A nagyobb almok a malacok teljesítménycsökkenéséhez vezetnek

Összefügg-e a nagyobb alom az újszülött malacok életképességének csökkenésével? Vagy talán negatív hatással van a kocák anyai viselkedésére? Dél-Korea kutatói nemrégiben ezekben a kérdésekben mélyültek el. A dél-koreai Gwangjuban található Chonnam Nemzeti Egyetemhez kapcsolódó csapat eredményeit a Porcine Health Management folyóiratban tették közzé.

A vizsgálat hátterében az áll, hogy folyamatosan csökken a malacok születési súlya, és meghosszabbodik az ellési idő. Mindkét jelenség a nagyobb alomméretek genetikai szelekciójának eredményeként jelentkezik. Az alacsony születési súly és az elhúzódó fialás összefüggésbe hozható az újszülött malacok életképességének csökkenésével, a nagy almokban a szoptatáshoz szükséges csecsbimbók hiányával, fiziológiai és oxidatív stresszel, valamint a kocák negatív anyai viselkedésével. Tehát pontosan hogyan működik az egész?

Kutatásuk során a csapat értékelte a nagy alomszám hatását a malacok mortalitására és növekedésére, a szoptatásra és a szülés utáni óvatosságra, valamint a nyál kortizolszintjére kocákban.

Adatgyűjtés

A csapat összesen 24 kocát és utódaikat választotta ki erre a 28 napig tartó kísérletre. A kocákat és a malacokat alomméret alapján 2 csoportba sorolták:

• Normál (alom mérete 7-14 malac)
• Nagy (alom mérete 15-20 malac)

A kocákat a vemhesség alatt csoportokban helyezték el, és az ellés és a laktáció során alkalmazkodó laza tartási rendszerbe helyezték át őket. Feljegyezték a malacok elhullását és testsúlyát. Figyelemmel kísérték a kocák ellés utáni szoptatási és óvatossági viselkedését. Ezután nyálmintákat gyűjtöttek a kocáktól, hogy értékeljék a kortizolszintet ellés előtt és után.

Hatás a malacok elhullására és növekedésére

A korai laktáció során a malacok testtömege alacsonyabb volt a nagy csoportban, ami azt jelzi, hogy a túlszaporodott kocák gyakran gyenge alomteljesítményt mutatnak, mivel a tejtermelés nem elegendő a nagyszámú utód eltartásához. Ezenkívül a korai laktáció során a malacok mortalitási aránya nagyobb volt a nagy csoportban, ami arra utal, hogy a hipotermiás malacok gyakran keresnek meleget a koca közelében, így érzékenyebbek a zúzódásra.

A kocák óvatossági magatartására gyakorolt ​​hatás

A nagy csoport kocái alacsonyabb óvatosságot mutattak, és utódaik csökkent szoptatási rohamot mutattak hosszabb ideig. Emellett a kocák felmondott szoptatási aránya magasabb volt a nagycsoportban. Ez a szuboptimális szoptatási viselkedés a nagyobb fiziológiai és oxidatív stressznek köszönhető, amely gátolja az anyai hormonok kiválasztását, elősegítve a kocák szülői viselkedését.

A kortizolszintre gyakorolt ​​​​hatás

A nagy csoport kocáinak kortizolszintje magasabb volt, ami pozitívan összefügg a kocák befejezett szoptatási arányával. Ez a megállapítás azt jelzi, hogy a nagy almok nagyobb stresszt tapasztalnak, mint a normál alomméretűek, elsősorban fiziológiai és fizikai kihívások miatt, beleértve a számos magzat fejlődéséhez szükséges jelentős energiaigényt és a nagyobb testméretük miatti mozgáskorlátozásokat.

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a megnövekedett alomméret negatívan befolyásolja mind az alomteljesítményt, mind az ellés utáni anyai viselkedést a kocáknál. Ezért elengedhetetlen olyan táplálkozási és kezelési stratégiák kialakítása, amelyek csökkentik az ellés előtti kocák megnövekedett alommérete által kiváltott fiziológiai és oxidatív stresszt, és optimalizálják az alomteljesítményt.

(Forrás: pigprogress.net)