A tejzsírhiány enyhítése a módszeres adagoláson múlik

A tejzsírdepresszió egy olyan anyagcsere-szindróma, amelyet gyakran megfigyelnek a magas tejtermelésű tejelő teheneknél a korai és a középső ellés során.

A tejzsírdepresszió fő oka a bendő savterhelése, amelyet az illékony zsírsavak (VFA) nagymértékű felhalmozódása okoz.

A VFA-k a kérődzők elsődleges energiaforrásainak számítanak. Közvetlenül a szénhidrátok (cellulóz, hemicellulóz, pektinek, glükánok, keményítő és cukrok), zsírok és takarmányfehérjék bakteriális erjedéséből származik.

A tejzsírtartalom fenntartása a nagy teljesítményű tejelő teheneknél, a tejzsírdepresszió enyhítése mellett a modern tejüzemek hatékonyságának és jövedelmezőségének szempontjából továbbra is kihívást jelent.

Két fő szempont az adagoknál

Az első: a takarmány és a koncentrált takarmány aránya szabályozza a VFA-termelést.

A takarmányok és a koncentrátumok aránya a szárazanyagra vetítve nem lehet alacsonyabb 45-55%-nál a laktáció első szakaszában. A takarmányok a koncentrátumokkal összehasonlítva nagyobb arányban tartalmaznak strukturális szénhidrátokat, főként semleges detergens rostokat (NDF). Ellenőrizni kell, hogy a teljes NDF-szint legalább a felvett szárazanyag 32%-a legyen, a takarmányszárazanyag-bevitel pedig a tehén testtömegének legalább 1,5%-a.

A strukturális szénhidrátok (cellulóz, hemicellulóz, lignin és a pektin egy része), amelyeket a cellulolitikus baktériumok savassá (AA) fermentálnak, fontos szerepet játszanak a bendő pH-jának 6-os érték fölött tartásában. Az ammónia felszívódása 6 feletti pH-szinteknél magasabb.

A cellulolitikus baktériumok a tehénszükséglet metabolizálható fehérjéinek akár 80%-át is meghatározhatják, fontos szerepet játszva a táplálékfehérje-anyagcserében.

Az amilolitikus baktériumok által propionsavvá fermentált keményítő és cukor a bendő pH-értékét 6-5 felé tolja, az ecetsav (az összes VFA 60%-a) a liposzintézis fő prekurzora, így elősegíti a zsírsavszintézist az emlőmirigyben (tejzsír).

A propionsav (a VFA-k 20%-a) a májban vércukorrá történő átalakulásával energiát biztosít, és a laktáció során serkenti a laktózszintézist. Fontos, hogy egyensúlyt keressünk a jól oldódó és lebomló takarmányok és a kevésbé oldódó és lebomló takarmányok között.

A takarmányok zsírsavtartalma

A tejzsír (%) szabályozhatja a tej végső árát a gazdálkodó számára. A tejtermelést (kg-ban) át kell számítani zsírral korrigált tejbázisra, hogy értékelni lehessen a takarmányadagok tejben kifejezett energiatermelését.

Egy állomány, amelyik átlagosan 30 kg tejet termel 3,30%-os zsírtartalommal, ugyanolyan, mint egy olyan állomány, amelyik 27 kg tejet termel 3,95%-os zsírtartalommal.

A 4%-os zsírral korrigált tejérték mindkét állomány esetében 26,5 kg tej.

Az alacsonyabb tejzsírszázalékkal rendelkező termelő néha többet kaphat a megtermelt tejért a havi zsírkülönbségtől függően, de hosszú távon több egészségügyi probléma és csökkent tejtermelés következhet be a tejzsírdepresszióban lévő tehenek esetében.

Bár a zsírnak a szárazanyag-bevitel legalább 3%-át kell kitennie, különös figyelmet kell fordítani az adagban lévő takarmányok zsírsavprofiljára.

Minél magasabb a hosszú szénláncú zsírsavak vagy telítetlen zsírsavak (egyszeresen és többszörösen telítetlenek) tartalma, annál nagyobb a tejzsírdepresszió kockázata. A többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA) főként omega-6 (kukorica > SBM > SFM > desztillálómag > kukoricaszilázs) gyakran felelősek a gyulladásos válaszért, szemben az omega-3 (lucerna > fű > lenmag) gyulladáscsökkentő válaszával.

A bendőbaktériumokra gyakorolt antioxidáns hatásuk miatt a telítetlen zsírsavak biohidrogénezése zajlik, hogy tovább fermentálódjanak VFA-kká. Az erjedési folyamat megváltozott útjai során bizonyos izomereket termelnek, amelyek serkentik a tejzsír további csökkenését.

A rövid szénláncú zsírsavak vagy telített zsírsavak számára (mint például a palmitin-, mirisztin-, sztearinsav) kedvezőbbek a bendőben védett formák, mint a lassan felszabaduló formák. Ennek oka, hogy a bendőben lévő magas zsírkoncentráció jelentősen csökkentheti a rostok bendőbaktériumok általi lebonthatóságát.

Minden további többszörösen telített zsírsav csak védett, bevont formában vihető be az adagba a termékenység támogatása érdekében, különösen a magas hozamú tehenek esetében és különösen a laktációs ciklus első szakaszában.

Következtetés

A tejzsírcsökkenést számos táplálkozási és gazdálkodási tényező kölcsönhatása okozza és szabályozza. A legtöbb esetben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a takarmányozási stratégiákra, beleértve a takarmányozási rendszert, a takarmányadagot és az étkezési gyakoriságot, amelyeknek cirkadián ritmust kell követniük!

A bendőmodulátorok elősegíthetik az anaerob bendőjelenségeket, és ezáltal javíthatják a jobb NDF-fermentáció feltételeit. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a tehenek a szárazanyagot kg-ban fogyasztják, nem pedig százalékban (%), ezért mindig ellenőrizni kell a tápanyagokat (%) a takarmányadagok szintjén.

Az egyes takarmány-adalékanyagok és/vagy takarmányok feldolgozási típusa és szintje megváltoztathatja az erjedési folyamatokat. A kiegyensúlyozott TMR és/vagy a TMR-PMR kombinációk elég erősek lehetnek ahhoz, hogy szabályozzák, milyen gyorsan jutnak el a tápanyagok a vékonybélbe.

A tápanyagok bélrendszeri áramlásának irányítása az ízletes és a nagyobb biológiai hozzáférhetőségű takarmány-összetevők kiegyensúlyozásával kezelheti a tejzsírdepressziót. A hosszú, közepes és kicsi takarmányrészecskék közötti takarmányadagok egyenletessége növeli a takarmány teljes ízletességét, és csökkenti a tehenek szelekciós viselkedését. A teljesen fűvel és/vagy legelőn tartott tehenek hajlamosabbak a tejzsírdepresszióra, mivel a takarmányfogyasztás csak a gyorsan erjeszthető, alacsony rosttartalmú füvön alapul, miközben az etetési idők nem következetesek, és a tehén egyéni viselkedésétől függenek.

(Forrás: dairyglobal.net)