Hogyan törte meg a drága vetőgépek csapdáját egy montanai gazda?

Craig Rupp, a Sabanto vezérigazgatója és az autonóm mezőgazdaság úttörője osztja meg gondolatait a mezőgazdasági autonómia gyakorlati realitásairól. Mivel az elsők között működtetett autonóm traktorflottát, Rupp egyedi rálátással bír arra, hogy miért lehet egy szabványos autonóm traktor gyakran hatékonyabb, mint egy dedikált földművelő robot.

Ebben a véleménysorozatban az autonóm mezőgazdaság valóságát vizsgálja, és azt, hogy ez mit jelenthet a mai gazdálkodók számára. Álítja, a „kicsiben gondolkodás” lehet ma a legbölcsebb döntés egy gazda számára.

Már hat éve dolgozik azon, hogy az autonómiát bevezesse a mezőgazdasági iparba, és egy dolog egyre világosabbá válik számára. Miközben a médiában gyakran tálalják az autonómiát, mint csodaszert a munkaerőhiányra, ő valami egészen mást lát a gyakorlatban. Az autonómiát sokan egy sokkal nagyobb probléma megoldására használják: a mezőgazdaságban egyre őrültebbé váló tőkeberuházási költségekre.

A kétrészes sorozatot egy valós példával kezdi.

Yirsa Farms

Február 13-án kapott egy e-mailt Justin Yirsától, egy montanai búzatermesztőtől, aki azt írta, érdeklődik egy kisebb autonóm gépeket alkalmazó flottára való átállás iránt. A kérdései egyenesen a lényegre tapintottak:

• ·         Milyen traktorok és munkagépek ideálisak a rendszerükhöz?
• ·         Hogyan működne a szervizelés, ha nincs 1 000 mérföldön belül márkaképviselet?
• ·         Van-e bármilyen hasznos gyakorlati tapasztalat, amit meg tudnak osztani?
• ·         És a legfontosabb: mennyibe kerül?

Ez nem puszta kíváncsiság volt. Justin komolyan gondolta, hogy az autonómiát valóban alkalmazza a gyakorlatban – nem csak érdeklődött. Ez felkeltette Craig Rupp érdeklődését. Legalábbis az tetszett neki, ahogyan gondolkodik, és beszélni akart vele.

Amikor felvették a kapcsolatot, nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak a munkaerő problémáját akarja megoldani. Újragondolta a teljes gazdasága gazdasági modelljét.

A rendszer értékelése: traktor + vetőgép

Justin egy komoly problémával néz szembe. Egy Steiger traktort használt egy Bourgault vetőgéppel – még működtek, de már kezdtek öregedni. Amikor utánanézett, mennyibe kerülne egy új felszerelés – egy Steiger 720 és egy Bourgault 3725 –, a kedvezményes árajánlat is meghaladta a 2 millió dollárt.

Frusztráltan mondta: „Ezt nem tudom tovább csinálni. Valaminek változnia kell.”
És a mondat, ami leginkább megmaradt Ruppban:

„A pénzemet inkább földre költeném, nem gépekre.”

Justin már alaposan utánajárt a dolgoknak. Egyszerű és logikus ötlete volt: ahelyett, hogy egy drága, 60 láb széles vetőgépet használna napi 12 órában, inkább több kisebb, olcsóbb rendszert működtetne napi 24 órában. Fegyelmezetten elemezte a költségeket és a teljesítményt. Célja az volt, hogy 20 nap alatt elvesse az egész gazdaságát.

33-tól 250 lóerőig vizsgálta a traktorokat, majd a lóerő-per-kapa becslések alapján kiszámolta, mekkora vetőgép-szélességet bírna el egy-egy traktor. Névleges 5 mph sebességnél kiszámolta a hektárokat óránként, majd napi 24 órás üzemidőre vetítve megállapította, hány hektárt tudna elvégezni minden traktor/vetőgép kombináció 20 nap alatt.

Így pontos képet kapott arról, hány rendszerre lenne szüksége. Minden lóerő-tartományhoz költségtáblázatot készített – beleértve a traktor gyári árát, a vetőgép költségét (kapa-alapú becsléssel), az autonómia költségét és a feltöltések közötti területteljesítményt.

Rupp szerint ermészetesen van itt egy fontos kompromisszum. A 24 órás működés csak akkor működik, ha mind az autonóm traktorok, mind a vetőgépek hibamentesen dolgoznak, és nincs hosszú állásidő az utánpótlás miatt. Ez a kockázat nem riasztotta el Justint. Végül is korábban is előfordult, hogy meg kellett állnia egyetlen nagygép hibája miatt – ha pedig egy kisebb gép kiesik, akkor is marad működő kapacitás, nem nulla lesz a termelékenysége.

Záró gondolatok

Ruppnak feltűnt, mi hiányzik Justin elemzéséből: a munkaerő. Pont ez a lényeg. Justin nem azért fordult az autonómiához, mert munkaerő-problémája volt. Azért, mert a nagygépek beruházási költségei már nem térülnek meg. Ezek az árak folyamatosan emelkednek, miközben a terményárak és a profitmarzsok nem követik ezt. Sokáig a gazdák a „nyereség maximalizálására” koncentráltak – ma inkább a „költségek csökkentésére” törekednek.

A cikksorozat második részéből kiderül, hogyan valósította meg mindezt, és azt az 1,8 millió okot, amiért a „kicsiben gondolkodás” lehet ma a legbölcsebb döntés egy gazda számára.

(Forrás: futurefarming.com)