Kacsa, pulyka, tyúk – nincs menekvés: 290 baromfitelepet már elért a vírus

A globális baromfitermelés továbbra is jelentős kihívásokkal küzd, elsősorban a madárinfluenza folyamatos jelenléte miatt. A vírus megfékezése világszerte nehézségekbe ütközik, miközben a korlátozott számú tenyészállat és a dráguló keltetőtojások tovább csökkentik a termelési kapacitás bővítésének lehetőségeit.

A védekezési stratégiák közé egyre több országban bekerül a védőoltások alkalmazása. Míg a tojástermelők jellemzően nyitottabbak az oltásokra, a húsbaromfitartók – különösen a víziszárnyasokkal foglalkozó gazdák – továbbra is óvatosak. Az aggodalmak főként a vakcinázás piaci hatásaira és a korábbi, vegyes sikerrel zárult oltási kampányokra vezethetők vissza. Franciaország azonban példát mutat: az egyik legérintettebb országként a vakcinálási program bevezetése után látványos javulást tapasztalt a járványügyi helyzetben. Hollandiában pedig már harmadik körös üzemi tesztek zajlanak az optimális oltási menetrend meghatározására.

A védőoltások mellett továbbra is nélkülözhetetlenek a szigorú és következetes járványvédelmi szabályok. Az európai járványhelyzet azt mutatja, hogy a védekezés több pilléren kell hogy nyugodjon.

2024 decembere és 2025 márciusa között Európa-szerte több mint 700 madárinfluenza-esetet jelentettek 31 országból, közel egyharmaduk háziasított baromfit, kétharmaduk vadon élő madarakat érintett. A H5N1 variáns főként közép-, nyugat- és délkelet-európai régiókban terjedt. A vadállományban kimutatott vírus elsősorban vízimadarakat – köztük hattyúkat, vadludakat és gémeket – fertőzött meg. A baromfiállományokon belül leginkább a szabadtartásos rendszerek voltak kitéve a fertőzésnek, a vadmadarakkal való érintkezés révén.

Az újabb mutációk már más fajokat is érintenek. Vadon élő húsevők és házi macskák esetében is kimutatták a vírust, ami új kihívások elé állítja az állategészségügyet. Az Egyesült Államokban például már közel ezer tejelő szarvasmarha-telepet érintett a járvány, és új genetikai változat is megjelent az állományban. A közelmúltban Kambodzsából, Kínából, az Egyesült Királyságból és az USA-ból is jelentettek új fertőzéseket. Az emberek esetében a fertőzések túlnyomó többsége közvetlen állati érintkezéssel hozható összefüggésbe, és jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy a vírus emberről emberre terjedne.

Hazánkban a baromfitartók és a szakmai szervezetek évek óta próbálnak megbirkózni a madárinfluenzával. A téma rendszeresen napirendre kerül szakmai fórumokon, egyeztetéseken, képzéseken, és az elmúlt évek során több javaslat is született a védekezés hatékonyabbá tételére – részben a Baromfi Termék Tanáccsal, részben önállóan.

A legutóbbi hazai járvány 2024 őszén indult útjára, Békés vármegyéből, és azóta 2025 április elejéig már 290 baromfitelepet ért el. A kitörésekből 69 volt elsődleges, míg a többi másodlagos fertőzésként jelent meg. Gyakorlatilag minden baromfifaj és hasznosítási forma érintetté vált, beleértve a háztáji gazdaságokat is.

A fertőzés már 12 vármegyében bukkant fel, ezzel egyedülálló módon széles körű földrajzi lefedettséget ért el. Noha a fertőzött telepek száma magas, az elhullott vagy megsemmisített egyedszám még mindig alacsonyabb, mint a baromfitartásban hasonlóan erős országoké. Ennek oka a hazai telepméret és tartástechnológia sajátosságaiban keresendő.

A vadmadarak vándorlása kulcsszerepet játszik a vírus terjedésében, különösen az őszi hónapokban. Magyarország madárinfluenza szempontjából különösen kockázatos övezetnek számít, mivel több fő vonulási útvonal is áthalad az országon. A zárt tartás, valamint a járványvédelmi intézkedések szigorú betartása kulcsfontosságú a további kitörések megelőzésében.

Forrás: NAK