Az őzbakvadászat idején különösen érdemes megismerni az őzek szezonális viselkedését

Április 15. napján megkezdődött az őzbak vadászati idénye, amely egészen szeptember 30-ig tart. A bakok a tél végére, tavasz kezdetekor készülnek el az agancsokkal, válnak agresszívvá, és védelmezik territóriumaikat. Nagyvadfajaink közül az őzbakokra jellemző a területfoglalás, ezek március-áprilisban foglalják el területüket és szigorúan védelmezik azt. A territórium a sikeres szaporodást szolgálja és az üzekedést követően megszűnik annak védelme.

A Magyar Mezőgazdaság cikke írt részleteket a témában, ezt az anyagot szemléztük. Eszerint a terület nagysága függ az élőhely minőségétől (pl. táplálék, takarás és víz), az őzek egyedsűrűségétől, de a háborgatás is befolyásolhatja méretét.

Mezőgazdasági környezetben az őzbakok territóriuma 50-60 hektár nagyságú, ez a terület erdei élőhelyen általában kisebb. Az egykori SZIE Vadvilág Megőrzési Intézet, ma MATE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék szakemberei által végzett rádiótelemetriás vizsgálatok igazolták, hogy noha az őzek éves mozgáskörzete sokkal nagyobb a nyári territóriumnál, a territórium minden időszakban része a mozgáskörzetnek. Ez az úgynevezett „helyhez kötött dominancia” lehet annak oka, hogy az őzbakok egyszer megszerzett territóriumukat évről-évre meg tudják őrizni - írták.

A territoriális viselkedés az üzekedés végéig jellemző és nagyjából augusztus közepétől a bakok kisebb-nagyobb csoportokhoz csatlakoznak. Az őzek viselkedési és élettani szempontból is számos érdekességet mutatnak, mint a magzati nyugalmi állapot, a territorialitás, valamint az agancsok téli növekedése. A bakok a tél végére tavasz kezdetekor készülnek el az agancsokkal, válnak agresszívvá, és védelmezik territóriumaikat.

Az őzbak számára fontos, hogy territóriuma milyen feltételeket kínál a suták számára. Mivel a suták nem territoriális viselkedésűek, ezért nagyobb területeken élnek, illetve többen élhetnek jobb territóriumokban. A territóriumot foglaló bakok között előfordul, hogy területükön megtűrnek egy-egy fiatal gyengébb egyedet, mivel nem látnak bennük konkurenciát. Ezek az 1-2 éves bakok 3. életévüket betöltve kezdhetnek el részt venni a szaporodásban, addig az üzekedés ideje alatt a statisztaszerep marad nekik. A jól fejlett, erős egyéveseket azonban az idősebb bakok folyamatosan elűzik territóriumaikból.

A bak nem mindig tudja elfoglalni korábbi territóriumát. Ez jellemzően az előhely nagymértékű megváltozása miatt történhet, vagy a bak kondíciója leromlik, betegség, paraziták, esetleg baleset/sérülés miatt - írta a cikk.

A területek megjelölésének módjai

A bakok a területüket folyamatosan jelölik, ami a homlok, a csánk és az ujjak közötti mirigyek által termelt feromonváladékkal történik (szaganyagokkal való jelölés).

Szintén fontos jelölő szerepe van a bakok kaparásainak és bokrok vagy csemeték agancsukkal való verésének (vizuális jelölés). A váladék egyfajta egyedi azonosítóval bír, amivel jelzi fajtársainak a jelenlétét. A mezőgazdasági területeken, a nagytáblás környezetben a határok kijelölésében fontos szerepe van a vonalas tényezőknek (fasorok, szegélyek, sövények, utak stb.).

Miután a bak beáll a helyére (territóriumába), nem szívesen hagyja el azt. A bakok valószínűleg igyekeznek a suták környékén maradni, és a bakok a sutát a revírben néhány napig követik.

A suta egy darabig “kéreti” magát, 10-20 méteres köröket ír le, amit a bak mögötte haladva lekövet. A vadásznyelv ezt a növényzetbe taposott kört nevezi ördög- vagy boszorkánygyűrűnek.

Mikor a suta „megadja” magát az őt kitartóan követő felajzott baknak, megáll, hogy az beboríthassa. A borítás néhány másodpercig tart. Az üzekedés alatt egy bak átlagosan 4-5 sutát borít be, de ez a suták folyatásától is függ.

Változások a viselkedésben

Ez persze lehet máshogy is, a nagy mintaszámú vizsgálatok ugyanis azt jelzik, hogy a suták 10-20 százaléka az üzekedés előtt elhagyja addigi otthonterületét és más bak territóriumába költözik. Valószínű, hogy az üzekedéskor azzal a bakkal is párosodik, és így a territóriumfoglalás „értelme” is megkérdőjeleződhet. Nem szabad azonban elfeledni, hogy mint minden tulajdonság, a viselkedés is folyamatosan evolválódik. Valószínű, hogy az őzek evolúciója során a territorialitás egy fontos viselkedés volt, ami az elmúlt tízezer évben elvesztette a súlyát.

A cikk szerint az őzbakok április 15-ével kezdődő vadászata számos vadgazdálkodási kérdést is felvet. Sokan az idény elején terítékre hozzák a nagyobb agancsú, jó képességű bakokat, amelyek nem tudnak részt venni az üzekedésben, így ígéretes, az őzállomány minőségét javítható génjeik tovább örökítésére nincs lehetőségük - zárult az írás.