Az idei év vastag és vészjósló kérdőjelet rakott a magyarországi kukoricatermesztés mögé

Az idei, 2024-es év ismételten nem a kukoricatermesztők éve lesz Magyarországon. Bár lesznek kivételes területek az országban, elsősorban a Dunántúlon, ahol a termés nagyon jónak ígérkezik, de összeségében sok lesz a csalódott vagy éppen elkeseredett gazda. De mi vezetett idáig, amikor is az előrejelzések szerint a termés akár 15-20%-kal is elmaradhat az átlagostól? Ez a visszaesés a hazai kukoricatermelést a közelmúlt legsúlyosabb, a 2022-es aszály idején elért szintjének közelébe süllyesztheti. Igaz, a belföldi igényeket várhatóan még így is kielégíti a termés, de az exportlehetőségek korlátozottabbak lehetnek.

Nos, a meleg tél vége és a kora tavaszi időjárás miatt a talajhőmérséklet idén szokatlanul korán elérte a 10 fokot, lehetővé téve a kukorica korai vetését. Azonban az Alföld és a Dunántúl keleti részein a talaj felszíne április közepéig rendkívül száraz maradt, így a vetés gyakran poros, száraz talajba történt. Április közepén ugyan esett némi eső, de az Alföldön csak a hónap harmadik dekádjában hullott jelentősebb csapadék, ami elegendő nedvességet biztosított a korai fejlődéshez. Májusban az időjárás ismét szárazra fordult, és a talaj felső rétege kiszáradt, míg júniusban és júliusban elszórtan fordult elő csapadék, ami nem tudta teljes mértékben pótolni a talaj nedvességtartalmát.

A virágzás és szemképződés idején az aszály súlyosbodott, különösen az ország középső részén, ahol a hőség és a szárazság kombinációja komoly károkat okozott az állományokban. Augusztus első felében az aszály továbbra sem enyhült, és megindult a kényszerérés, a növények elszáradása. Bár a hónap közepén néhány helyen esett az eső, ez már nem sokat javított a terméskilátásokon. A tenyészidőszakban lehullott csapadék mennyisége jelentősen elmaradt az optimálistól, a kukorica állományok csak a szükséges csapadék felét-kétharmadát kapták meg.

Az áprilisi meleg időt április közepén tartós lehűlés követte, ami hátráltatta a növények fejlődését, majd májusban ismét meleg idő köszöntött be, ami kedvezett a növekedésnek. Június elején az időjárás továbbra is meleg, de nem túl forró maradt, ami ideális volt a kukorica fejlődéséhez. Júliusban azonban a hőhullámok már tartósak és erősek voltak, és a hőség sok helyen elérte, sőt meghaladta a 40 Celsius fokot, ami rövidítette a napraforgó virágzását, és a hónap további részében is forróság uralkodott, ami még inkább súlyosbította a helyzetet. Augusztus közepén ismét visszatért a kánikula, és a hőösszeg országszerte kissé meghaladta az optimális értéket.

Mindez azt eredményezte, hogy Magyarország területének mintegy 60%-án súlyos vagy nagyfokú aszály tapasztalható. A fél méternél mélyebb talajréteg azonban országszerte kritikusan száraz. Az Alföldön és a Dunántúl délkeleti részén nagy területen a 30%-t sem éri el a felső egy méteres talajréteg nedvességtartalma. És mivel rövid távon jelentős csapadékra egyáltalán nincs esély, a talajok tovább száradnak, az aszály területi kiterjedése és mértéke pedig nőni fog. Lassan - vagy nem is olyan lassan - el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon Magyarország egész területe alkalmas-e a kukoricatermesztésre.