A hőség és a vízhiány határozza meg, merre tart a magyar zöldség- és gyümölcstermesztés

Sokszor hallani, hogy veszélyben a kakaó vagy épp a kávé, mert egyre kisebb termőterületekre szorulnak vissza a klímaváltozás vagy épp az annak nyomán megjelenő kártevők miatt. De mi a helyzet itthon? Hazánkban is léteznek olyan fontos gyümölcsök és zöldségek, melyeket gond lenne elveszíteni.

Vannak-e olyan fajok, melyekkel korábban itthon nem találkozhattunk, de a jövőben helyük lehet a mezőgazdaságban vagy épp a kiskertekben? Ezekről a kérdésekről is beszélt dr. Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora. A Greendex anyagát szemléztük.

A hanganyagból kiderül, hogy

• milyen hatással van a klímaváltozás a hazai mezőgazdaságra,
• milyen viszonyokkal kell szembenézniük a hazai gazdáknak, és ezekre hogyan tudnak felkészülni,
• miért fontos, hogy tanulmányozzuk olyan régiók mezőgazdaságát, mint például Észak-Afrika,
• mely termények tűnhetnek el, és melyek jelenhetnek meg hamarosan a hazai termelőknél,
• van-e realitása a magyar banánnak vagy épp a mangónak,
• hol kell a leggyorsabban változásokat végrehajtani, hogy a magyar mezőgazdaság átvészelje a rá váró kihívásokat,
• miért fontos a nemesítés, és hogy legalább részben hazai kézben maradjon az ágazat,
• melyek azok a tényezők, melyek reménykedésre adhatnak okot.

Évről évre újabb és újabb nehézségekkel szembesül a magyar mezőgazdaság. A tavaszi hidegbetörések, a 2022-es aszály, az idei év elmaradt tele és tavasza újabb és újabb jelzések, amelyekre reagálnunk kell. Szerencsére egyre több a jó és pozitív gyakorlat, ami segíthet az alkalmazkodásban, ám így is könnyen lehet, hogy egyre több gyümölcstől és akár zöldségtől is el kell búcsúzi a jövőben. Dr. Gyuricza Csaba agrármérnök, talajtani szakmérnök, a MATE rektora, az MTA doktora segít megtalálni a válaszokat.

Veszélyben van a hazai málnatermesztés

A szakember szerint először az okokat kell feltárni ahhoz, hogy lássuk, valóban búcsút kell-e intenünk néhány közkedvelt hazai gyümölcsnek. A legveszélyeztetettebb csoport egyértelműen a bogyós gyümölcsöké - írta a Greendex kapcsolódó cikke.

A málna, a ribizli és a szeder, de elsősorban a málna az, amely egyre kisebb területen terem Magyarországon. Míg korábban több ezer hektáron termesztették, mára örülhetünk, ha 100–200 hektáron termeszthető málna. Habár Nógrádban és a Dunántúlon még akad a gyümölcsből, a klímaváltozás egyre inkább kiszorítja a hazai palettáról. A gyümölcs egyszerűen megsül, leég, a magyar klíma már nem kedvez a termesztésének.

A MATE-n is folynak kutatások, fejlesztések arra vonatkozóan, hogyan lehetne visszafordítani a folyamatot, és vannak jó példák is. A nemesítésben bőven vannak lehetőségek, azonban egy fajtanemesítés 15–20 évbe is telhet, ez pedig túl hosszú idő ahhoz, hogy belátható időn belül kézzelfogható eredmények szülessenek.

Vannak azonban olyan technológiák, amelyek segíthetik a gyümölcstermesztést. Ilyen például az agrárerdészet, ahol a bogyós gyümölcsöt más, fásszárú növényekkel együtt termesztik, amely természetes árnyékot ad. De vannak más árnyékoló eszközök, berendezések is, amelyek alkalmazhatóságát kutatják a szakemberek.

A termelés feltételei azonban rendkívül leromlottak, és a kézi munkaerő hiánya sem segít a helyzeten. A bogyósok munkaerőigényes termesztésű gyümölcsök, és ennek hiánya komoly szerepet játszik abban, hogy egyes gyümölcsök eltűnhetnek a magyar piacról.

Erősödő szélsőségek hozzák a változást

Habár a bogyósok helyzete a legdrámaibb, a nemesítés során minden gyümölcs- és zöldségfaj esetében előtérbe kerül szempontként a szárazságtűrés és a szélsőséges időjárási körülmények elviselése. Remek példa erre a magyar kajszibarack története. Ebben az esetben nem az átlaghőmérséklet növekedése a gond, hanem a tavaszi virágzás időszakában jelentkező hirtelen fagyok. Az enyhe tél ugyanis beindítja a nedvkeringést a növényben, emiatt az nehezebben tűri az esetleges alacsony hőmérsékletet, a hirtelen betörő mínuszokat. Az utóbbi években ez már általános jelenséggé vált.

Tehát nemcsak a hőmérséklet emelkedése, hanem az egyre gyakoribb szélsőségek is megtépázzák a hazai gyümölcstermesztést.

Dr. Gyuricza Csaba szerint a zöldségek tekintetében jobb a helyzet. Ezen a területen a legkritikusabb termelési tényező a víz. Szabadföldi körülmények között ma Magyarországon rendkívül nehéz zöldséget termeszteni, mert ez olyan kitettséget jelent, ami gazdaságilag kezelhetetlen. A szabadföldi termesztés alapja az öntözés, aminek a feltételeit meg kell teremteni.

Ez vonatkozik a gyökérzöldségekre, a sárgarépára, a petrezselyemre, de ide sorolhatjuk a csemegekukoricát vagy a zöldborsót is: ezeket a növényeket csak öntözés mellett lehet gazdaságosan termeszteni.

A lehullott csapadék megtartása lenne a kulcs. Magyarországon ma 300 és 500 milliméter közötti az átlagos csapadékmennyiség. A szélsőségek itt is megjelennek: előfordulhat 800 és 200 milliméter is. Az alapvető probléma azonban az, hogy a talajra kerülő nedvesség 40–50 százaléka eltávozik a légkörbe. Tehát ha leesik 400–500 milliméter csapadék, akkor körülbelül 250 milliméternyi hasznosul. A legfontosabb feladat az lenne, hogy mielőtt öntözésbe kezdünk, azt a nedvességet tartsuk meg, amely természetes csapadék formájában a területre jut.

Erre remek megoldás a megfelelő talajhasználat: a mulcsozás, a növényi maradványok meghagyása, a talajtakarás. Ezek azok a praktikák, amelyek kiskerti körülmények között is alkalmazhatók, de a szántóföldeken is remekül bevethetők. Utóbbi helyzetben azonban az öntözés nem kerülhető meg: a természetes vízmegőrzési módszerek nem elégségesek, ha iparszerűen és biztonságosan akarunk gyümölcsöt vagy zöldséget termelni Magyarországon.

Habár a kép vegyes, egyre erősebb az igény a tudatos, környezetvédelmi, talajvédelmi és fenntarthatósági szempontokat is figyelembe vevő edukálásra. Aki kipróbálta már a talajfelszín takarását szerves maradványokkal, mulccsal, szalmával vagy akár bármilyen hulladékanyaggal, az érzékelheti azt a változást, amit ez a módszer tesz a talajjal.

A nagyipari körülményeket illetően pedig nincs más út, csak a technológiák megváltoztatása, a korábbi már nem működő módszerek átalakítása - fogalmazott.