Hasznos hulladékeltakarító munkát végeznek a verőköltő bodobácsok

A verőköltő bodobács avagy a suszterbogár nem kártékony rovar. Hasznosak azzal, hogy eltakarítják a hulladékokat. A nagyjából 1 centiméter hosszú, fekete szárnyfedelű, pirosan mintázott bogarak napos, meleg időben tömegesen mászkálnak a járdákon, sütkéreznek a napfényben, tanyáznak a hársak tövében.

A Greenfo anyagát szemléztük a Magyarországon elterjedt rovarról. A verőköltő bodobácsok nem kártékonyak, sőt, hasznosak azzal, hogy eltakarítják a hulladékokat. Olykor az apró rovarok, hernyók, giliszták nedveit szívogatják. Táplálékuk elsősorban a hársfa és a mályvafélék termése, de megeszik az akácot, cukorrépát, padlizsánt, földiepret és rebarbarát, sőt korhadó növényi részeket és rovarok, csigák, hernyók tetemeit is.

A verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus) európai poloskafaj, amely nevével ellentétben nem a bodobácsok (Lygaeidae) rokona, hanem a verőköltő poloskák (Pyrrhocoridae) családjának tagja.

Az eterjedése és a jellemzői

A verőköltő bodobács Közép- és Dél-Európában a legelterjedtebb, de fellelhető Kelet-Európában is egészen az Urál hegységig. E közismert kis rovar háta piros alapszínű, melyet jellegzetes fekete mintázat díszít, így például a félfedőkön egy-egy fekete kör alakú folt díszlik. A félfedők alatt látszó potroh fekete, de pereme vörös, hasonlóan az előháthoz. A faj feje és alsó oldala fekete. Szárnyainak fejlettsége egyedtől függ. A kifejlett egyedek testhossza nagyjából 1 centiméter. Jellegzetessége, hogy a poloskáknál szokásos, az összetett szemet kiegészítő 3 pontszem hiányzik. Ez a poloskafaj nem áraszt kellemetlen szagokat, illetve nem is csíp - írták.

A szaporodás és az áttelelés

A tavasz folyamán gyakran láthatóak párzás közben összetapadt, úgynevezett „tandem pozíciót” fölvett egyedek.

Az összeragadt állapot jóval a párzás után is fennmarad, a hím egyedek ezzel a módszerrel próbálják elkerülni, hogy a nőstények más hímekkel is párosodhassanak. Közelükben nem ritkán számos fiatal egyed is található. A talajba és avarba rakott, fekete petékből kikelő, júniustól októberig fejlődő, szárnyatlan lárvák szintén vörösek, ám mintázatuk jóval egyszerűbb az imágókénál.

A kifejlett verőköltő bodobács a talajba ásva telel át, majd a következő évben az 50-60 pete lerakását követően elpusztul. Addig mályva- és hárstermések nedvtartalmát szívogatja hosszú szipókájával. Élettartama 1-1,5 év.

Rengeteg elnevezést kapott a bodobács

Népnevei között a teljesen helytelen suszterbogár és fülbemászó is szerepel. Továbbá nevezik még katonabogárnak, napsütő bogárnak, tűzoltóbogárnak, szabóbogárnak, botbonának, bodának, tűzi poloskának, katóféregnek, napféregnek, büdöspannának, papbogárnak, bödöcskének, halálfőnek, istenbogárkájának, kőkiverőnek, misemondó bogárnak, vörösbogárnak, pincebogárnak, boda bácsinak, papucsbogárnak.

Valójában a verőköltő bodobács elnevezés is félrevezető, helytelen, mivel a faj nem a bodobácsok (Lygaeidae) közé tartozik, hanem a verőköltő poloskák (Pyrrhocoridae) családjába, de könnyen megkülönböztethető a hasonló megjelenésű valódi vörösfoltos bodobácstól (Lygaeus equestris), amelynek fekete előhátán kerek fehér folt található - írta a cikk.