A Balaton kotrásáról, nádasáról, halpusztulásról és haltelepítésről kérdeztük a miniszteri biztost

A Balaton élővilágának megóvásával kapcsolatos feladatok ellátására miniszteri biztossá nevezte ki Szári Zsolt Balázst Nagy István agrárminiszter – derült a május elején megjelent Hivatalos Értesítőből. A szakember a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója, a kinevezése 2021. május 1-től érvényes. A miniszteri biztos exkluzív interjút adott a Magro.hu-nak a haltelepítések, a foszforutánpótlás, a mederkotrások, a part menti védművek megerősítése, a zsiliprendszer, a balatoni nádas, az iszapkezelés, a vízminőség és a halpusztulás témáiról.

Szári Zsolt Balázs miniszteri biztos feladatai a következők:

• közreműködik a  Balaton növény- és állatvilágának, valamint a  víz minőségének megóvásához kapcsolódó, az agrárminiszter feladatkörébe tartozó szakmai feladatok összehangolásában;
• elősegíti a Balaton és a Kis-Balaton vízgyűjtő területein lévő szennyező források azonosítását;
• javaslatot tesz a Balaton medrének rekultivációjával kapcsolatos állami feladatok megvalósíthatóságára;
• elősegíti a balatoni halak gasztronómiai népszerűsítését;
• rendszeresen tájékoztatja a minisztert, illetve havonta írásbeli beszámolót készít.

• Ezen kívül a miniszteri biztos feladatainak ellátása során együttműködik a Balaton Fejlesztési Tanáccsal, a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt.-vel, a Balatoni Hajózási Zrt.-vel, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-vel, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósággal, az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetével, a Zala Megyei Kormányhivatallal, a Somogy Megyei Kormányhivatallal, a Veszprém Megyei Kormányhivatallal, a Fejér Megyei Kormányhivatallal, az Országos Vízügyi Főigazgatósággal,  Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitánysággal, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatával, a  Magyar Országos Horgász Szövetséggel, továbbá a Balatoni Szövetségen keresztül az érintett civil szervezetekkel.

A szakember az Agrárminisztérium közreműködésével válaszolt a kérdéseinkre.

A tudomásunk szerint a jelenlegi haltelepítési gyakorlat az alábbiak szerint történik: a halakat idegen vízben (jellemzően alföldi tógazdaságban) felnevelik, és csak kifogásra készen telepítik be a tóba. Ezáltal az állat nem vesz részt a tó ökológiájában, nem fogyaszt, nem itt szaporodik, csak rövid időt tölt a tóban, és horgászzsákmányként távozik. Mivel nagy súllyal telepítik, kevés a telepítendő egyedszám, mert a tógazdasággal tonnában állapodnak meg. A rövid távú cél, hogy rögtön fogható legyen a megemelt méretkorlátozás szerint is. Várható-e változás a haltelepítési politikában?

Ez nem így van, hiszen társaságunk a 2017-es évtől kezdődően, az öreglaki tógazdaság megvásárlása óta csak és kizárólag saját szaporítású és nevelésű pontyot helyez ki a Balatonba. Jelenleg pedig a varászlói, fonyódi és mórichelyi tógazdaságok (plusz 600, mindösszesen 1050 hektár tófelület) vagyonkezelési hasznosításával már a telepítési szükségleten felül további 500 tonna hallal a piacra is ki tud lépni. Ez fontos változás a korábbi lehetőségekhez képest.

Korosztály szerint elsősorban a fogható méretű halak népesítését preferáljuk a folyamatosan növekvő tenyészhal (másodnyaras) korosztályok kihelyezésének növelése mellett. A saját szaporítású és nevelésű hal balatoni telepítése több szempontból is alapkövetelmény: egyrészt állategészségügyi megfontolások miatt, másrészt ökonómiai szempontok szerint. Továbbá a halvásárlás közbeszerzési eljárásban nagyon nehézkes, bizonytalan és lutri, milyen minőségű és egészségi állapotú hal lesz a pályázaton befutó. Ezért is szorgalmaztuk a korábbi tógazdasági területek visszaszerzését, mely folyamatnak az elmúlt év decemberében értünk a végére.  

