Az üszők társasági beilleszkedésének biztonságossá és stresszmentessé tétele

A kifejlett tehenek rutinszerű áthaladása a fejőtérben általában eseménytelen, de a borjú üszők első fejési élménye másként alakulhat.

„Az üszők betanítása arra, hogy már azelőtt megismerkedjenek az istállóval, mielőtt odaérnek, nemcsak biztonsági és állatjóléti szempontból fontos, hanem a tejtermelés szempontjából is nagy jelentőséggel bír” – mondja Amber Adams-Progar, a Washington Állami Egyetem docense, tejgazdálkodási szakember.

„A tehenet vagy az első laktációban lévő üszőt érő bármilyen stressz végső soron befolyásolja a tejleadást. Ha lehet, ezt szeretnénk elkerülni”.

A kortizol, a stresszel kapcsolatos hormon az agyban kezdődő élettani folyamatokra hat. Az emberekhez hasonlóan, amikor a kortizol koncentrációja megemelkedik, egyfajta visszacsatolást mutat. Ez az oxitocin szintjének csökkenését okozza, csökkentve a tejleeresztést. A stresszes nőstények nem képesek azonnal ellazulni, és hosszabb ideig magasabb kortizolszintet hordoznak a szervezetükben.

Edzési lehetőségek

Adams-Progar számos képzési lehetőséget vázol fel a kezdeti tapasztalat előtt.

Elsőként elmondja, hogy a Dr. Don Höglund állatorvos, állatviselkedés-szakértő és tréner által használt módszer hordozható kapukat és kerítéseket alkalmaz nyitott karámban. Ez a stratégia –akár száraz, akár szabad tartású istállóban – hozzászoktatja az üszőket ahhoz, hogy egy sorban haladjanak a szűken elhelyezett panelek között.

A cél az, hogy megszokják a szokásos rutinjuk során tapasztaltaktól eltérő környezetet, és segítsen nekik megérteni, hogy sikeresen és biztonságosan mozoghatnak ezekben az új helyzetekben.

Minél közelebb hozzuk őket a tényleges fejési folyamathoz, annál jobban járunk.

Másodszor, egy jól alkalmazható taktika az, hogy próbaképpen végig járatjuk őket a fejőszalonon. Az anyatejet meg lehet tisztítani, és a fejőberendezéseket be lehet illeszteni, hogy szimuláljuk a valós körülményeket.

Egy harmadik lehetőség, hogy az üszőket érett tehenekkel keverjük, mivel természetüknél fogva társas lények, akik inkább csoportban mozognak. Adams-Progar elmagyarázza, hogy ez a megközelítés működhet, de figyelmeztet arra, hogy a csorda társadalmi hierarchiából áll, domináns és alárendelt állatokkal.

Az üszők keveredésével a dominánsabb nőstények agresszívvá válhatnak velük szemben.

„Nem akarjuk lábon lőni magunkat” – mondta. „Az érett tehenek megmutathatják nekik, hogy hol kell be- és kilépniük, de ügyelnünk kell arra, hogy ne zaklassák és bántalmazzák őket. Nem akarjuk, hogy a fejést valami rossz dologgal hozzák összefüggésbe.”

Genetikai és infrastrukturális különbségek

A genetikai háttér és a fajták közötti különbségek is játszhatnak egy kis szerepet a képzés eredményességében. Mivel az olyan fajták, mint például a jersey, közismerten kissé kíváncsibbak a viselkedésükben, mint a holsteinek. Lehetséges, hogy gyorsabban alkalmazkodnak, amikor új környezettel szembesülnek.

Egyes genetikai vonalakról az is ismert, hogy könnyebben elfogadják a nem rutinszerű emberi bánásmódot, mint mások, de még az ilyen vonalak azonosítását célzó kiterjedt kutatások ellenére sem bolondbiztos ezt a tulajdonságot biztosan megjósolni.

Az egész életen át tartó folyamat alkalmazása

Adams-Progar a képzést egész életen át tartó folyamatként írja le, nem pedig egy tanfolyamként, amelyet 2 héttel a szükséghelyzet bekövetkezése előtt kell elvégezni.

A Washington állambeli laboratóriumában végzett kutatása a könnyebb kezelhetőség szintjeit vizsgálta videokamerák segítségével. Az élet három szakaszát figyelték meg két iskolai tejgazdaságban: egy diák által irányított szövetkezetben és egy hagyományos tejközpontban.

A diákok által fiatal koruktól kezdve kezelt állatok egyre nehezebbé váltak, ahogyan idősebbek lettek. Arra a következtetésre jutottak, hogy mivel ezek a szarvasmarhák kiterjedtebb interakcióban voltak a diákokkal, gyakran beleértve a simogatást és a szükséges ellátáshoz nem kapcsolódó érintkezést, amikor a normál zónákat vizsgálták, a kezelők nem tudták őket kis csoportokban mozgatni.

Elismeri, hogy sok tejüzem nem alkalmaz tréningmódszereket az első laktációs üszőknél különböző okokból, többek között időhiány, gazdasági kérdések, munkaerőhiány és a feladatok látszólag egyre bővülő birodalma miatt.

A legtöbb gazdaság nem vesz részt ebben, de sürgeti a termelőket, hogy komolyan fontolják meg a gyakorlatot.

Adams-Progar azt javasolja a gazdáknak, hogy próbáljanak meg valamilyen szintű képzést beépíteni a működésükbe, de legalábbis megerősíteni, hogy szükség van olyan eszközökre, amelyek a lehető legstresszmentesebbé teszik az élményt. A kapukat megfelelően kell elhelyezni, a zsúpfedelet karban kell tartani, és szabadon lengőnek kell lenniük. Az infrastruktúrát pedig tisztán, biztonságos járófelületekkel kell kialakítani a csúszás és a leesés elkerülése érdekében.

(Forrás: dairyglobal.net)