A valóság és a sci-fi között: Mi áll az autonóm mezőgazdaság útjában?

Craig Rupp, a Sabanto vezérigazgatója és az autonóm gazdálkodás egyik úttörője osztotta meg nézőpontját az autonómia gyakorlati realitásairól a mezőgazdaságban. Mint az elsők egyike, aki autonóm traktorokból álló flottát üzemeltetett, Rupp egyedülálló betekintést nyújt abba, hogy miért lehet egy szabványos autonóm traktor gyakran hatékonyabb, mint egy dedikált szántóföldi robot. Feltárja az autonóm gazdálkodás valóságát, és azt, hogy mit jelenthet ez a mai gazdák számára.

Egy korábbi cikk az autonómia egyik legelhanyagoltabb kihívását tárgyalta, a logisztikát. Akkor egyszerűen az autonóm járművek egyik helyről a másikra történő mozgatásának kérdésére összpontosított az írás. De a logisztikai kihívások között több olyan is van, amit az iparág olykor figyelmen kívül hagy. Ilyen a szántóföldek mérete, a gépek puszta mérete és a szántóföldek gyakran távoli vagy szétszórt elhelyezkedése.

Az autonómia logisztikája

Miért hagyják figyelmen kívül? Első pillantásra az autonómia egyszerű esetnek tűnik. A koncepció önmagában is vonzó – az „agrárium orákulumai” magabiztosan festik le a jövő utópisztikus képét, ahol a gépek folyamatosan működnek, megszüntetve az emberi munkaerő szükségességét és jelentősen javítva a hatékonyságot.

Még a sokat tapasztalt szakembereket is annyira magával ragadta az autonómia lehetősége, hogy belső eredménytáblázatot vezettek: nyomon akarták követni, mennyi ideig futnak megszakítás nélkül a gépeik. A rekord 48 óra, ami figyelemre méltó mérföldkőnek tűnt.

Futás az iroda és a földek között

Először is figyelembe kell venni a mező méretét. Első kézből szembesültek ezzel a problémával, amikor egy 450 hektáros farmon telepítettek egy rendszert. Az első hét sikeres volt, de ahogy telt az idő, a mézesheteknek vége lett. A farm Floridában található, és barázdás öntözést használ, így a 450 hektáros üzemet több mint 50 különálló, egyenként körülbelül 8 hektáros mezőre osztották fel. A rendszernek körülbelül 45 percbe telt, hogy egy-egy feladatot elvégezzen ezeken a földeken. A gazdaság vezetője állandóan az irodája és a földjei között kellett, hogy rohangáljon, a rendszer így maradhatott működőképes. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy kevesebb gondot jelent, ha egy emberi kezelőt tartanak a helyén.

Az autonómiára törekvő nagy traktorok

A következő a berendezés puszta mérete. Ez a nagy, nagy teljesítményű traktorokkal autonómiára törekvő vállalatok inkább előbb, mint utóbb egy kis fejtörést fognak okozni. A kiskereskedőkkel folytatott beszélgetések során az Egyesült Államokban sokan azt állították, hogy az átlagos szántóterületük nagysága 40 hektár körül van. Egy 10 méter hosszú, 11 kilométer/órás sebességgel működő munkagéppel a rendszernek nagyjából 2 óra kellene egy szántóföldi művelet elvégzéséhez. Ha 30 percbe telik, mire a rendszer elindul, átviszi a következő szántóföldre, beveti, és visszatér, akkor sok szerencsét a termék piaci illeszkedéséhez.

Több helyszínen elosztott mezők

Végül figyelembe kell venni a mezők távoli vagy szétszórt elhelyezkedését. Hogyan jut el a rendszer a mezőre? Hogyan jutnak vissza az üzemeltetők? A rendszer telepítéséhez két emberre lesz szükség? Szükség lesz teherautóra és pótkocsira? Nehéz elképzelni, hogy egy autonóm rendszert naponta többször is egy pótkocsihoz kelljen rögzíteni.

Sok gazdánknak több helyen vannak szétszórt földjei. Indiana államban például az egyik ügyfél egész évben minden helyszínen tart egy rendszert, mert minden helyszínen elegendő területet művel ahhoz, hogy ez megérje. Georgiában egy másik ügyfél a rendszer mögé vontatja a négykerekűjét, hogy napközben a szántóföldek között közlekedhessen. Minden nap kezdetén a teherautóját használja.

Az autonómia gyakorlati értéket biztosít

Az autonómia ígérete a mezőgazdaságban kétségtelenül meggyőző, de a valódi siker a valós kihívások, például a logisztika leküzdésétől függ. És akkor még nem is beszéltünk az olyan régiók, mint Európa, az Egyesült Államok és Brazília földterületeinek geometriája közötti különbségekről, amelyeket a történelmi földosztás és a szabályozási keretek alakítottak ki.

Végső soron nem csupán arról van szó, hogy a legmodernebb autonóm technológiát kell megalkotni, hanem arról is, hogy a technológia zökkenőmentesen integrálódjon a különböző mezőgazdasági műveletekbe, és gyakorlati értéket nyújtson. Ennek érdekében a gazdálkodóknak meg kell oldaniuk a műveleteikre jellemző egyedi logisztikai kihívásokat, míg a gyártóknak olyan nagy mértékben mobilis rendszereket kell kifejleszteniük, amelyek rugalmasan skálázhatók a szántóföldek mérete és a körülmények alapján.

(Forrás: futurefarming.com)