Mitől pusztul a dévérkeszeg a Balatonban?

Jelenleg a szokásostól eltérő mértékű halpusztulás nincs a Balatonon, sőt, a korábbi évekhez képest jobb a helyzet. A dévérkeszeg tavaszi, kora nyári elhullása a Tracheliastes maculatus nevű rákélősködő megjelenése miatt alakul ki.

Ez az élősködő a pikkelytáskában rögzül, majd leválva gyulladásos gócot okoz. A fertőzés egyedenként eltérő, a kevesebb élősködővel fertőzött egyed kigyógyul a betegségből. Ez egyébként régóta fennálló tavaszi betegsége a balatoni dévérkeszeg állományának. 

A foszfor-utánpótlás jelentős a tóban, ezt mutatja a jelenleg zajló kékalga virágzás is. Mi, vagy minek a hiánya a felelős ezért? Lehet ez a Kis-Balatoni bevezetés, a horgászok szabálytalan beetetése, a szennyvíztisztítók bebocsátása a nyugati medencébe?

Az algásodás egészen pontos okairól – monitoringszerű vízminőség-vizsgálatok hiányában – csak feltételezések vannak. Egyes kutatók szerint az iszapban felhalmozódott foszfor aktiválódik bizonyos hidrometeorológiai helyzetben (hőrétegzettség kialakulása, fenékközeli nulla oxigénszint), de nem zárható ki –mérési eredmények hiányában – a külső terhelés általi ok sem. Az előbbi ok esetén kérdéses, hogy a kotrás képes-e ezt orvosolni, míg utóbbi esetben kérdéses a Kis-Balaton szűrőképességének állapota – az ott 35 éve felhalmozódott szervesanyag bemosódásának esélye sem kizárt.

A horgászok által bejuttatott szervesanyag összességében elenyésző.

A további szennyezőforrások becslése (fürdőzők által bevitt szervesanyag, hajózók általi környezetterhelés, vízimadarak környezetterhelése, potenciális szennyezőforrások /szennyvíztelepek, csatornázatlan ingatlanok/ szerepének becslése, stb.) pedig elengedhetetlen a tisztánlátás érdekében. Ezek megválaszolásához azonban további, illetve folyamatos, összehangolt kutatásokra van szükség.   

Mi a helyzet a mederkotrásokkal, számítani lehet-e a jelentős szervesanyag-tartalmú felső néhány centiméteres réteg lepelkotrására, ami javíthatna a vízminőségen?

A mederkotrásokra természetesen szükség van, de hogy ennek van-e az algásodás szempontjából pozitív hatása, csak akkor állapítható meg, ha rendelkezésre állnak adatok az iszaprétegek mélységi foszfortartalmát illetően. Kétségtelen, hogy a kikotort 20 centiméternyi felső iszappal szervesanyagot is eltávolítunk, de kérdéses, mit tartalmaz a következő réteg, ami ezután a vízzel érintkezik. A Balaton hosszú távú megőrzésének egyik alapfeltétele a folyamatos feltöltődés, illetve azon felüli mértékű iszapeltávolítás, míg a másik feltétel a kellő mennyiségű vízutánpótlás. Ez utóbbi a klímaváltozás és a csekély vízgyűjtőterület miatt rövid távon sokkal veszélyesebb és sérülékenyebb tényező. 

Hogy áll a vízszintemelés részeként megkezdett part menti védművek megerősítése? Két éve tart a tervezés, mikor lesz ebből engedélyes terv és mikorra kivitelezik?

