A nagy kereslet ellenére kevés a biominősítésű, vegyszermentes méztermelő

Miközben Nyugat-Európában igen keresettek a biomézek, viszonylag kevés erdélyi méhész kötelezi el magát a vegyszermentes méztermelés mellett. Pedig nem furfangos és nem nehezen megvalósítható feltételekről van szó. A szovátai Ács család példáján látni, hogy az elköteleződés pénzügyileg is megéri. Egyre nagyobb a nyugat-európai kereslet a romániai és magyarországi biomézekre, miközben a hazai fogyasztók anyagi kényszerből vagy közömbösségből az olcsó árkategóriás, esetenként kétes minőségű importméz-keverékeket vásárolja.

Erdélyben, Szováta főutcáján, Parajd irányában a nyári turistaszezon idején gyakran megállnak átutazó vendégek egy kis méhészeti bolt előtt, amely az Ács család portájának egyik szegletében áll. A felirat szerint a méhész biominősítésű mézeket és egyéb méhészeti termékeket kínál. Tavasztól nyár végéig jórészt Ács Ilonka szolgálja ki a vásárlókat, hiszen férje egy-két segítővel vándorúton van az utánfutós teherautóra felpakolt mintegy 150 kaptárral - írta az erdélyi Krónika.

Helyiek is fogyasztanak

Ilyenkorra elcsendesül a vidék, és az időnként bekopogtató vásárlók helybéliek, illetve a környékbeli települések lakói, akik szermaradványoktól mentes, tiszta mézet keresnek. Az Ács családnak alig van versenytársa. Szovátán például ők az egyedüli, rendszeresen bevizsgált, biominőségű méhészeti termékeket kínáló méhészet, amely a termékek címkéjén is feltüntetheti a RO–ECO ökogazdálkodási jelzést. A valamivel drágább méz minősége összehasonlíthatatlanul jobb, mint a kereskedelemben kaphatók többségéé, amelyek címkéjén ott szerepel, hogy európai uniós, illetve EU-n kívüli országokból származó keverék. Ez azt jelenti, hogy kínai vagy dél-amerikai mézkeveréket fogyaszt a hazai vásárló. 

Hazai helyett kínai méz 

Ács Ilonka ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a vásárlóik eleve abból a körből kerülnek ki, akik nem nagyáruházból vesznek mézet, hanem személyesen keresik fel a méhészt.

Igaz, tudatos vásárlókból egyelőre nincsenek tömegek – a többséget az olcsó élelmiszer és nem a minőség érdekli –, azonban az Ács család számára mégis örömhír, hogy a portájukra betérő vevők száma az utóbbi években folyamatosan nőtt. A két évtizeddel ezelőtt családi vállalkozásként indított méhészetben az első 15 évben egy marosvásárhelyi nagybani kereskedő bevonásával történt a méz értékesítése. A megyéből begyűjtött kiváló minőségű biomézet a kereskedő Németországba exportálja. 

A nagybani árhoz képest a címkézett üvegkannákba kimért méz az utóbbi években nem hozott sokkal többet a konyhára, a szovátai házaspár mégis úgy gondolta, hogy jó, ha termékeik egy része a helyi piacon talál fogyasztót, és nem csak németországi vásárlók számára termelnek kiváló termékeket. Tavaly szinte ugyannnyiért értékesítették németországi kivitelre a mézet, mint amennyiért helyben kínálták kisebb kiszerelésben. Ez jól jelzi az egyre nagyobb nyugat-európai keresletet a romániai és magyarországi biomézekre, miközben idehaza a fogyasztók az olcsó árkategóriás, kétes minőségű importméz-keverékeket vásárolják - írta a cikk.

Könnyen megvalósítható biominősítés feltételei

A hagyományos méztermeléshez képest drágább bioméz iránt a méhészek körében sincs túl nagy érdeklődés. Ennek okát a termelő azzal magyarázza, hogy 20 évvel ezelőtt, amikor ők kezdték a biotermelést, könyebb volt az indulás. A marosvásárhelyi nagybani felvásárló hozta létre a környék első bioméztermelő csoportját. Tagjait németországi szakemberek segítségével indította útnak - írták.

,,Előadók érkeztek, hogy bemutassák a bioméztermelés mibenlétét. Azok a méhészek, akik a csoportban maradtak, bevállalták a rendszeres romániai hatósági útmutatásokat és ellenőrzéseket, majd megkaptuk a biominősítést a termékeinkre. 20 év távlatából nem tűnik túl nehéznek, de aki ma akarja elkezdeni, az megrémül az eléje tornyosuló feltételektől, és inkább nem vállalja” – magyarázza a viszonylag kis létszámú bioméztermelő közösség hátterét. Holott bármelyik méhész számára megvalósítható feltételekről van szó, aki lelkiismeretesen betartja a szabályokat, hiszen a terméket rendszeresen ellenőrzik Romániában, a kivitelre kerülő tételeket pedig újabb laboratóriumi vizsgálatoknak vetik alá Németországban is. Az szóba sem jöhet, hogy a méhész hordás idején cukros szirupot etessen hozamfokozóként a méhekkel vagy olyan vegyszereket, antibiotikumokat használjon, amelyek tiltottak a bioméztermelésben. Az Ács család szerint ma már minden konvencionális méhészeti gyógyszernek természetbarát változata is van, amelyet gyakrabban és több odafigyeléssel kell használni.

Aranyérmes akácméz 

A szovátai méhész sorolja az április derekától a Duna mentén, Olténiában kezdődő akácos vándorlás állomásait. Egyhetes turnusokban ezt újabb akácos települések váltják Dolj és Vâlcea megyében, majd hazatérve jön az erdei málna és az egyéb mézelő növények virágzása a székelyföldi hegyekben, ahol akár augusztus derekáig ki lehet húzni a méhek hordását. A jobb hozam és a változatosság érdekében jön azonban egy dobrudzsai hárs- és napraforgólegelő is a méhek számára. Ács József közel 80 esztendős édesapja – akitől fia nem csak a méhészetet tanulta meg, hanem hetven család méhet kapott az induláshoz –, ma már inkább a nyári havasi legelőket kedveli. Autószerelőnek tanult fia szakmáját hátrahagyva vágott bele a családi hagyománynak számító méhészetbe. Mint fogalmaz, ezt 20 év elteltével sem bánta meg.

Derűlátás a méhész szakmával kapcsolatban

Kevés olyan elégedett gazdával találkoztam mostanában, mint ők, akikből nem a panasz árad, hanem a magabiztosság és optimizmus. Természetesnek tartják, hogy a méhészetben is vannak gyengébb és jobb esztendők, ezzel együtt biotermelésben 150–200 méhcsaláddal tisztességesen meg lehet élni. Ilonka asszony szerint sok gazda életében nem a jövedelem lett kevesebb, hanem az igények túl nagyok. A kettőt egyenesbe kell hozni, hogy a gazdálkodásból élő ember elégedett legyen életével és munkájával. A riport során búcsúzásképpen a vendéglátók megmutatják az első székelyföldi mézversenyen kapott diplomájukat. Aranyérmes akácmézük révén bekerültek a legjobb székelyföldi méhészek közé. A cikk a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztróban jelent meg 2022. november 16-án.