A tejelő tehenek étrendjében a zsír: a kutatás újdonságai

Továbbra is fontos szerepet játszik a zsír a tejelő tehenek táplálásában. A fehérjetakarmányozásban az aminosavakhoz hasonlóan azonban a zsírsavak a „zsírtakarmányozás” kulcselemei, és az ágazatot a kutatási adatok tájékoztatják az egyes zsírsavaknak a tejelő tehenek takarmányába való bevitelekor kifejtett konkrét hatásairól. Arról, hogyan lehet a gazdaságok szintjén alkalmazni az eredményeket.

Ebben a tekintetben a zsírsavtáplálás számos aspektusára vonatkozó kutatási adatok újabb részletét mutatták be az Amerikai Tejipari Tudományos Egyesület közelmúltban, a kanadai Ottawában tartott éves konferenciáján.

Továbbra is elsődleges érdeklődés övezi a palmitinsav (C16:0) és az olajsav (C18:1), valamint ezek keverékeinek a tejelőtápokban való felhasználásával és hatásaival kapcsolatos ismeretek és megértés elmélyítését, valamint a takarmányzsír emészthetőségének javítására irányuló lehetséges mechanizmusokra való folyamatos összpontosítás.

Figyelmet kapott terület az omega-3 zsírsavak szerepének és potenciális előnyeinek elismerése, valamint a zsírsavkiegészítők használata a tejtermékek funkcionalitásának megváltoztatására. Az alábbiakban a konferencia néhány kulcsfontosságú előadásának összefoglalóját mutatja be a dairyglobal.net.

Palmitinsav-kutatás

A magas C16:0-tartalmú étrendkiegészítők a leggyakrabban használtak közé tartoznak az ágazatban, és az elmúlt évek kutatásai során egyre jobban megértették, hogy ez a zsírsav hogyan befolyásolja a termelést és az anyagcserét, különösen a tejzsírtermelés serkentése és a tápanyagmegoszlás megváltoztatása révén, és ezek az adatok a laktáció során az étrendben való felhasználásra vonatkozó konkrétabb ajánlásokhoz vezettek.

Harvatine professzor laboratóriumában, a Penn State Universityn a takarmány szárazanyagának (DM) 2%-ában lévő, magas palmitinsavtartalmú étrendkiegészítő és egy tejzsírcsökkentő étrend hatásait vizsgálták. A kontrolltáplálékot kapó tehenekhez képest egyik takarmányozási kezelés sem változtatta meg a tejhozamot; a tejzsír azonban 0,3%-kal nőtt a C16:0 kiegészítéssel, míg a tejzsírcsökkentő táplálékot kapó tehenek esetében 1,35%-os csökkenés volt tapasztalható.

Az évszak hatását a magas C16-tartalmú (a takarmány DM-értékének 1,45%-át kitevő) táplálékkiegészítésre adott válaszra a Michigan Állami Egyetem és a Dairy Australia professzor Lock laboratóriumának metaanalízises tanulmányában értékelték.

Szignifikáns szezonális reakció

Összességében a C16:0-kiegészítés 1,18 kg/nap tejhozamot, 0,08 kg/nap tejzsírt és 0,10% tejzsírkoncentrációt eredményezett. Ugyanakkor szignifikáns szezonális reakciót regisztráltak: a nyári időszakban a tejhozam 3,02 kg/nap, a tej zsírtartalma pedig 3,63 kg/nap mértékben növekedett a kontroll (nem kiegészített) takarmányhoz képest.

Ezek az adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a C16:0 kiegészítésével a termelésre adott válaszok kedvezőek, de kiemelik a tej- és tejzsírtermelésre gyakorolt különleges előnyöket a melegebb időjárási időszakokban történő alkalmazás esetén.

A C16:0-kiegészítés növelése korábbi tanulmányokban a ceramidtermelés növekedésével hozható összefüggésbe, amely megváltoztathatja a zsírszövet inzulinrezisztenciáját, és befolyásolhatja a tápanyagok felosztását a tejelő tehenekben. A Penn State University egy további tanulmánya arról számolt be, hogy a C16:0 1,95%-os dkg-arányú bevitele a tejelő takarmányba jelentősen megnövelte a plazma ceramid-koncentrációját, valamint 0,5%-kal növelte a tejzsírt, míg a sztearinsav (C18:0) bevitele nem volt jelentős hatással ezekre a paraméterekre.

Ezek az adatok alátámasztják azt az elképzelést, hogy a tápanyagmegosztás, a tejzsírhozam és a testtömeg-gyarapodás terén a C16:0 kiegészítéssel jelentett különbségek a ceramid-jelátvitel változásain keresztül befolyásolhatók.

