Az aminosavakkal szabadítható fel az állatállomány teljes potenciálja

A mezőgazdaságnak mint ágazatnak még soha nem kellett ennyi kiszámíthatatlan akadályt leküzdenie. Igen fontos – és fontos eredményekkel kecsegtető - megvizsgálni, hogy a megfelelő aminosavakkal kombinált alacsony fehérjetartalmú takarmányozás hogyan csökkentheti a költségeket és a kibocsátást anélkül, hogy az állatok egészségét és teljesítményét veszélyeztetné.

A fosszilis tüzelőanyag-alapú nyersanyagok és mezőgazdasági termékek globális elérhetősége káoszban van a folyamatos ukrán-orosz konfliktus és az utóbbi elleni szankciók következtében. Ez a globális infláció mellett a takarmányok árának exponenciális növekedését okozza.

Jelenleg a világ szántóterületének több mint 30%-át használják az állati takarmány előállítására, de ennél költséghatékonyabb, fenntarthatóbb és egészségesebb módszerek is rendelkezésre állnak. A közvetlen emberi táplálkozásra és az állati fehérje előállítására szánt növények termesztése közötti verseny ismét a figyelem középpontjába kerül. Különösen, ha figyelembe vesszük a búza hiánya miatt Afrikában fenyegető éhínséget. Ezért fontos, hogy az állattenyésztési ipar minden lehetőséget kimerítsen a nyersanyag-hatékonyság optimalizálására.

Az aminosav-kiegészítés hatása

A kiegyensúlyozott táplálkozás részeként az állatoknak az egészséges fejlődéshez fehérjére van szükségük. Ez pedig aminosavakból áll. Néhány aminosavat, az úgynevezett esszenciális aminosavakat azonban az állat nem képes előállítani, ezért azokat a takarmányon keresztül kell felvenni. Sok növényi alapú takarmány-alapanyag, például búza, kukorica, szójabab és borsó azonban nem tartalmazza az összes vagy nem elegendő mennyiségben ezeket az esszenciális aminosavakat.

A MetAMINO használatával biztosítható a kéntartalmú aminosavak, különösen az esszenciális metionin megfelelő ellátottsága. Nagy előnyökkel jár, mivel jelentősen javul az állatok teljesítménye baromfi (brojler és tojó), sertés, hal és garnélarák esetében, valamint a takarmányhasznosítás optimalizálása révén csökkennek a termelési költségek. A takarmány-adalékanyag kompenzálhatja a metioninhiányt, és a nitrogén-kiválasztás csökkenése révén segíthet a fenntarthatósági problémák kezelésében. Ami fontos szempont, mivel az ágazatnak csökkentenie kell a széndioxid-lábnyomát.

Hogyan segít a nyersfehérje csökkentése?

A fehérjeszint csökkentése és a takarmányok pontos aminosavakkal való kiegészítése tudományosan bizonyítottan csökkenti a nyersfehérje mennyiségét anélkül, hogy az állatok teljesítménye negatívan sérülne. Ha azonban ezt a megközelítést fontolóra vesszük, fontos megjegyezni, hogy a takarmányban legalacsonyabb szinten lévő esszenciális aminosav korlátozza a takarmány általános hasznosulását.

Ezt az elvet Justus von Liebig (1803-1873) német kémikus mutatta be „hordó” modelljével. A baromfitakarmányra alkalmazva a különböző hosszúságú hordók a takarmány aminosavtartalmát mutatják. A legrövidebb pálca a limitáló aminosavakat jelképezi, amelyek megakadályozzák, hogy a hordó az adott szint fölött megteljen, ez a haszonállat növekedési potenciálját jelenti.

A hordók kapacitásának növelésére két lehetőség van:

- Az összes hordószár meghosszabbítása (nem szelektíven) vagy

- A legrövidebb donga meghosszabbítása (szelektíven).

A szelektív megközelítés előnyösebb, mivel kevesebb anyagot igényel.

Ha a limitáló aminosav kimerül, az állat nem tudja tovább használni a bőséges aminosavakat fehérjeszintézisre, ezért a felesleget metabolizálnia és kiválasztania kell. Azzal, hogy több nyersfehérjét adnak a takarmányhoz, a gazdák akaratlanul is károsítják a környezetet, az állatokat és saját magukat. A fel nem használt takarmányfehérje ugyanis szántóföldet, műtrágyát és energiaforrásokat emészt fel a termeléshez és szállításhoz, és megterheli az állatokat. Emellett növeli a környezetbe ürített nitrogén mennyiségét, és pénzpazarlás.

Fenntarthatóbb megközelítés a kevesebb növényi nyersfehérje használata és a kívánt aminosavprofil beállítása. Ebben az összefüggésben a hordó legrövidebb vesszőjét a második limitáló aminosav hosszáig meghosszabbítják, így növelve a hordó kapacitását, miközben csökkentik a felesleges, nem használható aminosavak mennyiségét.

Ennek eredményeképpen az állat az egészséges fejlődéséhez szükséges takarmányt kapja, méghozzá úgy, hogy az erőforrásokat kíméljük, és jelentősen csökkentjük a termelés környezeti hatását. A takarmány nyersfehérje-tartalmának egy százalékkal történő csökkentése például a nitrogén-kiválasztás jelentős, 10%-os csökkenését eredményezheti.

Előnyök az állattenyésztők számára

A TÜV Rheinland által hitelesített életciklus-értékelés 2021-ben kimutatta az alacsony fehérjetartalom és a kiegyensúlyozott aminosavprofilok pozitív hatásait a brojler-, tojótyúk- és sertéstápokban a kereskedelemben kapható takarmányok környezeti hatásával összehasonlítva.

Évente az állattenyésztési megoldásokkal körülbelül:

- 7 tonna CO2-egyenérték,

- 128 000 tonna nitrogénkibocsátás a vízbe és a talajba,

- 590 000 hektár szántóföld takarítható meg.

Ez csökkenti a takarmány-alapanyagok iránti igényt, és csökkenti a drága műtrágyákra és szójára való utaltságot (amelyek könnyebben helyettesíthetők regionális hüvelyesek használatával) – segítve a gazdákat a működési költségek csökkentésében.

A nyersanyagpiaci helyzettől és a takarmányozási koncepciótól függően az alacsony fehérjetartalmú stratégia a takarmányköltségeket is csökkentheti, és ezáltal növelheti az állati eredetű élelmiszerek jövedelmezőségét.

Míg a hordókoncepció egyszerű, a célzott aminosavpótláshoz alapos ismeretekre van szükség a takarmány-alapanyagok aminosavtartalmáról és az állatok igényeiről a különböző fejlődési szakaszokban. Ezt a tudást évtizedek alatt szereztük meg, és ezzel támogatjuk a takarmánygyárakat és a gazdákat.