A korai kutyák megduplázták a méretüket, hogy megvédjék a jószágot

Régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a háziasított kutyák néhány ezer év alatt kétszeres nagyságúakra nőttek. Egy új tanulmány szerint az európai kutyák mérete 8000 évvel ezelőtt kezdődően 6000 év alatt megduplázódott. Ez a növekedés segíthetett kutyáinknak abban, hogy megvédjék a juhokat a medvéktől, sőt közvetlen ősüktől, a szürke farkastól is.

A kutyákat 30 000 évvel ezelőtt kezdődően 15 000 év alatt háziasították. A legkorábbi kölykök méretéről és szerepéről keveset tudunk, bár valószínűleg kisebbek voltak, mint a szürke farkasok, amelyektől származnak. A tudósok feltételezik, hogy az ősi kutyák segíthettek az embereknek a vadászatban és a szánhúzásban.

Maradványok a neolitikumtól a római korig

Hogy megnézzék, hogyan változott a kutyák mérete – és munkája – az idők folyamán, Martin Welker, az Arizonai Állami Múzeum zooarcheológiai kurátora és kollégái 14 kutya maradványait vizsgálták meg. Ezeket Horvátországban, ősi emberi településekről tárták fel. További 45 ősi kutya adatait is beépítették, amelyek részben Horvátországból, részben pedig a szomszédos országokból származnak. A maradványok a körülbelül 8000 évvel ezelőtti neolitikumtól a római korig, körülbelül 2000 évvel ezelőttig keltezhetők.

A térségben már korábban is éltek kutyák, de az első neolitikus földművesek, akik Anatóliából és a Közel-Keletről érkeztek a területre, új fajtát hoztak magukkal. Ezek az új állatok átlagosan körülbelül 15 kilogrammosak voltak – a tudósok szerint nagyjából akkorák, mint egy border collie –, bár ez jóval a mai fajták többségének kialakulása előtt történt.

17, 24, 32 kilogramm – nőtt a kutyák testsúlya

A bronzkorszakra, amely nagyjából 6000 évvel ezelőtt kezdődött ebben a régióban, az átlagos tömeg körülbelül 17 kilogrammra nőtt. A római korra pedig az átlagos kutya súlya 24 kilogrammra ugrott –állapította meg a csapat a Journal of Archaeological Science: Reports című folyóiratban.

A történelmi dokumentumok – köztük az ókori római feljegyzések, amelyek a gazdáknak adnak tanácsokat a terelő- és őrzőkutyákkal kapcsolatban – azt sugallják, hogy az akkori kutyák még nagyobbak voltak, és elérték a legalább 32 kilogrammot, ami majdnem a mai nagy pireneusi kutyák súlyát jelenti. (A nagy pireneusiakat még mindig használják az európai állatállomány őrzésére.)

A neolitikus birkák fogainak izotópelemzése, amelyből kiderülhet az ősi étrend, arra utal, hogy az idő előrehaladtával egyre magasabban legeltek a hegyekben. „Ezzel nagyobb veszélynek tették ki őket az olyan ragadozókkal szemben, mint a farkasok és a medvék” – mondja Welker, és ez fontossá tette a házőrző kutyák munkáját.

Ölebeket tenyésztettek a rómaiak

Nem minden kutya volt nagydarab védelmező. A rómaiak voltak talán az első emberek, akik ölebeket tenyésztettek, a falfestményeken és más bizonyítékokon látható ábrázolások szerint.

A kutatók eddig a vadászkutyákra összpontosítottak, de kevesebbet tudnak arról, hogy mi történt, amikor az emberek elkezdtek gazdálkodni, és ez izgalmassá teszi ezt a tanulmányt – mondja Angela Perri, a PaleoWest régészeti magánvállalat ősi kutyákkal foglalkozó szakértője. Perri nem vett részt a tanulmányban.

Az őrző-védő kutyák kulcsfontosságúak ebben a történetben – mondja. „A vadászkutyák és a szánhúzó kutyák ma már elég ritkák, de az emberek még mindig mindenhol pásztorkutyákat és jószágőrző kutyákat használnak”.

(Forrás: science.org)