Az egyetlen hely, ahol nem történt igazi kárpótlás: Solymár és Pilisszentiván

A solymári és a környékbeli földeket bevonva, 1958 és 1960 között termelőszövetkezeteket hoztak létre, amelyeket aztán sorra egyesítettek. Így jött létre – budapesti területeket is érintve – a Rozmaring Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Kilenc település volt érintett: Pilisvörösvár, Piliscsaba, Pilisszentiván, Pilisborosjenő, Solymár, Csobánka, Üröm, Nagykovácsi és a fővároshoz tartozó Pesthidegkút.

Aztán jött a rendszerváltás, majd az azt követő kárpótlás és a hozzá kapcsolt földalapú licitálás, amelynek során kárpótlási jegyekért lehetett földet szerezni. Mindenkinek, aki az adott téesz érintett területein élt. Vagyis nemcsak a főváros melletti hat településen élők voltak érintettek, hanem az összes budapesti kárpótlásra vágyó is licitálhatott. Akkor viszont biztos, hogy nem maradt volna sok minden a helyi lakosok számára.

Harminc évig húzódott az ügy

A jóvátételre várók ügye harminc évig húzódott, mígnem 2021 végén a parlament elfogadott egy csak az eset kezelését és lezárását lehetővé tevő törvényt. Tavaly tavasz óta napjainkig követte a Szabad Föld a kompenzációs eljárás alakulását.

Nem először foglalkozik a lap az elmaradt solymári kárpótlás ügyével. 2015 decemberében is jártak ott, az akkor szintén a földárverésekkel kapcsolatosan tartott lakossági fórumról számoltak be.
Az ügy nagyon bonyolult, a jogi csűrcsavarok és a helyi érdekek védelme, érvényesítése évtizedekig tartó pereskedéssel járt.

A Rozmaringból gyorsan kivált – és vitte a földalapot is magával – Pilisvörösvár, Piliscsaba, Üröm, Pilisborosjenő. Solymárnak azonban már nem sikerült, hiába alakították meg e célra a Solymár Szövetkezetet. Ekkor indultak el aztán a perek – ezekbe később a Solymári Érdekegyeztető Fórum is bekapcsolódott –, amelyek a Legfelsőbb Bíróság döntésével zárultak le. A solymáriak vesztettek, ez már 2006-ban történt. Így maradt el a kárpótlás Solymáron.

– Az igazukat kereső helyi lakók – és a szintén e sorsra jutó szomszédos pilisszentivániak – viszont nem adták fel, folyamatosan keresték az igazukat. Igazi svábok, összefogtak az érdekükért. Szerették volna legalább a maradék földet megkapni, és nem mellesleg valódi kárpótlást elérni. Maradék földről van szó, mert eredetileg még 266 hektárnyi földet szántak e célra, de az évtizedek alatt ez mára jócskán lecsökkent. Majd a fele föld természetvédelmi terület lett, egy nagy részre bányajogot jegyeztek már be, és a vasútfejlesztés is elvitt belőle.

A földeket 2021. január elsején az állam vette tulajdonba

Aztán jött még sok-sok bírósági ügy, de végül egy 2020-ban hozott törvény alapján a földeket 2021. január elsején az állam vette tulajdonba. Ez már védelmet jelentett, és 2021 végén az érdekegyeztetések, a helyi és országgyűlési képviselők és nem utolsósorban az agrárminisztérium közreműködésével készült egy törvény, amely a solymári és pilisszentiváni lakosok számára kompenzációt tett lehetővé – foglalta össze a történet újabb részleteit az ország legnépesebb nagyközségét irányító dr. Szente Kálmán polgármester.

Pénzt vagy földterületet kaphatnak

A vonatkozó törvény lényege, hogy az igazoltan jogosult kárpótoltak pénzt vagy földterületet kérhetnek a kárpótlási jegyük fejében. Ezer forint névértékű jegyet 50 ezer forinttal számolnak be. A földalapú kompenzációnál pedig ezer forint névérték ér 1 aranykoronát (AK).

