Bőgés után barcogástól hangosak az erdők – egy nap alatt akár 30-40 nősténnyel is elbír a bika

A bikák a párzási időszakra növesztik vissza agancsukat, amellyel versengenek a nőstényekért, és egy-egy bika akár 30-40 nősténnyel is párosodhat egy nap alatt. A szarvasbőgést nem véletlenül nevezik az erdő „orgonájának”, hiszen a hanghatások révén az erdő életre kel. Ez az időszak a legalkalmasabb arra, hogy megfigyeljük a gímszarvasokat, amelyek Magyarország legnagyobb vadjai közé tartoznak.

A szóvivő elmagyarázta, hogy a bőgés a gímszarvasok párzási éneke, amelynek célja egyrészt a vetélytársak elriasztása, másrészt a nőstények összeterelése és „háremük” egyben tartása. Az ország különböző részein eltérő időpontban kezdődik a szarvasbőgés: a déli régiókban, mint például Gemenc, már augusztus végén, míg a Pilisben csak szeptember közepén indul be. A bikák leginkább naplementekor és hajnalban aktívak, de a párzási időszak csúcsán akár éjszaka is hallhatók.

A gímszarvasok után október-novemberben a dámszarvasok párzási időszaka, a barcogás következik. Fontos, hogy a bőgés idején ne zavarjuk meg a bikákat, hiszen ilyenkor biztosítják a szaporulatot. Manapság több szervezett túra is lehetőséget kínál a szarvasbőgés meghallgatására.

Mészáros Péter szerint a bikák kiváló hallással rendelkeznek, így könnyen eldöntik, hogy érdemes-e harcolniuk egy vetélytárssal. Bár nem mindig kerül sor összecsapásra, ha mégis, agancsaikat használják fegyverként, ami nem veszélytelen. Különösen veszélyesek lehetnek azok a bikák, amelyek hibás aganccsal rendelkeznek, mivel súlyos sérüléseket okozhatnak a másik félnek.

Magyarországon a gímszarvasnak nincs természetes ellensége, mivel a medve és a farkas az évszázadok során eltűnt hazánkból. Ezért a szarvasok túlszaporodásának megakadályozása az emberi beavatkozástól függ. A vadgazdálkodás adatai szerint az elmúlt években a gímszarvas-állomány folyamatosan nőtt, és a vadászat során elejtett példányok száma is emelkedett.

Az ősz beköszöntével a vadbalesetek száma is megnő, mivel a vadak párzási időszakában gyakrabban lépnek az utakra. A vadveszélyre figyelmeztető táblák ott találhatók, ahol rendszeresen előfordulnak nagyvadak, mint például őzek, szarvasok vagy vaddisznók. A vadgazdálkodási törvény módosítása értelmében a vaddal történő ütközésért az autóvezetők a felelősek, kivéve, ha a vadásztársaságok vagy az útkezelők hibáztak.

Mészáros Péter azt tanácsolja, hogy az erdős területeken mindig fokozott figyelemmel vezessünk, különösen ősszel, amikor a gímszarvasok párzási időszaka van. Ha az erdő közelébe érünk, érdemes lassítani, használni a reflektort, és figyelni az út mindkét oldalát, mivel bármikor előfordulhat, hogy egy vadállat hirtelen az útra téved.

(Forrás: hellovidek.hu)