Évszázadok óta velünk élő gyümölcs, finom is – mégis alig ismerjük

Az egres (Ribes uva-crispa) egy, a ribiszkefélék családjába tartozó nyári bogyósgyümölcs, érési ideje június végétől július végéig tart, természetesen az időjárás függvényében. A legízletesebb nyári gyümölcseink közé tartozik az egres, avagy a köszméte, népies megnevezésén büszke vagy piszke. Egyedi megjelenésével és savanykás ízével felejthetetlen élményt nyújt mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek.

Mivel egy igazi, nyárközépi idénygyümölcsről van szó, jó, ha tudjuk róla, hogy csak limitált ideig kapható a boltokban, piacokon, így érdemes kihasználni a szezont és annyit enni, illetve befőzni belőle, amennyit csak tudunk. Az egres Magyarországon, habár visszaszorulóban van, hegyvidékes tájainkon vadon is előfordul, azonban leggyakrabban a háztáji kert hasznos, egyben dekoratív cserjéjeként találkozhatunk vele.

Milyen gyümölcs az egres?

Az egres egy eurázsiai elterjedésű növény (mivel a termesztés során számos helyen elvadult, nem lehet megmondani, pontosan honnan származhat), a skandináv országoktól kezdve egészen a mediterrán térségig elterjedt, de Afrikában és a Távol-Keleten is találkozhatunk vele, többnyire dombos vagy hegyvidéki területeken. Magyarországon a legtöbb egres (kiskertjeinket leszámítva) a Pilisben, a Vértesben és az Északi-Középhegységben található, de a Kisalföldön is gyakorinak mondható növényfaj. Kedveli a gyertyános-tölgyes erdőszéleket és a félárnyékot.

Magáról a növényről érdemes tudnunk, hogy egy 50-150 cm magasságú, széles termetű cserjére kell számítanunk, sűrűn benőtt, tövises vesszőkkel, gyakran szőrözött ágakkal, levelekkel, amelyeket a cserje ősszel elhullajt. Áprilisban virágzik, a bogyók pedig a nyár derekán érnek be: az érett egres gömbölyded/ovális bogyói (valójában „álbogyói”) 8-15 mm nagyságúak, sárgászöld (pl. Zöld óriás, Pallagi óriás, Szentendrei fehér), ritkábban bordó vagy lilás színűek (pl. Gyöngyösi piros), lehetnek molyhosak vagy „csupaszok” is. A gyümölcsök lédús, húsos belsejében magvak találhatók (kb. 40-50 db), ízük édes-savanykás. A vadon termő egres is ehető, ellenben a termése gyakran savanyúbb.

Ami nem közismert az egresről

Az „egres” csak a gyümölcs egyik megnevezése a sok közül: gyakran emlegetik a jellegzetes bogyókat büszke vagy brüszke, piszke és püszke, köszméte vagy pöszméte neveken is. Az egres az olyan gyümölcseinkhez hasonlóan, mint például a szőlő vagy a cseresznye, szintén az évezredes múltra visszatekintő kultúrnövényeink közé tartozik, feltehetően már a rómaiak is ismerték és kedvelték.

Az egres termesztése a középkorban is fennmaradt, nemcsak gyümölcsként, hanem gyógynövényként is hasznosították, nemesítésének kezdete az 1500-as évekre tehető – ma már több száz típust tartunk számon.

Az egresfogyasztás a „fénykorát” a 18-19. században élte, az 1700-as években Angliában az egyik legnépszerűbb gyümölcsként tartották számon, Magyarországon viszont az 1800-as évek második felében, a filoxéra pusztítása (amerikai származású, a röptetvek családjába tartozó kártevő, szőlőgyökértetűnek is nevezik) után vált elterjedtté, mint a fertőzés következtében kipusztult szőlőültetvényeket helyettesítő bogyósgyümölcs (a 20. század elején megérkezett az egres ellensége, a köszméte lisztharmat is).

Gyógyászati célokra is ajánlották

Az egres fogyasztását a modern gyógyszerek megjelenése előtt gyógyászati célokra is ajánlották: a gyümölcsök amellett, hogy kalóriatartalmuk alacsony (nyugodtan fogyaszthatjuk fogyókúra idején is), rengeteg A-, B- és C-vitamint, illetve különböző ásványianyagokat tartalmaznak (foszfor, kalcium, kálium, niacin), amelyek jótékony hatással bírnak a belső szerveink és az emésztőrendszerünk működésére (vigyázat: ha túlesszük magunkat egressel, könnyen hasmenést okozhat!).

Jótékony hatásai mellett az egres magas pektintartalmát is érdemes kiemelni, aminek köszönhetően a belőle készített lekvár jól zselésedik. Az egresből készített szörp kortyolgatását gyakran javallják azoknak, akik valamilyen gyulladásos megbetegedéssel küzdenek, a friss gyümölcsök fogyasztása pedig általánosságban ajánlható mindenkinek, aki szeretné az immunrendszerét támogatni vagy egy kis hűsítő gyümölcshúshoz jutni a kánikulában.

Hogyan termesszünk egrest a kertben?

Az egres köztudottan nem tartozik az igényes növények közé (hiszen akár vadon is megterem). Az egres ültetéséhez félárnyékos (tipikusan gyümölcsfák közé ültetik), jó vízellátottságú, savanyú kémhatású és tápanyagokban gazdag talajt (ültetés előtt javítsuk fel a talaját) érdemes keresni, ahol kb. 60 cm mély gödörbe érdemes beásni az egresbokrot (fás változat is létezik); egy kevés istállótrágyát is megköszön, a visszatemetés után pedig alaposan mrg kell öntözni.