Ahogy az várható volt, megbolydult a két település. A különféle jelentkezési határidők lejárta, illetve a hatóságok ellenjegyzése, igazolása után kiderült, hogy a több mint 300 igényből befogadott 275 határozatban összesen 21 ezer aranykoronányi kompenzációs érték érkezett be. Ebből 161 határozatot (14,5 ezer aranykorona értékben) pénzbeni kompenzációra adtak be. A jogosnak megállapított igények utáni kifizetések 2022-ben megtörténtek.

A földalapú igények azonban meghaladták a lehetőséget. A 114 kérelmező nagyjából 6500 aranykoronányi területre jelentkezett, de csak nem egészen 2500 AK a rendelkezésre álló, a törvény szerint kiadható kárpótlási földterület. A törvény úgy szól, hogy ha a felkínált föld a kompenzá­ciót igénylőnek nem felel meg, akkor pénzben kell az illetőt kifizetni. A területekkel kapcsolatosan a Nemzeti Földügyi Központ járt és jár el.

Eleget téve a földhasznosítási kötelezettségnek

Törvény írja elő, hogy 15 AK-nál kisebb földrészlet nem adható ki. Földbeli kárpótlást azok kérhettek, akik önmagukban vagy mással társulva rendelkeznek legalább 15 AK-val. Ebben az esetben a társult felek osztatlan közös tulajdonban juthatnak földhöz. A földet nem lehet 5 évig eladni, és „földhasznosítási kötelezettséget” ír elő a szabály. Sokáig kérdés volt, hogy ez azt jelenti, bérbe adni sem szabad a megkapott területet, és azt a tulajdonosnak kell-e művelnie. A válasz azonban egyértelmű lett, mert a föld igénylése esetén nyilatkozni kellett arról, hogy a földtulajdont szerző eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének, maga használja a földet, és nem engedi át a föld használatát másnak.

A jogszabály arról is rendelkezik, hogy ha Solymáron és Pilisszentivánon nincs elegendő kiadható földterület, akkor azt a szomszédos településeken lévő állami területekből ki lehet elégíteni.

A földterület-juttatással történő kompenzáció során elsősorban Solymár, illetve Pilisszentiván közigaz­gatási területéhez tartozó föld használható fel. Ha itt a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek nem bizto­sítanak fedezetet az összesített igénynek, Budapest kivételével a szomszédos településeken fekvő és a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek is felhasz­nálhatóak.

A távolabbi táblák művelése nagy többletköltséggel jár

A távolabbra, akár több tíz kilométerre lévő táblák művelése viszont elég nagy többletköltséggel jár – vetette fel még tavaly tavasz végén Marlok Béla, az érdekegyeztető fórum elnöke és Farkas Bernát. A két solymári férfi is érintett a kárpótlási/kompenzációs ügyben, ahogy sok helybélié, az ő családjuk is érintett volt. Annak idején Solymárról nagyon sok családot telepítettek ki Németországba.

– Nemcsak a földjeiket vették el, hanem a házaikat és más vagyontárgyaikat is – emlékezik Farkas Bernát, akinek a családjától annak idején több ingatlant is elvettek. Lett belőlük kultúrház, mozi, de sok szántótól és erdőtől is „megváltak” akkoriban. Az értékesebb épületeket a Munkáspárt nevében „vették állami használatba”, a kitelepítettek házaiba pedig idegeneket költöztettek. Néhány napnyi vagy néhány órányi időt adtak a kiköltözésre.

– A rokonság akkoriban középparasztnak számított, volt talán 20 holdjuk, de a lovat és a munkaeszközöket is be kellett vinni a közösbe. A kocsmát meg államosították, persze volt ezért valamennyi megváltás, de nem az igazi értéken. Pilisszentivánon nem volt kitelepítés, viszont annál több házat vettek el, apám kicsi házába például a párttitkár költözött be – emlékezik vissza Marlok Béla felmenői történetére. A jócskán megüresedett Solymárra mezőkövesdi zselléreket költöztettek.