Palmitin- és sztearinsav-kiegészítés

A Penn State Universityn egy további vizsgálat tárgyát képezték a palmitin- és sztearinsav-kiegészítés rövid távú hatásai, amikor a takarmánykiegészítés mértéke 4 naponként növekedett 150, 300, 500 és 750 g/napra. Sem a C16:0, sem a C18:0 nem növelte a tejhozamot, de a C16:0 növelése fokozatosan növelte a tejzsírhozamot és a tejzsírkoncentrációt, amely az 500 g/napos kiegészítés szintjén 0,37%-kal magasabb volt, mint a kontrollcsoporté.

Úgy tűnt, hogy egyik zsírsavkezelés sem érte el a reakció platóját még a legmagasabb kiegészítési szinten sem, ami azt jelzi, hogy a tehenek továbbra is reagálhatnak a C16:0 kiegészítés növekvő dózisaira az értékeltnél nagyobb mértékben.

A C16:0-kiegészítés növelése korábbi tanulmányokban a ceramidtermelés növekedésével járt együtt, ami megváltoztathatja a zsírszövet inzulinrezisztenciáját és befolyásolhatja a tápanyagmegosztást a tejelő tehenekben. A Penn State University egy további tanulmánya arról számolt be, hogy a C16:0 1,95%-os dkg-os bevitele a tejelőtápokba szignifikánsan növelte a plazma ceramidkoncentrációját és 0,5%-kal növelte a tejzsírt, míg a sztearinsav (C18:0) bevitele nem volt jelentős hatással ezekre a paraméterekre. Ezek az adatok alátámasztják azt az elképzelést, hogy a tápanyagmegosztásban, a tejzsírhozamban és a testtömeg-gyarapodásban a C16:0 kiegészítéssel jelentett különbségek a ceramid jelátvitel változásain keresztül befolyásolhatók.

Lecitin/lizofoszfolipidek

A konferencia témája volt a zsírsav-emészthetőség természetes emulgeálószerekkel történő növelésének lehetősége is.

Az Ohiói Állami Egyetemen végzett vizsgálatban a magas palmitin- vagy magas sztearinsavtartalmú zsírsav-kiegészítőket tartalmazó takarmányokhoz hozzáadott lizofoszfolipidek hatását értékelték, és a magas sztearinsavtartalmú kiegészítéssel ellátott takarmányok esetében a teljes takarmány zsírsav-emészthetőségének javulásáról számoltak be. A vizsgálat a palmitinsav NDF-emészthetőségre gyakorolt kedvező hatását is alátámasztotta (+2,6%).

A Cornell Egyetemen végzett vizsgálat, amelyben szója- vagy napraforgó-licitinforrások hasnyálmirigy-infúzióját alkalmazták, nem jelentett jelentős hatást a takarmány zsíremészthetőségére, bár a napraforgó-licitinnel kezelt tehenek több tejet termeltek.

Omega-3 zsírsavak

Az esszenciális omega-3 zsírsavak hatásai iránti érdeklődés folytatódik az iparban.

A Guelphi Egyetem munkája kis mértékű kedvező hatásról számolt be a gyulladásos reakcióra, amikor a tejelő teheneket lipopoliszacharid kihívásnak tették ki, halolaj-kiegészítő kalciumsóját kínálva az ellés után.

Dr. Moallem, az izraeli Volcani Intézet munkatársa egy sor olyan tanulmányt foglalt össze, amely az omega-3 zsírsavak szelektív felvételét emelte ki a petefészek és a spermiumok vonatkozásában, ami pozitív hatást gyakorol a termékenységre. A bemutatott adatok arra a következtetésre jutottak, hogy a lenmagra és a legelőre jellemző α-linolénsav (C18:3), és nem kizárólag a halolajból származó hosszú láncú omega-3 zsírsavak lehetnek kedvező hatásúak.

Gyapotmag

A Michigani Állami csoport olyan vizsgálatok adatait mutatta be, amelyekben a teljes gyapotmag takarmányba való bevitelének növelését vizsgálták a takarmányban 0-ról 8, 16 és 24%-ra. A tejhozam (akár 2,0 kg/nap) és a tejzsír (akár 0,11 kg/nap) növekedéséről számoltak be 16%-os gyapotmagbevitelig, de a 24%-os beviteli aránynál csökkent a DM-bevitel és a tejtermelés.

A zsírsavtáplálással kapcsolatos kutatási tanulmányok e széleskörű kiadása tovább bővíti a különböző zsírsavkészítmények tejelőtáplálásban betöltött szerepéről és hatásairól szóló ismereteinket, és ami fontos, segít a gondolkodás és a termelőknek nyújtott tanácsadás irányításában a gazdaságok szintjén.