Aminek van szeme és farka, az nem földikutya, hanem kószapocok

Az elmúlt időszakban negyvenegy magyar földikutya talált új otthonra a Hortobágyi Nemzeti Park területén, Monostorpályi és Martinka határában. Mivel ez a különleges faj korábban a kihalás szélére sodródott, ez az állományerősítés kiemelkedő jelentőségű a fajmegőrzés és a hazai természetvédelem szempontjából egyaránt.

A földikutyákat különleges képességeik miatt szinte magányos szuperhősökként tartják számon: egész életüket egy összetett járatrendszerben élik, ahol a hálókamrától az élelmiszerraktáron át a saját kis "mosdójukig" mindennek megvan a pontos helye.

A földikutyák fogaikkal alakítják ki alagútrendszerüket. A simára döngölt alagutakat hosszú fogaik segítségével vájják ki, mivel ásólábak híján ezekkel tudják áttörni a talajt, miközben szájukat a fogaik mögött zárva tartják.

Tevékenységük jól látható jelei a felszínen sorakozó, nagyobb méretű, egyenes vonalú túrások. E jelek alapján a szakértők pontosan meg tudják becsülni az adott populáció méretét, mivel a túrás- és járatrendszerek elhelyezkedése segít az egyes egyedek azonosításában.

Egy földikutya alagútrendszere akár 100 méter hosszú is lehet, ami nagyban függ a talajtípustól, a talajvíz szintjétől, és attól, hogy hím vagy nőstény példányról van-e szó.

A földikutyák oxigénszegény környezetben végeznek folyamatosan nehéz fizikai munkát, ezért vérük többféle hemoglobint is tartalmaz, ami alkalmazkodási szempontból rendkívüli jelentőségű – emeli ki Pompola Krisztián, a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őrszolgálatának munkatársa.

A földikutyák másik különleges képessége, hogy érzékelik a Föld mágneses terét, és fajtársaikkal szeizmikus impulzusok útján kommunikálnak: fejeikkel üregük tetejéhez kopogtatnak, így érzékelik egymást párzási időszakban is, hiszen bőrrel fedett szemeik miatt valóban vakok.

Étrendjük kizárólag növényi eredetű: gumókkal, hagymákkal, rizómákkal és gyökerekkel táplálkoznak. Miután e forrásokat kimerítették, képesek behúzni alagútjukba a növények felszín feletti részeit is. Táplálékraktáraikat tavasszal és ősszel töltik fel, míg a téli és nyári hónapokban ezekből élnek.

Régebben a földikutyák rendszeresen megjelentek a települések kertjeiben, és gyakran dézsmáltak burgonyát, répát, hagymát, cukorrépát vagy virághagymákat, amiért kártevő hírébe kerültek. Ma azonban inkább vakondok vagy kószapockok okoznak kerti károkat – magyarázza Pompola Krisztián. Sokszor előfordul, hogy az emberek „gombszemű, hosszú farkú földikutyát” vélnek látni, ami valójában kószapocok lehet, mivel a földikutyának nincs sem szeme, sem hosszú farka.

Jelenleg csak egyetlen település, Hajdúbagos környékén fordul elő, hogy földikutya betéved a veteményesekbe, mivel ott él egy nagyobb állomány a falu peremén, és nagyon ritkán egy-egy példány valóban bejut a kertekbe.

(Forrás: agrarszektor.hu)