A növekvő árak és a szokások írják felül az étkezés környezetvédelmi szempontjait

A világ élelmiszerkereskedelmének köszönhetően ma már szinte azt ehetünk, amit csak akarunk, és akkor, amikor csak akarjuk – a legkevésbé sem kímélve ezzel a környezetünket. A tudósok szerint az embereknek jóval kevesebbet kellene fogyasztaniuk. Készek leszünk áldozatot hozni vagy maradunk a szokásaink rabjai? A téli hónapokban érkezik spárga és körte Argentínából, áfonya Peruból és mandula Kaliforniából. Csak néhány a több ezer termék közül, mely a vásárlókat a szupermarketben fogadja. Ezt elődeink 100 évvel ezelőtt el sem tudták volna képzelni, mi viszont már hozzászoktunk a bőséghez.

A Deutsche Welle riportját a HVG fordította le, ezt az anyagot szemléztük. „Valóban különleges élmény betérni egy franciaországi Carrefour üzletbe. Vagy itt, az Egyesült Államokban egy Walmartba, és megnézni, mi mindent árulnak” – mondta a Pennsylvaniai Egyetem táplálkozási antropológusa, Janet Chrzan. „Olyan élelmiszerdömpingben élünk, ami semmihez sem hasonlítható fajunk eddigi történelmében”.

Túlkínálat

A német szupermarketek átlagban valamivel több mint 10 ezer terméket kínálnak egyszerre. Az Egyesült Államokban ez a szám az Amerikai Élelmiszeripari Szövetség adatai szerint a 30 ezret is meghaladja. A fogyasztók másodpercek alatt döntenek arról, mit tesznek a kosarukba. Ezek a döntések pedig mind hatással vannak a környezetükre. Az Európai Bizottság kimutatása szerint

egy átlag európai az élelmiszer-fogyasztásával árt legtöbbet a környezetének.

A túlfogyasztás gondjai

A cikk szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy negyedéért az élelmiszer-termelés felelős. Ennek nagy része a hús- és tejtermelésből tevődik össze, ami a globális emisszió közel 15 százalékát teszi ki. Az élelmiszertermelés más problémákat is okoz, mint például a környezetszennyezés, a biológiai sokféleség csökkenése, a talajerózió vagy a vízhiány.

Az élelmiszerfogyasztás ráadásul évtizedek óta növekszik. A magas jövedelmű országokban, például az Egyesült Államokban vagy Németországban a legmagasabb egy főre eső kalóriabevitel. Ugyanakkor az ENSZ becslése szerint a háztartások a fogyasztásra alkalmas élelmiszer mintegy 11 százalékát dobják ki világszerte, bár ez a statisztika nem foglalja magában az alacsony jövedelmű országok adatait.

Akkor miért vásárolunk több élelmet, mint amennyit meg tudunk enni?

Chrzan szerint az emberiség tudat alatt ma is retteg az éhezéstől. Ez a félelem abból az időből eredhet, amikor még sokkal nehezebb volt élelemhez jutni.

„Az embernek, mint ahogy minden élőlénynek, alapvető ösztöne, hogy magának és az utódainak megfelelő mennyiségű táplálékot biztosítson” – mondta a tudós. „Amikor úgy érezzük, hogy a környezetünkben veszélybe kerülhet a táplálék-utánpótlás, vagy globálisan fogy az élelem, akkor természetes reakciónk, hogy ennivalót kezdünk felhalmozni.”

Hogyan választunk élelmiszert?

Amellett, hogy az embernek a túléléshez élelmiszerre van szüksége, még számos szempont befolyásolja, hogy milyen termékeket vásárol a szupermarketben. Gyakran az ár a döntő. Azt választja, amit megengedhetnek magának. További más tényezők, például a marketing, az egészségügyi szempontok, az íz, a kényelem, a fenntarthatóság és az identitás vagy értékek kifejezése is szerepet játszhatnak abban, hogy milyen típusú élelmiszert választ valaki.

A németországi Giesseni Egyetem élelmiszerszociológusa, Stefan Wahlen szerint az emberek kisebb kilengéseket leszámítva 95 százalékban ugyanazokat az ennivalókat fogyasztják.

A rutinjaink rabjai vagyunk. Még ha ki is próbálunk néha egy-egy újdonságot, táplálkozásunkat alapvetően ugyanazok az élelmiszerek határozzák meg – állítja a szociológus, aki szerint épp ezek a rutinok segítenek nekünk abban, hogy „megbirkózzunk összetett hétköznapjainkkal”.

Az élelmiszerboltok bőséges kínálatával szembesülve a fogyasztók hajlamosak megszokáson alapuló, gyors döntéseket hozni. Fogyasztói magatartásunkon nehéz változtatni, mivel az élelmiszer-választásaink és általában véve az étkezési szokások mélyen beágyazódtak a mindennapjainkba.

