A süvöltény – vagyis a lisztes berkenye – lett az Év fája 2021-ben

Az Országos Erdészeti Egyesület legutóbbi online szavazásán a lehetséges három faj közül a voksok mintegy felét a lisztes berkenye (régies nevén süvöltény) kapta, így lett az Év fája 2021-ben a kecskefűz és a fehér nyár előtt. A lisztes berkenye fajcsoport (Sorbus aria agg.) számos, egymástól nehezen megkülönböztethető kis fajt takar, amelyek középhegységeink sziklás talajú erdeiben fordulnak elő.

A berkenyenemzetség (Sorbus) rendkívül alakgazdag, a legtöbb (kb. 200) faj Európában él. A nemzetségre jellemző a hibridizáció és az ehhez kapcsolódó gyors fajképződés. A Kárpát-medencében, ezen belül a Magyar-középhegységben a nemzetségnek mintegy 60 faja fordul elő.

Kis fa vagy cserje

A lisztes berkenye fajcsoport valamennyi tagja lassan növő, viszonylag hosszú, akár 200 évet is meghaladó életű, kisméretű, erősen ágas törzsű fa, sziklás élőhelyeken néha csak nagyobb cserje. A kifejlett egyedek – termőhelytől függően – nálunk rendszerint 5-15 méter magasak, Nyugat-Európában azonban a 20 méteres magasságot is elérhetik – írja a Mi Erdőnk cikkére építve a magyarmezogazdasag.hu.

A törzs és a vastagabb ágak kérge sima, sötétszürke, csak idős korban repedezik. Mélyre hatoló szívgyökérzete van.

A közepes vastagságú vesszők vörösbarna kérgűek, kezdetben fehéren vagy szürkén molyhosak, később lekopaszodnak. A rügyek tojásdadok, hegyesedők, zöldek (de a napsütötte oldalukon sárgásvöröses színűek is lehetnek), fényes, ragadós felszínűek.

Szórt állású leveleik egyszerűek, tagolatlanok, szabálytalanul fűrészesek vagy gyengén karéjosak, a kerekdedtől a lándzsásig változhatnak. A levélnyél 1,5-3, a lemez 5-15 centiméter hosszú; kezdetben a levél mindkét oldala nemezes, színe később lekopaszodik, fonákja maradandóan fehér vagy világosszürke nemezű.

A fák lombozata sötétzöld, majd ősszel sárgára színeződik

Lombfakadás után, májusban és június elején nyílnak, a virágok sűrű, sátorozó bugában fejlődnek. A virágok 1,5 cm átmérőjűek, a fehér-sárgásfehér szirmok jóval hosszabbak a csészénél, 2-3 bibeszála van, a kocsány és a vacok fehéren nemezes.

Az (ál)termés 10-15 milliméter hosszú, világos paraszemölcsökkel borított sötétpiros, lisztes húsú almácska (1-2 vöröses-barna maggal), alakja fajtól függően a gömbölydedtől a hosszúkásig változhat.

Mindegyik védett

A lisztes berkenye fajcsoport szubatlantikus-szubmediterrán elterjedésű, közép-európai súlypontú, de Európa déli részének félszigetein is megtalálható, és elszigetelten előfordul Dél-Skandináviában, az Atlaszban, a Kaukázusban és Kis-Ázsia hegységeiben is.

A fajcsoport a Kárpát-medencében egyértelműen középhegységi jellegű, szórványosan felhatolva a szubalpin övbe (akár 1500 m-ig).

Hazánkban a fajcsoport a Dunántúli- és az Északi-középhegységben elterjedt, különösen a Vértesben, a Bakonyban, a Bükkben és a Tornai-karszton gyakori, elszigetelten előfordul Sopron térségében, továbbá a Villányi-hegységben.

Bár előfordulásuk nagy többsége bizonyosan őshonos és természetes élőhelyekhez kötődik, települések környékén ismertek a kertekből, parkokból történő kivadulások is. Hazánkban a fajcsoport valamennyi képviselője védett, több kis faj csak nálunk fordul elő.