Forró a szilázs – most jó vagy rossz?

A szilázs döntő szerepet játszik az állatállomány egészségének és termelékenységének megőrzésében, minőségének ellenőrzése pedig elengedhetetlen. A silózással kapcsolatos egyik aggály a hőmérséklete.

Fontos megérteni, hogy a forró szilázs nem mindig jelent problémát, de elengedhetetlen tudni, hogyan lehet különbséget tenni a visszatartott hő és az aerob romlás között. Ez a cikk segít megérteni a legfontosabb pontokat és gyakorlati módszereket a szilázs állapotának meghatározásához.

A silóhőmérséklet megértése

Lehet, hogy sokan tapasztalták azt a forgatókönyvet, amikor a silófelület hűvösnek tűnik, de a keverőkocsiba való kirakodás során „gőzölgő forró szilázs” észlelhető. A hőmérséklet sokkal magasabb a silóban. Ez a helyzet gyakori, és félrevezető lehet, ha nem értelmezik megfelelően.

A meleg szilázs jellemzően aerob állapotromlással függ össze, amelyet a szárazanyag élesztők és penészgombák általi lebontása okoz. A „forró” azonban nem feltétlenül jelent „melegedést”. A silózást követő első órákban a hőmérséklet-emelkedés természetes folyamat. Az erjedés úgy kezdődik, hogy a mikroorganizmusok maradék oxigént fogyasztanak, ami egy olyan exoterm folyamat, amely megemeli a hőmérsékletet; továbbá a növényi légzés hőmérséklet-emelkedést generál.

A silóhőmérséklet emelkedését befolyásoló tényezők

Számos tényező befolyásolja a hőmérséklet-emelkedést a silózást követő kezdeti fázisban:

• Szárazanyag-tartalom: A termés nedvességtartalma befolyásolhatja a hőmérséklet emelkedésének sebességét. 
• A siló feltöltésének és lezárásának ideje: A silózási folyamatok sebessége és hatékonysága hatással van a hőmérséklet szabályozására. 
• Oxigénfogyasztó baktériumok, élesztőgombák és penészgombák jelenléte: Ezek a mikroorganizmusok hozzájárulnak a hőmérséklet emelkedéséhez. 
• A szilázs porozitása: Ez a szilárd tömeggel nem töltött szilázstérfogat százalékos aránya. A cél a porozitás 40% alatti tartása. Még a jól tömörített szilázsban is közvetlenül a betakarítás után a teljes térfogat mintegy 40%-a levegőtartalmú oxigén. 

Az erősebb tömörítés csökkenti a porozitást, és korlátozza az aerob fermentációból eredő hőmérséklet-emelkedést a silózás kezdeti óráiban. A hőmérséklet 10°C-kal a kiindulási pont feletti emelkedése elfogadható. Ezt követően megkezdődik a hűtés, ha a környezeti hőmérséklet alacsonyabb, mint a siló hőmérséklete. A hűtés sebessége a szilázs szorító térfogatától, a tömörítés minőségétől, a környezeti hőmérséklettől és a szilázs tömegétől függ. A nagyobb mennyiségű siló hosszabb ideig megtartja a hőt.

Az aerob romlás azonosítása

Most akkor visszatartott hő vagy aerob romlás? Számos egyszerű megfigyelés segíthet meghatározni, hogy a siló azért meleg-e, mert még lehűl  vagy az aerob romlás miatt. A szilázs hőmérsékletének vagy pH-értékének mérése információkkal szolgálhat annak megállapítására, hogy van-e ok az aggodalomra.

A „vödörteszt

A „vödörteszt” egy egyszerű módszer a szilázsfelmelegedés okának azonosítására. Így kell végrehajtani:

• Gyűjtsünk mintát! Tegyünk 5-10 kg gyanúsan meleg szilázst egy vödörbe.
• Hőmérő behelyezése. Helyezze a silóminta közepére!
• Állítsa a vödröt szobahőmérsékletre! Ügyeljen arra, hogy távol legyen a közvetlen napfénytől. 

Az eredmények ellenőrzése

Másnapi hőmérséklet. Ha a szilázs másnapi hőmérséklete magasabb, mint a szobahőmérséklet, akkor a szilázs aerob instabil, és megromlik.

Környezeti hőmérséklethez hasonló hőmérséklet. Ha a hőmérséklet hasonló a környezeti hőmérséklethez, a szilázs aerob szempontból stabil, és biztonságosan takarmányozható.

Gyakorlati lépések

Ha a szilázs hőmérséklete egy nap szobahőmérsékleten tartása után hasonló a környezeti hőmérséklethez, az azt jelzi, hogy a szilázs aerob stabil, és biztonságosan takarmányozható. A silóban lévő „forró” szilázs még hűl.

Ha azonban úgy találja, hogy silóján aerob romlás jelei mutatkoznak, döntő fontosságú, hogy tegyen lépéseket. Szakértő segítségével ki kell dolgozni egy olyan stratégiát, amely biztosítja, hogy a szilázs aerob szempontból stabil maradjon a következő szezonban. Ez a proaktív megközelítés segíthet fenntartani a szilázs minőségét és biztonságát, biztosítva, hogy az állatok a lehető legjobb takarmányt kapják.

Fejlett oltóanyag az aerob romlás megelőzésére

A SiloSolve FC egy továbbfejlesztett szilázs oltóanyag, amely Oxycap technológiával rendelkezik, és célja a szilázs aerob romlásának megakadályozása. Ez az innovatív oltóanyag jelentősen csökkenti az oxigén jelenlétét a silózás első fázisában a Lactococcus lactis O224 jelenlétével, ezáltal gátolja a romló szervezetek, például élesztők és penészgombák növekedését.

Ezenkívül a Lactobacillus buchneri törzs hatására ecetsavat termel. Az ecetsav kulcsfontosságú összetevője az élesztő- és penészgombák elleni védekezésnek, hatékonyan megakadályozza a szilázs felmelegedését, valamint fenntartja tápanyagminőségét és stabilitását a tárolási időszak során. A SiloSolve FC anaerob környezet megteremtésével és jótékony savak előállításával biztosítja, hogy a siló friss és kiváló minőségű maradjon. Ez az eljárás csökkenti a szárazanyag-veszteséget, és javítja a silófelhasználás hatékonyságát.

Következtetés

A silóhőmérséklet ellenőrzése kritikus része a minőség biztosításának. Ha megérti a különbséget a visszatartott hő és az aerob romlás között, és olyan gyakorlati módszereket használ, mint a vödörteszt, megalapozott döntéseket hozhat a silókezeléssel kapcsolatban. Mindig figyelni kell a forró szilázsra, de a meleg nem mindig jelent rosszat. A megfelelő tudással és eszközökkel kiváló minőségű szilázs tartható fenn, amely támogatja az állatállomány egészségét és termelékenységét.

(Forrás: dairyglobal.net)