ASP-vakcina: mit kell – mit lehet – még tenni?

Közeledik a pillanat, amikor a világ megkapja az első afrikai sertéspestis (ASP) elleni vakcinát. Éppen ideje, hiszen a vírus már Olaszországba és a Karib-térségbe is eljutott.

Milyen lehetőségek vannak az ASP elleni vakcina előállítására, és milyen előrehaladást értek el a kutatások? Mivel az ASP szinte mindig halálos kimenetelű, ezért a vírusos betegség behurcolásának megelőzése az elsődleges szempont a jelenleg ASP-vírustól mentes országok számára.

Számos stratégiát alkalmaztak

Az endémiás régiókban azonban a betegség elleni védekezés a hatékony diagnózistól és a fertőzött állatok gyors kivágásától függ. Ez nem hatékony módszer az ASP megelőzésére, ellenőrzésére és felszámolására. Ezért sürgősen szükség van biztonságos és hatékony vakcinák kifejlesztésére és optimális alkalmazásuk biztosítására a terepen.

Világszerte számos stratégiát alkalmaztak a vakcinák kifejlesztésére. Az ASP-vírus azonban összetett, kétszálú DNS-genomja miatt nehezen kezelhető. A vírus a nyirokszövetekben lévő B- és T-limfocitákban tömeges pusztulást idéz elő, és végül nem alakul ki hatékony immunválasz.

Ezért az inaktivált vakcinák nem hatékonyak az ASP-fertőzés elhárítására. Ha ehhez a keverékhez hozzáadunk egy sor egyéb tényezőt, mint például a korlátozott erőforrások, a vírus epidemiológiájának összetettsége, a semlegesítő antitestek hiánya, a genetikai variabilitás, valamint a patogenezissel és az immunmodulációval kapcsolatos tudásbeli hiányosságok, akkor világossá válik, hogy miért nehéz felfedezésen alapuló megközelítéseket kidolgozni.

Ezenkívül a gazdaszervezet védőválaszainak és a védő antigéneknek a pontos természetét is teljes mértékben meg kell határozni ahhoz, hogy befolyásoló vakcinát lehessen tervezni. E korlátok ellenére az ASP vakcinológiájával foglalkozó néhány laboratórium számos befolyásos eredményhez járult hozzá a területen.

Teljes vírus alapú ASP-vakcinák

A vírusokat vagy izolálták a szántóföldről, vagy kísérletileg állították elő, és tesztelték, hogy képesek-e biztonságosan kiváltani a védő immunitást. A gyengített vírusok lehetnek a természetben előforduló alacsony virulenciájú izolátumok vagy virulens törzsek, amelyeket a virulenciafaktorokat kódoló meghatározott DNS-szekvenciák deléciójával gyengítettek. A teljes vírus alapú vakcinák két kategóriába sorolhatók.

Élő attenuált ASP vakcinák

Az élő, attenuált ASP-vakcinák különböző szintű védelmet képesek kiváltani a virulens vírussal való megfertőződéssel szemben. Ez 60% és 100% között mozog, de potenciálisan okozhatnak oltás utáni reakciókat, káros mellékhatásokat és biztonsági aggályokat. Az élő attenuált vírussal történő immunizálás előnye a szelektált antigénekkel történő immunizálással szemben az, hogy immunválaszt vált ki az összes olyan vírusantigénnel szemben, amellyel a gazdaszervezet a fertőzés során általában találkozik; ezért hatékonyabb. Ez a megközelítés tűnik – egyelőre – a legígéretesebbnek az összes stratégia közül, azonban további vizsgálatokra van szükség az élő attenuált ASP-vakcinák kifejlesztéséhez, valamint a főbb kihívások és biztonsági aggályok kezeléséhez.

Inaktivált ASP-vakcinák

A védelmet biztosítani képes inaktivált ASP-vakcinák előállítására tett erőfeszítések nem vezettek eredményre, és a virulens vírussal való megfertőzés esetén nem volt védelem. Az inaktivált ASP-vakcinák antigénnel rendelkeznek, de nem képesek a szervezetet teljes sejtes immunválasz létrehozására serkenteni, ami részben az oka lehet annak, hogy az inaktivált ASP-vakcinák nem nyújtanak immunvédelmet az ASP-vel szemben.

 Alegységes ASP-vakcinák

Az alegységes ASP-vakcinák meghatározott kórokozó strukturális, nem strukturális vagy nem hozzárendelt fehérjét használnak antigénként az immunválaszok serkentésére. Néhány előzetes, rekombináns fehérjéket használó vakcinázási kísérlet ígéretes eredményeket hozott, amelyeket a rekombináns fehérjék más kombinációival lehet folytatni, akár tisztított fehérjék, akár rekombináns, élő vírusfertőzött víruskonstrukciók formájában.

DNS alapú ASP-vakcinák

A DNS alapú ASP-vakcina egy specifikus antigént kódoló DNS-szekvenciát juttat a szervezetbe az immunválasz kiváltása érdekében. Bár a DNS alapú ASP-vakcinák magas szintű immunválaszt képesek kiváltani, mégsem tudnak teljes mértékben ellenállni a virulens törzsek kihívásának. A DNS-vakcináció lehetséges előnyei a hagyományos megközelítésekkel szemben az immunválaszok stimulálása, a vakcina jobb stabilitása, a fertőző ágens hiánya és a nagyüzemi előállítás viszonylagos egyszerűsége.

Élő fertőzött ASP-vakcinák

Vírusos, bakteriális vagy plazmid alapú génexpressziós vektorokat használtak antigénszállító platformként az ASP vírusa elleni immunválasz kiváltására. Bár az élő vektoros ASP-vakcinák nagymértékben immunogének, nem nyújtottak jelentős védelmet az ASP-vírus intranazális fertőzését követően.

Jövőbeli kilátások

A vakcinajelöltekkel történő immunizálást követően a védettségi szintek 0% és 100% között változnak, a sertésfajtától, a vakcina dózisától, a beadási módtól és a fertőzéshez használt vírusizolátumtól függően.

A közelmúltban készült tanulmányok során szekvenálták a varacskos- és a bozótossertés genomját, hogy jobban megértsék az ASP-vírusfertőzéssel szembeni tolerancia mechanizmusait, valamint azt, hogy e sertésfajok esetében hogyan csökken a betegségteher a házisertésekhez képest. Bár ígéretes ASP-vakcinajelöltek állnak rendelkezésre, a kereskedelmi forgalomban kapható vakcina bevezetése előtt folyamatos együttműködésen alapuló kutatásra van szükség.

(Forrás: pigprogress.net)