A gyémántbányászat környezetszennyezését csökkentő kutatásokat végeznek az SZTE-n

A gyémántbányászat környezeti terhelését csökkentő, a folyamatot költséghatékonyabbá tevő kutatások folynak a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) – tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága az MTI-t. A vizsgálatok fókuszában az áll, milyen eltérés figyelhető meg az olyan kürtők között, amelyekben van jelentős mennyiségű gyémánt és azok között, amelyekben elenyésző, vagy egyáltalán nincs.

A közlemény szerint mintegy ezer olyan vulkáni kürtő ismert, ahol van esélye annak, hogy gyémántot találhatnak. Ezeknek eddig elenyésző hányadát, mindössze hatvanegyet bányásztak ki. A nagyon kis mennyiségű gyémántot tartalmazó kőzettestek bányászata azonban rendkívül drága, és veszteséges a bányavállalatok számára. Emellett rengeteg energiát és munkaerőt használ fel, és a környezetre is káros - írták.

Sahroz Khan, az SZTE Földtudományok Doktori Iskolája PhD-hallgatója kutatásának fókuszában az áll, milyen eltérés figyelhető meg az olyan kürtők között, amelyekben van jelentős mennyiségű gyémánt és azok között, amelyekben elenyésző, vagy egyáltalán nincs.

A Gondwana Research című folyóiratban bemutatott kutatási eredmények szerint a különbség a keletkezés körülményeiben keresendő, amelynek kézzelfogható nyomait a gyémántot hordozó kőzetben találhatják meg a hozzáértők. A gyémánt a tiszta szén egyik ritka megjelenési formája. A Föld felszíne alatt, több mint 150 kilométer mélységben, nagy nyomás alatt keletkezik. Az itt uralkodó fizikai körülmények stabilan is tartják a gyémántot, mindaddig, amíg az valamilyen földtani folyamat során a felszínhez közel nem kerül. Az emelkedés közben megváltoznak a fizikai paraméterek is, kisebb lesz a nyomás, számottevően csökken a hőmérséklet, amire a gyémánt kétféle módon reagálhat: vagy átalakul a szén kis nyomáson stabil módosulatává, grafittá, vagy oxigénnel reagálva szén-dioxiddá válik.

A gyémánt akkor jelenik meg, ha nagyon gyorsan kerül a felszínre, elsődlegesen a kimberlit nevű magmás kőzetben. Ez hatalmas, akár 2,5 négyzetkilométer felületű, lefelé a sárgarépához hasonlóan elvékonyodó, de akár kilométeres mélységet is elérő kürtőket alkot. A kialakulásukkor a vulkáni anyag nagyon gyorsan, másodpercenként több mint 5 méteres (csaknem 20 km/h) sebességgel tör felfelé a mintegy 150 kilométeres mélységből, így őrizve meg néhány gyémántszemcsét. Ennek ellenére a kimberlit csövek többségében nagyon kevés gyémánt van, kevesebb, mint 5 gramm/tonna.

Segítség a gyémántkereséshez

Az SZTE mellett az MTA, a Magyar Kutatási Hálózat és a kanadai Dalhousie University együttműködésével folyó kutatás során nem a gyémántokat vizsgálták, hanem az azt körülvevő kőzetalkotó ásványok összetételében keresték a megfigyelhető elváltozásokat, mintázatokat. Ezek az ásványok fontos támpontokat adnak arról, hogyan pusztulhattak el a gyémántok.

A vizsgálatok során a gyémántban gazdag és szegény dél-afrikai bányákból származókat vetik össze. Ez segít meghatározni a gyémántok pusztulásának helyét, csökkentve a drága és pazarló bányászat szükségességét. A jövőben más kontinensek lelőhelyeire is kiterjesztik a kutatást – áll a közleményben.

A téma további részleteivel kapcsolatban az egyetem írását itt lehet elolvasni.