A parti védműveken túl a déli parti kisvízfolyások, nagyobb befolyók kotrása, töltésemelése is a rekonstrukció tárgyát képezi. A tervek engedélyeztetés alatt állnak, amint ezek megvannak, és a forrás is rendelkezésre fog állni, a kivitelezés megkezdhető. 

A modern zsiliprendszer elkészültével még könnyebben lesz üríthető a Balaton víztere. Lát-e ebben veszélyeket is, és ha igen, mit érdemes tenni ezek ellen?

A zsilip átépítése már időszerű volt, a régi zsilipet elsősorban nem a vízátengedő képessége, hanem műszaki állapota miatt kellett megújítani. A nagyobb vízáteresztő képesség egy lehetőség arra, hogy esetlegesen nagyobb tömegű víz tudjon távozni a Balatonból (ennek alapfeltétele a Sió medrének kiszélesítése is), de a víztartás készsége ettől független tényező.

Folyamatosan fogy a balatoni nádas, ami természetes hal ívóhely. Hol van a határ, mikor terveznek beavatkozást, s milyen formában tennék ezt meg a nádasok irtásának szabályozására?

A nádas legfeljebb kényszerívóhely lehet bizonyos lágyszárú növényzetre ívó halaknak (ponty, keszegfélék). A nád sokkal inkább a tó öntisztító rendszerében tölt be fontos szerepet. Bizonyos helyeken valóban ritkult és ritkul, elsősorban az északi part egyes helyein, aminek oka többek között a megváltozott főszél iránya (korábban északi, most jellemzően dél-délnyugati). Ez tartósan magas vízállás esetén okozhat problémát. A déli part mentén viszont szépen gyarapodik a nád, néhány helyen már benőtt a strandok területére is. Összességében az elmúlt évben nem változott érdemben (kicsit több lett) a nádterület a Balaton teljes területén. Az első- és másodosztályú nád mennyisége csökkent, a negyed- és ötöd osztályú nád mennyisége pedig növekedett. Ennek okai között szerepel a nádvágás elmaradása is, aminek kivitelezéséhez szükséges a jégborítottság.

Milyen terveik vannak a tó iszapkezelésére?

A kitermelést folytatni, illetve növelni szükséges. Ehhez azonban zagyterekre és az itt összegyűlt, már szállítható iszap folyamatos elszállítására és elhelyezésére van szükség. A kitermelt iszap utóéletével kapcsolatban vannak kísérletek a többségében ballaszt anyagot (homok, kövek, márga) és a hasznosítható, de csekély mennyiségű szervesanyagot tartalmazó fázisok szétválasztására és hasznosítására. Előbbi (többségnyi) anyag felhagyott bányák rekultivációjaként jöhet szóba, míg utóbbi anyag bizonyos földterületek javítására alkalmazható. A szállítási távolság minden esetben nagyban befolyásolja a művelet költségigényét.  

Az elmúlt 5 évben mennyit és milyen irányba változott a Balaton vízminősége?

A szemmel érzékelhető víztisztaság az utóbbi két évtizedben látványosan javult. Mindez különösen a nagyobb befolyóktól mentes keleti medencében látványos, nyugat felé haladva az átlátszóság csökken. A Balatonnak ez a két arca (nyugati vég – zavaros víz, keleti vég – tenger tisztaságú és átlátszóságú víz) mindig is megvolt, az utóbbi évtizedben azonban a kontraszt tovább nőtt. A kémiai víztisztaság is javult az elmúlt két évtizedben, függetlenül a nyugati medence nyugati csücskében tapasztalható, alkalmi algásodástól, aminek teljesen pontos okait még nem ismerjük.

Veszélyezteti-e a Velencei-tavon tapasztalt halpusztulás lehetősége a Balatont?

 A Velence-tavi halpusztulás teljes mértékben összefügg az ott tapasztalható vízhiánnyal. A Balatonon ilyen problémával még jelentős vízveszteség esetén sem kell számolni.

Szerkesztette:

Csurja Zsolt
óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök