Hogyan vallhatja be a Helyi iparűzési adót az egyéni vállalkozó, aki a családi gazdaság tagja is?

A Helyi iparűzési adó témájában több fontos tudnivalót érdemes megismerni. A helyi adók rendszerében az önkormányzatok által a leginkább állandó jelleggel alkalmazott közteher. Helyi iparűzési adót köteles fizetni az a vállalkozó, akinek a székhelye vagy a telephelye az adott önkormányzat területén található, és ott vállalkozási (iparűzési) tevékenységet folytat részben vagy egészben. További kapcsolódó információkat gyűjtöttünk össze.

Az Adózóna szakembere írta meg egy olvasói kérdésre, ami arról szólt, hogy hogyan vallhatja be a Helyi iparűzési adót az, aki egyéni vállalkozó és családi gazdaság tagja is?

Egyéni vállalkozó egyben családi gazdaság tagja is. A családi gazdaságnak nem ő a vezetője, az értékesítés, valamint a beszerzés sem az ő nevén történik. Hogyan vallja be a helyi iparűzési adót (hipa)? – kérdezte az olvasó. 

Szipszer Tamás adószakértő válaszolt a kérdésre. Az érintett személy egymaga köteles lesz bevallani egyrészt az egyéni vállalkozást terhelő iparűzési adót, másrészt a családi gazdaságból rá jutó hipakötelezettséget, egyetlen összevont adóbevallást kell benyújtania.

HIPA alap egyéni vállalkozóknál: mi számít a bevételbe?

Egy átalányadózó egyéni vállalkozó hipabevallásánál – aki az egyszerűsített elszámolást a 25 millió forintot meghaladó bevételei miatt nem alkalmazhatja –, a nettó árbevételébe milyen bevételek tartoznak bele? Csak a tevékenységből származó bevételeket számolhatja bele, vagy beletartoznak az egyéb bevételek is, mint például banki kamatok, áfakerekítések, készpénzkerekítések stb.? Kérem, hogy válaszában a törvényi hivatkozásokat is tüntesse fel! Az Adózóna oldalán érkezett kérdéseket Antretter Erzsébet adószakértő, a Niveus adótanácsadási üzletágvezetője válaszolta meg.

A szakértő válasza a kérdésre

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 39/A § alapján az a vállalkozó, akinek az adóévben – 12 hónapnál rövidebb adóév esetén napi arányosítással 12 hónapra számítva időarányosan – a bevétele nem haladja meg

• a 25 millió forintot,
• a 120 millió forintot, feltéve, hogy az adóévben a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végző átalányadózónak minősül, [a továbbiakban az a) és b) alpont szerinti vállalkozó e § alkalmazásában együtt: kisvállalkozó) az adóévi adó alapját a (2) bekezdésben foglaltak szerint is megállapíthatja.

A (2) bekezdés alapján a kisvállalkozó (4) bekezdés szerint bejelentett döntése alapján az adó alapja a kisvállalkozó székhelye és telephelye szerinti önkormányzatonként

2,5 millió forint, ha a kisvállalkozó bevétele az adóévben – 12 hónapnál rövidebb adóév esetén napi arányosítással 12 hónapra számítva időarányosan – a 12 millió forintot nem haladja meg;
6 millió forint, ha a kisvállalkozó bevétele az adóévben – 12 hónapnál rövidebb adóév esetén napi arányosítással 12 hónapra számítva időarányosan – a 12 millió forintot meghaladja, de a 18 millió forintot nem haladja meg;
8,5 millió forint, ha a kisvállalkozó bevétele az adóévben – 12 hónapnál rövidebb adóév esetén napi arányosítással 12 hónapra számítva időarányosan – a 18 millió forintot meghaladja, de az 25 millió forintot – az (1) bekezdés b) pontja szerinti kisvállalkozó esetén a 120 millió forintot – nem haladja meg,
azzal, hogy e § alkalmazásában bevétel alatt

• az szja-törvény szerinti bevételt,
• más kisvállalkozó esetén a nettó árbevételt kell érteni (a nettó árbevétel fogalmát – vállalkozótípusonként – a Htv. 52. § 22. pontja tartalmazza).

1. Ha egy átalányadózó egyéni vállalkozó hipabevallásánál, aki az egyszerűsített elszámolást a 25 millió forintot meghaladó bevételei miatt nem alkalmazhatja, a nettó árbevételbe milyen bevételek tartoznak bele? Csak a tevékenységből származó bevételeket számolhatja bele, vagy beletartoznak az egyéb bevételek is, mint például banki kamatok, áfakerekítések, készpénzkerekítések stb.?

• A szakértő értelmezése szerint a fenti kérdésekben átalányadózó egyéni vállalkozóról van szó. Az ilyen típusú vállalkozó a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (szja-törvény) hatálya alá tartozik, így annak szabályai alapján adózik. Az szja-törvény 51. § (1) bekezdés alapján az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a bevételeit a 10. számú melléklet szerint – tekintettel a 4. számú melléklet rendelkezéseire is – veszi figyelembe.
• Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónál nem minősül vállalkozói bevételnek a vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez költségei fedezetére vagy fejlesztési célra jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított vissza nem térítendő támogatás. A magánszemély az e bevételével összefüggő adókötelezettségeit az önálló tevékenységből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint teljesíti.
• Az szja-törvény 4. számú melléklete alapján az a magánszemély, aki az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) szóló törvény alapján áfaalany, a beszerzései során felmerült előzetesen felszámított adót, valamint az értékesítése során fizetendő áfát a következők szerint veszi figyelembe:
• Amennyiben az áfatörvény általános szabályai szerint az áfát tételesen fizeti, akkor azt sem a bevételei, sem a költségei között nem mutathatja ki. E rendelkezés alól kivétel az áfatörvény rendelkezései alapján le nem vonható előzetesen felszámított adó, amely a költségek között kimutatva azokat növeli, feltéve, hogy ez az előzetesen felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.
• Az áfatörvény különös rendelkezései alá tartozó magánszemély a bevételeiből a különös szabály alapján adódó áfafizetési kötelezettséget levonja, a levonható előzetesen felszámított adó összege nem számolható el költségként. A le nem vonható előzetesen felszámított adó a költségeket növeli, feltéve, hogy ez a felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.
• Ha a magánszemély az áfarendszerben személyes (alanyi) mentességben, illetve tárgyi alapon adómentességben részesül, bevételeit a fizetendő áfa nem csökkenti, a költségei között a beszerzéseit terhelő le nem vonható áfa költséget növelő tényezőként figyelembe vehető, feltéve, hogy ez a felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.
• Ha az áfatörvény rendelkezései szerint a fenti 3 pont alapján költségnövelő tényezőként elszámolt le nem vonható áfa utólag (részben) levonhatóvá válik, a korrekció a levonás évében a költségeket csökkenti.
• Az utólag felmerült áfafizetési kötelezettség – annak elszámolásakor – a 2–3. bekezdés szerinti adózóknál a bevételt csökkenti. A korábban a ténylegesen fennálló áfakötelezettségnél nagyobb mértékben figyelembe vett bevételcsökkentést az áfakötelezettség módosításakor bevételnövelésként kell figyelembe venni.
  Az áfatörvény szerinti különleges jogállást választó mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemélynél a bevételnek része a felvásárlótól kapott kompenzációs felár. Az adólevonásra jogosult felvásárló magánszemély a kompenzációs felárat előzetesen felszámított áfaként veheti számításba.

Az szja-törvény 10. számú melléklet I. („Jellemzően előforduló bevételek”) 3. és 11. pontjai alapján bevétel a kapott kamat, és a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többletkülönbözet.

2. Függetlenül az átalányadózótól, ha kisadózó vállalkozók tételes adójáról van szó, akkor az egyéb bevételek hogyan kezelendők?

A fenti kérdésben kisadózó vállalkozók tételes adóját választó adózóról (szja-törvény szerint adózó átalányadózóról) van szó. Ekkor (mint más kisvállalkozó esetén) a nettó árbevételt kell vizsgálni. A Htv. 52. § 22. pont h) alpont alapján a nettó árbevétel a tételes adózó vállalkozó esetén a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló 2022. évi XIII. törvény (Kata törvény) szerinti bevétel.

A Kata törvény 2. § 4. pont alapján a kisadózó bevétele az egyéni vállalkozó által a vállalkozási tevékenységével összefüggésben bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, ideértve a tevékenység végzéséhez kapott támogatást és a külföldön is adóköteles bevételt, valamint az az összeg, amelyet az adóalany az általa kibocsátott bizonylat alapján az adóalanyisága megszűnése napjáig még nem szerzett meg azzal, hogy nem bevétel

• az áthárított általános forgalmi adó;
• a visszatérített adó [ideértve különösen a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 17/A § alapján történő adóvisszatérítést];
• az a vagyoni érték, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni (ideértve különösen a kapott kölcsönt, hitelt);
• az adózó által korábban átadott vagyoni érték az adóalany részére nem ellenértékként történő visszaszolgáltatásakor (ideértve különösen a nyújtott kölcsön, hitel visszafizetett összegét, de ide nem értve különösen a nyújtott kölcsönre, hitelre kapott kamatot), ha azonban az adóalany csak a szokásos piaci ár egy részének megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci árból a fizetési kötelezettséget meghaladó rész bevételnek minősül;
• az a vagyoni érték, amelynek a megszerzése alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének napjára vonatkozóan megállapított szokásos piaci árát az adóalany köteles megfizetni;
• jogszabály vagy jogerős bírósági, hatósági határozat alapján kapott nem jövedelempótló kártérítés, kártalanítás, továbbá az adóalany vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez használt vagyontárgy károsodására vagy megsemmisülésére tekintettel a károkozótól, annak felelősségbiztosítójától vagy harmadik személytől a káreseménnyel kapcsolatosan kapott vagyoni érték, továbbá az adóalany biztosítójától elemi kárra tekintettel kapott kártérítés összege;
• a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatás;
• a nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítésekor kapott ellenérték, ha a kisadózó olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzemi célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében az szja-törvény XI. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia; azzal, hogy a külföldi pénznemben keletkezett bevételét a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a bevétel megszerzésének időpontjában irányadó hivatalos devizaárfolyamának, olyan külföldi pénznem esetén, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyam alapulvételével kell forintra átszámítani - írta a cikk.