Az egykor négyezres Solymár mára 11-12 ezer lelket számlál

A jelen történései, ha nem is ilyen drámaiak, de nagyon érdekesek. Nemcsak a kompenzáció miatt, hanem azért is, mert Solymár, ahol 1970-ben még négyezren éltek, mára 11-12 ezer lelket számlál. Nagyon sokan költöztek ki a fővárosból, s mindez azt is jelenti, hogy nagy igény van iskolára, óvodára, bölcsődére. Érdekesség, hogy sokan megtartották fővárosi lakásukat is, és persze több ezren járnak be dolgozni Budapestre.

Jellemző, hogy a településen 800 iskolaköteles gyerek él, de csak 500-an járnak a helyi oktatási intézményekbe. Azaz a többieket a szülők budapesti iskolákba járatják.
Solymáron a korábbi évtizedekben szinte felparcelláztak minden területet, a telkek, házak, utcák mellett nincs hely közösségi terek, játszóparkok, netán új óvoda kialakítására. Emiatt felmerült, hogy a mostani, állami területekből néhány kisebb, a lakóövezetbe ékelődött területre az önkormányzat is igényt tarthatna. Például ott, ahol évtizedek óta a nagyközség tart rendet, kaszál, gyepet nyír.

Visszatérve napjainkra a kompenzációs törvény úgy rendelkezik, hogy az ügyet 2022. december 31-ig kell lezárni. A munka egy részével ­végeztek is a hatóságok, a maradékkal még nem tel­jesen.

A pénzbeni kompenzáció rendben lezajlott, de csak az

– A legfrissebb ismereteim szerint a pénzbeni kompenzáció rendre lezajlott. Mintaértékű volt az ügyintézés, az igények egyeztetése, befogadása, a határozathozataltól kezdve a pénzek kifizetéséig. Példaértékű volt minden hivatali ügyintézés – tájékoztatta a Szabad Földet Farkas Bernát.
Arról viszont nem tudni, hogy valaki is megkapta volna a földjét, illetve kapott volna hivatalos értesítést, hogy hol, mely területen jár neki a kompenzációs föld.

Arra a kérdésre, hogy lesz-e elegendő föld, illetve hol jelölhet ki a szomszédos településeken területeket az állam, az utóbbi években az ügyben sok egyeztető, elemző munkát végző Farkas Bernát azt válaszolta, hogy nem tudni pontosan. Mindenesetre még tavaly a Nemzeti Földügyi Központtól jegyzéket kért arról, hogy a szomszédos településeken mely területek jöhetnek szóba. Ezekről elemzést végzett, ebből kiderül, hogy ha a nem csak a közvetlen szomszédságban lévő települések is szóba jöhetnek, akkor bőven rendelkezésre áll az igényelt 6500 AK-nyi föld. Bíznak benne, hogy az elemzések és a helyismeret hasznára vált az ügyben eljáró hivataloknak.

– Most már csak a hivatalos értesítésekre várunk. A központ által megbízott geodéták tavaly már a helyszíneket is felmérték, elméletileg kialakították az egyes igényeknek megfelelő földterületeket – fogalmazott Farkas Bernát, aki szerint a helyi potenciális területek nagysága is növekedett.

Kiderült ugyanis, hogy a tavaly odaítélt számos korábbi bányajog indokolatlan, sőt egyes természetvédelmi területek is bevonhatóak. Erről Ritter Imre, a magyarországi német kisebbség parlamenti képviselője tavaly év végén a parlamentben szólalt fel a solymáriak érdekében. Nagy István agrárminiszter válaszában pozitívan reagált, és megígérte, hogy intézkedni fog.