Harc az afrikai sertéspestis ellen: drasztikus intézkedések a vaddisznó-populációban

A vaddisznó sokáig hazánk egyik legismertebb vadfajának számított, és országos szinten is elterjedt volt. Ezt az elterjedtséget rendkívüli alkalmazkodóképességének köszönhette, ami lehetővé tette, hogy erdőségekben, síkvidéki területeken és mezőgazdasági táblák közelében is sikeresen megéljen. Azonban az afrikai sertéspestis (ASP) vírusának megjelenése alapjaiban változtatta meg a vaddisznók körüli gyakorlatot, hiszen a betegség terjedésének megállítása érdekében drasztikus létszámcsökkentésre volt szükség.

Magyarországon az európai vaddisznó (Sus scrofa scrofa) alfaja található meg, amely szinte minden természetes élőhelyen képes túlélni. A vaddisznók rendszerint csoportosan, úgynevezett kondákban élnek. Ezek a csoportok általában nőstényekből (kocák), illetve azok közvetlen leszármazottaiból, mint a süldők és a malacok, állnak össze. A hímek, azaz a vadkanok, legtöbbször magányosan élnek, csak a szaporodási időszakban keresik fel a kondákat. Ezen időszakot követően a kocák gyakran elvonulnak, és új kondát alapítanak más területeken.

A vaddisznók az emberek által lakott területek közelében is egyre gyakrabban megjelennek. Főként az erdők közvetlen szomszédságában lévő, elhanyagolt, kerítéssel nem védett telkeket keresik fel, ahol könnyen találnak menedéket, és gyakran emberi hulladékot vagy zöldhulladékot is. A nyílt, kevésbé takart területeket viszont kerülik.

A vaddisznók élettere kisebb, úgynevezett territóriumokra osztható, amelyek nagysága a környezetük adottságaitól, a létszámuktól és a zavartalanságtól függ. A vaddisznóknak szükségük van sűrű növényzetű területekre, amelyek biztonságérzetet nyújtanak számukra, ezért gyakran váltóhálózatokat alakítanak ki, amelyeken közlekednek. Ezeken a helyeken a kondán belüli kapcsolat is lazábbá válik, és az egyes egyedek külön-külön keresik fel a területet.

Az afrikai sertéspestis 2018-ban jelent meg Magyarországon, és gyorsan terjedni kezdett, elsősorban a keleti határ közelében, majd később a Dunántúl egyes területeire is átterjedt. Az ASP egy rendkívül ellenálló DNS-vírus, amelyre a házisertések és a vaddisznók egyaránt fogékonyak. A fertőzés lefolyása változó: a lappangási idő 3 és 15 nap között van, és gyors lefolyású esetekben a sertések hirtelen pusztulnak el.

Az ASP megfékezésére a vadászati szabályokat is szigorították. Az országos főállatorvos előírta, hogy a 2019/2020-as vadászati évi adatokhoz képest 150%-os mértékű diagnosztikai célú lelövést kell végrehajtani, valamint ötéves akcióterv készült, amelynek célja, hogy a vaddisznók sűrűsége 2025-ig 0,5 egyed/100 hektárra csökkenjen. A hatóságok a betegség további terjedésének megakadályozása érdekében engedélyezték az éjjellátó célzóeszközök és hangtompítók használatát a sportvadászok számára is.

Az ASP elleni védekezési intézkedések részletesen megtalálhatók a NÉBIH hivatalos weboldalán, ahol az érintett vadászatra jogosultak kártalanításáról is információkat találhatnak. Az afrikai sertéspestis megfékezéséért tett erőfeszítések a hazai vadgazdálkodás fontos részévé váltak, hiszen a betegség nemcsak a vaddisznók, hanem a házisertés-állomány számára is veszélyt jelent.

(Forrás: amierdonk.hu)