Cáfolják a metánkibocsátást – éppen, hogy segítenek a klímaváltozás enyhítésében a szarvasmarhák

Bizonyos elméletek szerint a szarvasmarhák szennyezik a légkört, mert emésztési folyamataik révén metánt bocsátanak ki. Azonban egy új megközelítés ezt az elméletet igyekszik megcáfolni, ugyanis a szarvasmarhák éppen, hogy segítenek a légköri szén-dioxid csökkentésében és a klímaváltozás enyhítésében.

A talaj szénforgalma a növények levegőből történő szén-dioxid-felvételével kezdődik. A felvett szénmennyiségből a növények gyökereket, hajtásokat és leveleket növesztenek, majd a talajmikróbák segítségével a szenet a gyökereken és a bomló maradványokon keresztül juttatják a talajba. Ennek a szénnek a föld alatt történő stabil tárolása építi fel a talaj szerves anyagát, amely egyúttal csökkenti a légkör szén-dioxid-szintjét – ez a folyamat a szénmegkötés.

Nő a szén mennyisége a legelők talajában

A termőterületeken és a legelőkön a szén körforgása változó hatékonysággal megy végbe, azonban a mérsékelt szintű legeltetés általában növeli a szén mennyiségét a legelők talajában – olvasható a magyarmezogazdasag.hu cikkében.

Rebecca Phillips, a North Dakota Egyetem gyepökológusa szerint a kulcs a növények gyökéraktivitásában rejlik. Az állatok legelésének hatására fiziológiai válaszként, a gyökerek a talaj mélyebb rétegeibe hatolnak le.

A Global Change Biology folyóiratban publikált tanulmány eredményei szerint a legeltetett gyepekről betakarított növényi gyökerek átlagos tömege hektáronként meghaladta a 2400 fontot, míg a legeletlen gyepeken a növényi gyökerek átlagos tömege hektáronként 740 font volt.

Háromszor több a gyökérbiomassza a legeltetett gyepeken

„Immáron bizonyossá vált, hogy a legeltetett gyepeken körülbelül háromszor több a gyökérbiomassza, mint a hasonló legeltetés nélküli legelőkön” – tette hozzá a kutató.

A fogyasztói szokások egyre inkább a növényi alapú élelmiszerek felé tolódnak el, a gazdaság által vezérelt földhasználat pedig a talajból a légkörbe történő újabb szén-dioxid kibocsátását eredményezheti, amely hozzájárulna a globális felmelegedéshez.

A folyamatos földhasználati változások fokozódhatnak, mivel a mezőgazdasági termelők arra kényszerülnek, hogy a gyepeket termőföldekké alakítsák át annak érdekében, hogy pótolják a marhahús értékesítéséből kieső jövedelmet.

Ezek a változások főleg az Egyesült Államok és Kanada területén jelentősek. Az átalakítások általában vegyszerrel és talajművelő eljárásokkal történnek, ennek hatására csökken a biológiai sokféleség.

Eltörpül a metán mennyisége

A gyepeket továbbra is termőfölddé alakítják Nyugat-Kanadában és a világ számos más régiójában. Ez az átalakulás a talaj széntartalmának 30-50%-os csökkenését eredményezi, amely szén-dioxidként szabadul fel a légkörbe. A talaj szén-dioxidjának helyreállítása szakértők szerint évekbe telik.

Rebecca Phillips becslése szerint az amerikai Nagy Síkságon (Great Plains) ma élő 40 millió szarvasmarha entrális metán kibocsátása évi 13 font metán formában tárolt szén hektáronként. Ez a mennyiség eltörpül a mások által mért, gyeptalajokban tárolt összes szén mértékéhez képest – ami visszakerülne a légkörbe, ha a legelő növényi fehérje előállításához szükséges termőfölddé alakulna