Hogyan törte meg a drága vetőgépek csapdáját egy montanai gazda? 2. rész: 1,7 millió dollárt takarított meg

Craig Rupp, a Sabanto vezérigazgatója és az autonóm mezőgazdaság egyik úttörője osztja meg véleményét az autonómia gyakorlati megvalósításáról a mezőgazdaságban. Az elsők között volt, akik autonóm traktorflottát üzemeltettek, így különleges rálátással bír arra, hogy egy szabványos autonóm traktor sok esetben miért lehet hatékonyabb, mint egy speciális, mezőgazdasági robot.

Ebben a véleménycikk-sorozatban az autonóm mezőgazdaság realitásait és a gazdálkodók számára rejlő lehetőségeket veszi górcső alá.

Újragondolva a teljes rendszert

Az első részben bemutatásra került Justin Yirsa, egy montanai gazdálkodó, aki számára véget ért az egyetlen, hatalmas gépek korszaka. Ahelyett, hogy még nagyobb gépekbe ruházott volna be, a kisebb eszközök, az okosabb működtetés és a tudatosabb költséggazdálkodás mellett született döntés.

Az áttörést nem pusztán az autonóm technológia alkalmazása jelentette, hanem a teljes rendszer újragondolása: kisebb traktorok, kisebb vetőgépek, hosszabb és intenzívebb üzemidő, alacsonyabb költségek mellett.

Nem kevesebb munka történt – hanem több, kevesebből.

A fordulópont

Justin Yirsa, montanai búzatermesztő, kezdetben egy Case IH Quadtrac 500 traktor és egy hozzá tartozó vetőgép cseréjét fontolgatta – egészen addig, amíg szembe nem találta magát a nagyméretű mezőgazdasági gépek meglepően magas áraival.

A traktor kiválasztása nem véletlenszerűen történt. Minden lóerő és vetőgépméret alapos mérlegelés tárgyát képezte. Egy túl kicsi gép esetén az autonóm átalakítás arányaiban túl drágává tette volna a rendszert, míg egy túl nagy gép ismét olyan tőkeráfordítást igényelt volna, amit éppen el kívánt kerülni. Olyan megoldás vált szükségessé, amely elég nagy ahhoz, hogy termelékeny legyen, de elég kicsi ahhoz, hogy költséghatékony maradjon – és még egy kis tartalék is maradjon a redundanciára és az esetleges leállásokra.

A számítások alapján az optimális teljesítménytartomány a 120 lóerő körül alakult, és nem véletlenül:

• A maximális vetőgépméret közel 6 méter volt – szabványos, készleten elérhető eszközök formájában.
• A 120 lóerős traktorok ROPS (fülke nélküli) verzióban is kaphatók, ezzel traktoronként kb. 15 000 dollár megtakarítás érhető el.
• Két autonóm rendszerrel már lefedhető volt a teljes birtok.

Justin jelenlegi 18 méteres vetőgépe 10,5 km/h sebességgel, napi 12 órás üzemidő mellett dolgozik. A termelékenység hasonló szintre hozható, ha két 6 méteres vetőgép 8 km/h sebességgel, napi 24 órában működik.

Költségek összehasonlítása

• 1 db Deere 9RX710 traktor + Bourgault 3725QDA vetőgép
  kontra
• 2 db Deere 5120M traktor + 2 db Deere 1590-20 vetőgép

Az eltérés jelentős: a kisebb rendszerek tőkeköltsége 77%-kal alacsonyabb, azaz 1,78 millió dollárral kevesebb. Ez az összeg Montanában tekintélyes földterületet jelenthet.

A megvalósítás

Új gépek vásárlására nem volt szükség a koncepció kipróbálásához. Az első kísérletek során már meglévő, kihasználatlan eszközök kerültek újra használatba, és a használtgéppiac is segítségül szolgált.

• Traktor: Egy 2018-as Deere 5115M modell, amely korábban ritkán került bevetésre, leginkább rakodóként funkcionált. Ez a típus már autonóm támogatással is rendelkezett, több ezer autonóm órával a háta mögött.
• Vetőgép: Egy 15 láb (4,5 m) széles Deere 1590 típusú vetőgép került beszerzésre a TractorHouse.com oldalról, Nebraska államból. Az eszköz kiváló állapotban volt.

A vetőmagtartály kapacitásának maximalizálására egy 300 gallonos folyékony műtrágyatartály került beépítésre. A vetés folyamatos ellenőrzése érdekében Dickey-john Vanguard monitor és vetőcső-eltömődést érzékelő Recon eszköz, a műtrágyaáramlás nyomon követésére pedig Raven RFM 15P átfolyásmérő került felszerelésre. Mindez egyszerű, megbízható, bolti forgalomban kapható alkatrészekből, ésszerűen összeállítva.

A „Casper” becenevet viselő gép 2025. április 10-én került bevetésre a Montana állambeli Big Sandy településen. A rendszer kezdetben kisebb, 100 hektár alatti táblákon dolgozott. Az átlagos teljesítmény 3 hektár/óra körül alakult az 5 mérföld/órás, 4,5 méteres rendszerrel. A fordulók művelése során időnként elérte a 3,6 hektár/órás teljesítményt is – több mint 16 hektárnyi fordulószakaszon.

Záró gondolatok

Ez nem pusztán gépcsere volt – egy teljes működési modell került átalakításra. A nagyobb gépek hajszolása helyett a tőkehatekonyság került előtérbe: minden elköltött dollár, minden bevetett hektár és minden ledolgozott óra maximális kihasználása. Az autonómia nem a megvásárolt termék volt – hanem az eszköz, amely lehetővé tette ezt a működési modellt.

Ebben a szűkülő árréssel működő mezőgazdasági világban, ahol a gyorsan elértéktelenedő gépekbe fektetett tőke egyre inkább teher, Justin példája megmutatja, milyen lehet egy hatékonyabb út.

Nem a nagyobb gépek jelentik a jövő kulcsát – hanem az okosabb működés. És azok számára, akik a siker mércéjét a vas mennyiségében látják, ez a felismerés talán ijesztő lesz.

Az autonóm John Deere pedig tovább halad – csendesen, kitartóan, még éjjel is.

(Forrás: futurefarming.com)