Almatermesztés: a jövő művelési rendszerei

A Gonda István emlékkonferencián Takács Ferenc a jövő művelési rendszereit mutatta be előadásában. A magyarországi almaültetvények művelési rendszereinek fejlődését vázolta fel, és felhívta a figyelmet a nagyüzemek, vagyis az összefogás előnyeire. Az 1980-as évek végén értük el a csúcsot 1 millió tonna feletti termésmennyiséggel, a ‘90-es években azonban teljesen lemaradtunk Európától és a világ többi részétől is.

A lemaradásért az átgondolatlan támogatási rendszerek és az átgondolatlan művelési rendszerek okolhatók. Sokáig a karcsúorsót tartották a legideálisabb koronaformának, ma ennek egy változatát, a szuperorsót használják az intenzív ültetvények.

Gondot okoznak a 20 évnél idősebb ültetvények

A magyar almások empirikus alapon három kategóriába sorolhatók: intenzív ültetvények (4-5 ezer hektár), ipari célültetvények (4-5 ezer hektár) és 20 évnél idősebb ültetvények (10-12 ezer hektár). Ezek a 20 évnél idősebb ültetvények okoznak számos olyan problémát, fluktuációt, amit majdnem minden évben megfigyelhetünk a hazai almapiacon. Tíz év körüli időtávon remélhető, hogy ezek a gyenge színvonalú ültetvények eltűnnek, jelentőségük számottevően csökken.

A művelési rendszerek fejlődését a külföldi példák (Egyesült Államok, Új-Zéland) a gazdasági hatások (munkaerőhiány), a környezeti hatások (új kórokozók, jég- és fagyvédelem, napégés, aszály) és a támogatáspolitika határozza meg. A robotizáció terjedéséhez a fejlesztőmérnökök a lehető leginkább leegyszerűsített művelési rendszereket igényelnek – ők nem igazán tudnak bonyolult koronaformákban gondolkodni.

A robotok már a gyümölcsök tárolórekeszbe helyezésére is képesek

A szedőrobotok fejlesztése során az elsődleges probléma az érett gyümölcsök azonosítása volt kamerarendszerekkel. A robotok már a gyümölcsök leszedésére, tárolórekeszbe helyezésére is képesek, miközben folyamatosan rögzítik az adatokat. Az új generációs telepítési rendszerek legfőbb feladata a fényhasznosítás korlátainak leküzdése – a új-zélandi kutatók szerint az alma hozamának elméleti biológiai potenciálja akár 160 tonna/hektár körül is lehet.

Ilyen új generációs művelési rendszer az amerikai Vertical 2D trellis system, itt a robotok mindent látnak és el is érnek, vagy az új-zélandi planar cordon system – mindkettőben közös elem, hogy egy nagyon vékony, a szőlőhöz hasonló szellős lombfalat biztosítanak. Új-Zélandon megalkották a „super orchard” prototípusát, a fotovoltaikus rendszerekben jégháló helyett napelemeket használnak.

(Forrás: fruitveb.hu)