Elpusztulhat az almafa a rossz metszés miatt

A metszés az egyik legfontosabb eleme az eredményes gyümölcstermesztésnek. A metszetlen fák kusza ágakat és hajtásokat hoznak, amelyek besűrűsödnek, így a fa terméshozama csökken. Ráadásul a betegségek és a kártevők hamarabb és nagyobb károkat tudnak okozni, mint egy jól kialakított ágrendszerű gyümölcsfán. Az almafa metszése már az év első hónapjaiban elkezdhető, viszont nem mindegy, hogy melyik ágat, vesszőt, illetve hajtást hogyan alakítjuk.

Az almafák metszéséhez már január-februárban hozzá lehet látni, fontos viszont, hogy soha ne metsszünk mínusz 10 foknál hidegebb időben. Már a fa fiatal korában, a korona kialakításánál törekedni kell arra, hogy a következő években megfelelő mennyiségű és minőségű termőrészek képződhessenek a vázágakon. A korona külső részein növő fiatalabb ágrészek mindig termékenyebbek az időseknél, így a törzshöz közeledve fokozatosan egyre kisebb mértékű terméshozamra lehet számítani. A cél mindig az, hogy a korona elöregedését késleltessük, ehhez pedig koronaalakító metszésre van szükség. Erre a műveletre csak addig van szükség, amíg a fiatal almafa koronája elkészül, azaz elnyeri végleges alakját és szerkezetét. A Kiskertblogger cikkét szemléztük.

Ha az almafa sudaras, vagyis központ tengellyel rendelkezik, akkor minden metszéskor vizsgáljuk meg, hogy valóban a legerősebb, felfelé növő ág dominál-e.

Hirdetés

Ha azt látjuk, hogy közel egy hasonló vastagságú, vele szinte párhuzamosan fejlődő ág már-már verseng a központi tengellyel, fűrészeljük ki a vetélytárs ágat. Meg kell szabadulni az ipszilon elágazásoktól is, mert ezek szintén egymás ellenlábasai. Minden művelet elvégzése előtt és alatt is folyamatosan ellenőrizzük a látványt, hogy nem maradjon ki egy rész sem. Ha egy fa vegetatív hajtásai vagy túlságosan eluralkodnak, vagy éppenséggel a terméshozó részek vannak túlsúlyban, metszéssel segítsünk rajta. Soha ne távolítsunk el 30 százaléknál többet a koronából, és ne akarjuk átalakítani a már meglévő koronaformát se.

A metszés legfontosabb szabályai

• mindig távolítsunk el minden vesszőt, amely a sudárral vagy a vázágakkal verseng.
• ügyeljünk, arra hogy a termőágak ne nőjék túl a vázágakat
• távolítsuk el az összes, a korona belseje felé növő ágat
• metsszük le az oldalágakon a túl sűrűn álló hajtásokat
• vágjuk le a vízhajtásokat
• az idősebb ágakat mindig tövig vágjuk le, ezzel helyet adva az új hajtásoknak
• a metszési felület enyhén ferde legyen, ha pedig kifejlett ágat metszünk vissza, akkor soha nem szabad csonkot hagyni
• a lehető leghamarabb távolítsuk el az elhalt, illetve beteg ágakat vagy gallyakat
• először mindig az egymást keresztező, befelé növő ágakat metsszük ki tőből, a törött vagy sérült ágakat pedig minden esetben távolítsuk el

A vesszők metszése

Az alma vesszőinek csúcsi részén vegyesrügy helyezkedik el, a hajtásrügyek pedig oldalt vannak. A kettőt úgy lehet egymástól megkülönböztetni, hogy a vegyesrügy sokkal dundibb, mint a soványka hajtórügy, amely a vesszők oldalán található. A vessző oldalán lévő hajtásrügyekből fejlődnek ki az év folyamán a termőrészek. Ezek csak akkor tudnak kihajtani, ha a vessző felső részét nem vágjuk le a hajtórügyekkel együtt. Ugyanakkor ha a vessző végét megrágta a vad, vagy betegség jeleit látjuk rajta, akkor érdemes a beteg részig visszavágni azt.