegeden és környékén. A város főterein telepített fagytűrő pálmák és a kertekben megtelepedő Csüllög-bananok látványa azt jelzi, hogy a mediterrán növényekre irányuló rajongás nem áll meg a kaktuszoknál. Bár a banánfák otthoni termesztése inkább dísz- és hobbi­kertekben terjedt el, a kivadult töveket igyekeznek eltávolítani, mielőtt a helyi élővilágra hasonlóan veszélyt jelenthetnének, mint az Opuntia nemzetség tagjai.

Mit tehetünk?

• Korai felismerés – ha bárki kivadult kaktuszt vagy pálmát talál a természetben, jelezze a Kiskunsági Nemzeti Park felé.
• Önkéntes gyűjtések – csatlakozzon a „Kaktuszmentő Napokhoz”, és vigye haza a begyűjtött töveket.
• Lakossági edukáció – ismerje meg a kaktusz eltávolításának és biztonságos ártalmatlanításának módszereit.
• Helyi szabályozás – támogassa a természetvédelmi szervezetek és önkormányzatok közös akcióit, amelyek célja a mediterrán fajok szaporulatának kontrollja.

Ha sikerül összehangoltan fellépni, megőrizhetjük a Homokhátság és a Tisza menti tanyavilág hagyományos élőhelyeit, és visszaszoríthatjuk a mediterrán inváziós növények terjedését. A kaktuszok látványos virágai helyett a helyükön újra a magyar puszta ritka kincsei tündökölhetnek.

Forrás: delmagyar.hu