Hatalmas cserebogarak áraszthatják kertjeinket! Hogyan lehet kifogni rajtuk?

Ahogy a napok egyre melegebbek, április végétől kezdve felbukkannak kertjeink és parkjaink fölött a jellegzetes, kissé esetlen röptű májusi cserebogarak (Melolontha melolontha). Ezek a nagy, 2–3 centis, vörösbarna és fekete mintázatú bogarak – a hímeket sárgás, legyezőszerűen összecsukható csápjuk is megkülönbözteti a nőstényektől – nem csak a leveleinket, hanem gyökereinket is veszélyeztetik.

Éjszakai rajzás és kártétel

A nappali órákban inkább a fák lombkoronájában pihennek, de amint besötétedik, kirepülnek: ekkor rágcsálják el hatalmas mennyiségben a fiatal gyümölcsfák, díszcserjék, zöldségek és gyepek leveleit, gyakran csak a levélereket hagyva hátra. A gyökérszinten éppolyan komoly a veszély: a talajban élő pajor‑lárvák évekig rágják a növények gyökereit, ami hervadáshoz, fejlődési visszaeséshez vagy pusztuláshoz vezethet.

Hosszú fejlődési ciklus

A nőstények a földbe rakják petéiket, amelyekből 4–6 hét múlva bújnak elő a pajorok. Ezek a fehéres lárvák három életszakaszban 3–4, ritkán akár 5 évig is fejlődnek, mielőtt bebábozódva 4–6 hét múlva kifejlődnének. A föld alatti bábokból tavasszal már kifejlett cserebogarak kelnek ki, és indul újra a körforgás.

Négyéves csúcsévek

Érdemes tudni, hogy a populációk négyéves ritmusban „púposodnak”: minden negyedik tavaszon sokkal nagyobb tömegben rajzanak, és ennek megfelelően komolyabb károkra kell felkészülni. Ez a lárvák hosszú, többéves fejlődése miatt alakul így.

Ökológiai védekezés

A megelőzés kulcsa a kert egészségének fenntartása. Rendszeres, alapos talajműveléssel (ásással, forgatással) a peték és fiatal lárvák felszínre kerülnek, ahol a hideg vagy a madarak (seregély, rigó), sünök, futrinkák könnyen elpusztítják őket. Madárodúk, sünbarát bokrok és rovarhotelek kihelyezésével is növelhetjük a természetes ellenségek számát. Barátunk lehet továbbá egyes társult növény – illatuk vagy gyökérváladékuk riasztja a bogarakat –, illetve a talajtakarás (mulcsozás), ami megnehezíti a peték lerakását.

Kézi és biológiai módszerek

Kisebb területeken a reggeli órákban, lámpás vagy fénycsapda segítségével gyűjthetjük a rajzó bogarakat. A talajba juttatható nematódák (fonálférgek) pedig parazitálva képesek visszaszorítani a pajorokat.

Vegyszeres beavatkozás – utolsó lehetőség

Ha minden más kudarcot vall, engedélyezett talajfertőtlenítő vagy kontakt rovarölő szerrel mérsékelhetjük a populációt. Minden esetben tartsuk be a növényvédelmi előírásokat, és szakemberrel konzultáljunk, mielőtt vegyszert alkalmaznánk.

A májusi cserebogár elleni védekezés akkor a leghatékonyabb, ha kombináljuk az ökológiai, mechanikai és – végső esetben – vegyszeres módszereket, miközben a kertünk biológiai egyensúlyát is támogatjuk. Így megóvhatjuk növényeinket a kártevők „gyökértől a levélig” tartó támadásától.

(Forrás: agrarszektor.hu)