Jó, ha tudjuk, hogy a cserje egészségének és ideális terméshozamának fenntartásához tavasszal meg kell metszeni a bokrot. A tavaszi metszés célja, hogy a belső, elöregedett, beteg vagy egymást keresztező, túl sűrűn növő ágakat eltávolítsuk, ezáltal a bokor közepét szellőssé tegyük, hogy a napfény az összes termést egyformán átjárhassa. A bokrot érdemes ősszel is megmetszeni, nyugalmi állapotban; télen jól tűri a fagyokat.

Az egres termesztése kapcsán további hasznos tudnivaló, hogy a bokor földig lehajló ágai hajlamosak a meggyökeresedésre – ez a tulajdonság kiváló lehetőséget kínál az egyszerű szaporításra. Egy szélső, kb. 40 cm-es ágat hajtsunk bele egy kb. 20 cm-es árokba, hagyjuk így a szezonban (őszre meggyökeresedik), majd egyszerűen válasszuk le az új növényt az anyanövényről, és ültessük át leendő helyére.

Szüretelés, eltarthatóság

Ha van a kertünkben egres, mindenképpen érdemes tudnunk róla, hogy nem mindegy, milyen érettségi állapotban takarítjuk be a bogyókat. Az egresszemek kimondottan hosszú ideig állnak el a bokron anélkül, hogy tönkremennének, emiatt a gyümölcsök esetében lehetőségünk van a szakaszos szüretelésre: mindig csak az érett (vagy félérett) szemeket szedjük le, a többit engedjük, hogy elérjék a kívánt érettségi szintet.

Amennyiben azonnali fogyasztásra szánjuk (akár friss gyümölcsként, akár szószhoz, süteményhez használjuk), mindenképpen érdemes megvárni a gyümölcs teljes érettségi szintjét (kb. július közepétől), ugyanis, ha korán szedjük le, a friss fogyasztáshoz túlságosan savanyú lesz. Ellenkező esetben, ha befőzésre szeretnénk használni, célszerű zöldebb állapotában (ez az egres ipari érettségi szintje), még júniusban leszednünk (egy igen hosszú érési idejű termésről van szó).

A leszüretelt egrest tisztítsuk meg alaposan, a gyümölcsökön maradt szár-, csészelevél- és tövisdarabokat mindenképpen távolítsuk el. Fontos tudnunk, hogy a teljesen érett, édes darabok nehezen szállíthatóak, eltarthatóságuk a többi bogyósgyümölcshöz vagy például az eperhez hasonlóan rossz.

A leszüretelt érett egrest, ha nem fogyasztjuk el azonnal, mindenképpen tároljuk hűtőben, ahol további 5-7 napig eltartható. Ennél tovább nem érdemes tárolni, ha pedig nem frissen vagy sütemény tetejére használjuk, jobban járunk, ha a szüretelés és tisztítás után azonnal lefagyasztjuk (fagyasztva az összes többi gyümölcshöz hasonlóan jól eltárolható).

Milyen ételekhez használjuk?

Habár az egres remekül tartósítható, érdemes a szezonjában frissen fogyasztani, hiszen minden gyümölcs akkor a legízletesebb, amikor ténylegesen eljön a természetes érési ideje. A friss egrest, amellett, hogy éretten önmagában is kedveljük, gyakran használjuk gyümölcsös süteményekhez, például pitébe, piskótához vagy gyümölcstorta tetejére, de akár gyümölcsös krémekbe, mousse-okba, zselékbe is beletehetjük (süteményhez nyugodtan használjuk már lekvár, dzsem formájában is), illik hozzá a túró, az édes tejberizs és a vaníliapuding ízvilága is.

A friss vagy a fagyasztáson átesett egres kiváló alapanyag különféle gyümölcslevesekhez (a krémes nyári gyümölcslevesek ízét kiemeli, ha behűtve fogyasztjuk őket), illetve gyümölcsszószokhoz, önmagában vagy más idénygyümölcsökkel, esetleg kompótokkal vegyítve. Az egressel készített gyümölcsszósz vagy mártás kimondottan illik a sovány fehérhúsokhoz és a halételekhez (a franciák például szinte kizárólag a makrélához fogyasztják az egresszószt, a gyümölcsöt groseille de maquereau-nak, azaz makrélához való ribizlinek nevezik), illetve a burgonyához is. Ha főtt/sült hús körítéseként tálaljuk, érdemes kipróbálni akár egy-egy nyárias étel formájában kacsa mellé vagy sertés mellé is elkészítve – kimondottan ajánlható például a szűzérmét kísérő mártásba.

Tartósítás: hogyan tegyük el télire?

Hiba lenne az egrest nem a befőzőgyümölcsök közé sorolnunk, hiszen igazán különleges ízű készítményeket rakhatunk el belőle télire. Az érett egreshez, mint alapanyaghoz kimondottan ajánlható az egreslekvár/egresdzsem, illetve a savanykás egresszörp elkészítése is.

A kompót, a szörp és a lekvárok mellett a friss gyümölcsből érdemes egy-két adagot le is fagyasztanunk, hogy a téli időszakban változatosabbá tegyük velük a táplálkozásunkat.

(Forrás: hellovidek.hu)

.