Klímatudósok viszont azt állítják, hogy épp ez a változás az – beleértve a fogyasztásunk mérséklését is –, amire szükségünk van az élelmiszerekből származó üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentéséhez. Ez azt jelenti, hogy kevesebb vörös húst és több növényi alapú élelmiszert kellene fogyasztanunk. Az is sokat javítana a helyzeten, ha szezonális termékeket választanánk ahelyett, hogy például epret vásárolunk a tél közepén - írták.

Elmélet és gyakorlat a táplálkozásban

Egy 2020-as felmérés 11 uniós országban vizsgálta a fogyasztók fenntartható élelmiszerekkel kapcsolatos szokásait, és arra az eredményre jutott, hogy főleg a magas ár miatt mondanak le emberek a környezetkímélőbb termékekről. Ezen kívül befolyásolhatja őket az információhiány és az, hogy mennyire sikerül beazonosítaniuk a fenntartható élelmiszereket.

A brüsszeli székhelyű Európai Fogyasztóvédelmi Szervezet felmérésében a fogyasztók kétharmada nyilatkozott úgy, hogy környezetvédelmi megfontolásból hajlandó volna változtatni étkezési szokásain. Sokan készek lennének az otthoni élelmiszerhulladék csökkentésére, ahogyan arra is, hogy több szezonális gyümölcsöt és zöldséget vásároljanak, valamint több növényi alapú élelmiszert fogyasszanak. Azonban csak minden ötödik megkérdezett tartotta lehetségesnek, hogy több pénzt költsön fenntartható élelmiszerek vásárlására.

Gyakran olyan tényezők határozzák meg a döntéseinket, mint a márka, az íz vagy az ár. Számos tanulmány dokumentálta ezt a jelenséget, amelyet "attitűd és viselkedés közötti szakadék" néven ismerünk, vagyis azt, hogy

Hús, hús, hús, egyél húst

Az élelmiszer-szociológus Wahlen szerint a hústermelés káros környezeti hatásairól folytatott évtizedes vita ellenére Németország húsfogyasztásában alig történt változás. Ez szerinte összefügghet azzal, hogy a hús, mint élelmiszer státuszszimbólumként jelent meg a második világháború után az újjáépülő országban. Wahlen úgy véli, hogy a változás fokozatosan történik. Ahhoz azonban, hogy az új, fenntartható termékek elterjedjenek, egyszerűen fogyaszthatónak kell lenniük. Továbbá az sem árt, ha illeszkednek az emberek napi rutinjába és ételkészítési szokásaiba.

„Tehát származhat egy húspogácsa laboratóriumból vagy készülhet akár rovarokból is. Ha jól lehet grillezni, vagy a szokott módon elkészíteni, akkor sokkal nagyobb esélye van, hogy beépüljön az étrendünkbe.”

Meg tudunk változni?

A táplálkozási antropológus Chrzan szerint több erőfeszítésre van szükség: intenzív felvilágosításba kell kezdeni arról, hogy az emberek egyéni döntései milyen hatással vannak a bolygóra.

A fogyasztóknak nincs könnyű dolguk az ökológiailag fenntartható élelmiszerek beazonosításával, mivel a legtöbb terméken nem szerepel sem a karbonlábnyom (a termék-előállítás globális felmelegedést okozó hatásának mértéke), sem az, mennyi termőföldet és vizet használtak fel, amíg a termék kereskedelmi forgalomba kerül. Chrzan szerint ezeket az információkat fel kellene tüntetni az élelmiszerek címkéin.

További lehetséges előremutató intézkedés lehetne a környezetkímélőbb termékek előállításának támogatása és adóterheik csökkentése, hogy azok megfizethetőbbek legyenek a vásárlóknak. A fogyasztói szokások megváltozását és a környezettudatos döntéseket persze nem csak anyagiakkal lehet ösztönözni. A termékek csomagolásának megváltoztatása, a fenntartható módon előállított hústermékek vagy a növényi alapú húspótlók láthatóbbá tétele a szupermarketekben ugyancsak hozzájárulhatnak a változáshoz.

Ám a vásárlók döntései végső soron csak az egyik részét teszik ki a meglehetősen energiaigényes élelmiszerszektort befolyásoló tényezőknek.

Chrzan szerint az emberek fenntarthatóbbá tehetik étrendjüket azáltal, hogy „kritikusan mérlegelnek” döntéshelyzetben. Vagyis ha a hangsúlyt a „mihez volna kedvem” szempontról a „mivel teszek jobbat az egészségemnek és bolygónknak” szempontra helyeznék. Ugyanis, ha ezt az elvet alapvetésnek fogadnák el, azzal „megszabadulnának a pszichés tehertől, hogy minden egyes bevásárláskor döntések egész sora vár rájuk”.

A tartalom készítésének háttere:

Szerzők: Natalie Muller és Neil King. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette.

A Deutsche Welle (DW) és a HVG együttműködése keretében heti rendszerességgel jelennek meg DW-s helyszíni riportok, beszámolók vagy elemzések a hvg.hu-n. A DW egy német közszolgálati hírcsatorna, amely a világ 32 nyelvén tudósít. Újságírói jelen vannak Európa és a világ minden táján. A hvg.hu minden héten a teljes tudósítói hálózat legérdekesebb cikkeiből válogat.